Már Budapesten vagyok. Ma van a háború 283. napja. Bő kettő hete ígértem, hogy folytatom az izraeli beszámolómat az érzéseimről, megéléseimről. Az elmúlt 9 hónap és 8 napban nagyon sok mindenről lehetett cikket olvasni, videót látni, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől elbeszéléseket hallani, fontos, hogy beszéljünk róla, hogy ne merüljön feledésbe a még 120 fő elrabolt, az 1587 megölt és a 16093 megsérült ember élete.

A legelső programunk egy geopolitikai interaktív előadás volt Neil Lazarus-szal, akit már egy 14 évvel ezelőtti “Hogyan tanítsuk a Holokausztot” képzésről ismertem - és most is nagyon fontos dolgokról tanított, beszélt.

Nem jutott el hozzám korábban ez a videó, ahol élő műsorban suttogva telefonáltak be a shelterben (ez a lakáson belül, kötelezően kialakítandó biztonsági szoba, megerősített ajtóval, esetleg ablakkal, egy óvóhely) rettegő emberek, hogy mikor jönnek már a katonák kimenteni őket, félnek, ott járkálnak a lakásban a gyilkosok, próbálnak csendben maradni, de a kicsi gyerekek nem tudnak, jöjjön már a segítség, az életük megmentéséért könyörögtek. A riporter is csak sírni tudott, én is. A 80 évvel ezelőtti Holokausztról azt tanultuk 2010-ben, hogy már nem a sokkolás a megfelelő módszer, hogy a ‘mai fiatalok’ megértsék és befogadják, hogy mi történt annak idején. A fókusz a ‘hogyan élték túl a borzalmakat’, hogyan éltek a háború előtt, alatt és után. Most pedig pontosan ugyanaz történt, mint 80 éve. Lemészárolták a zsidó embereket a kibucokban, a fesztiválon, az autókkal menekülőket, előre kitervelten, aljas indokból. Azt gondolom, fontos, hogy sokkoló videókat, elbeszélésket halljunk, lássunk, hogy ez újra ne történhessen meg és senki se vonja kétségbe. Egészen más érzés látni a mobilon egy videót, mint a helyszínen szembesülni a valósággal.

Kilenc hónapja történt, hogy fiatal lányokat, nőket elraboltak, megerőszakoltak, esetleg teherbe ejtettek. Ők rövidesen szülni fognak. Velük mi van? Mi lesz? A terroristák erre is készültek? A hideg futkos a hátamon, hogy mi van, ha tényleg teherbe estek és ezt fogságban élik át és azon rettegnek, hogy mi történik a szülés után velük.

Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary.

#maccabivac #maccabivachungary #bringthemhomenow

Fotó: Wéber Ági

Kilazult a zászlócska. A kiskatona magától értetődő természetességgel igazítja meg, mert egyszerűen ő is tenni akar valamit. Még akkor is, ha ez apróságnak tűnik. A kép a Nova Fesztivál helyszínén készült.

Izraelben vagyok. Ma van a háború 267. napja.

Tisztán emlékszem 2023. október 7. szombat reggelre, Budapesten. Folyamatosan rezgett a telefonom, jöttek az értesítések. Bekapcsoltam a cnn-t/euronews-t, felpattintottam a laptopomat, hiába volt szombat reggel. Felébresztettem Gyurit, hogy figyelj, valami nagy baj van Izraelben. Elkezdtek jönni a hírek, videók, nem hittem a szememnek. Teljesen lesokkolt, hogy mi történik. Fél napos információ gyűjtés után elkezdtem megoldásba kerülni, felvettem a kapcsolatot a covidban és az ukrán háborúban dolgozó társaimmal, hogy most helyzet van, beszéljünk. Másnap már működött a pszichoszociális támogató csoport az önkéntes segítő szakemberekkel.

Izraelben vagyok, részt veszek egy szolidaritás túrán és önkéntesként is dolgozom. Amikor kiderült, hogy jövök, az első napokban csak a közvetlen családommal beszéltem erről. Támogattak, de persze többször megkérdezték a szüleim, hogy ugye biztos nem visznek olyan helyre, ahol valami ‘baj’ történhet velem. Mondtam, hogy biztosan nem.

Terápiás környezetben dolgozom, érzékeny kollégákkal, kérdezték, hogy felkészültem-e lelkileg arra, hogy hova készülök. Eldöntöttem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a látottakat, tapasztalatokat, érzéseket fel tudjam dolgozni, ha egyedül nem megy, akkor segítséggel.

Olyan helyeken jártam az elmúlt napokban, ahol megtörtént a ‘baj’.

Amit rémálmaimban sem gondoltam volna. Ez nem a “Birthright” út, amikor azt hallgattam az országjárás közben - “This is not a Holiday. This is a study visit.” Nos, az holiday volt, ez meg a rideg valóság.

Jártam Nir Oz kibucban, a gázai övezettől 2,5 km-re. Lehetett hallani néhány távoli robbanás zaját. Azon gondolkodtam - miközben egy túlélő mesélt nekünk, hogy min mentek keresztül - hogy itt, ahol hallom a madarak, papagájok csivitelését, a pávák rikácsoló pao-pao szerű hangját, cicák dorombolását, milyen varázslatos lehetett ez a kibuc, amit lassan 9 hónapja tettek tönkre és azóta üresen áll. Hogyan voltak képesek férfiak, nők és gyerekek kioltani más férfiak, nők és gyerekek életét? Hogyan voltak képesek elrabolni őket és azóta fogva tartani? Hogyan lehet ilyen mértékű emberi gonoszság bárkiben is?

A Re’im kibuchoz közeli Nova fesztivál a sok bulizó, békében élni akaró fiatal emlékével, akár a Sziget vagy az Ozora is lehetett volna. Vannak klienseim a munkahelyemen, akik jártak már egyik-másik fesztiválon, amikor hozzánk érkeznek, elmondják, hogy ők csak egy jót szerettek volna lazulni, bulizni, kiereszteni a gőzt, nem egy rendőrségi ügyet… itt a Nován meg lemészárolták őket, pedig ők is csak lazulni, bulizni szerettek volna.

Szíven üt, hogy a kis kedvenc lánycsoportom tagjai is lehettek volna…

Kezdek telítődni az első nap közepe felé, rengeteg érzés kavarog bennem. Szorongó, dühös, felbőszült, feszült, haragos, irritált, gyászoló, szomorú, értetlen, megdöbbent, töprengő. A terápiában is javasolt gyűjtögetni az érzéseket. Napzárón elmondani. Dolgozni vele. Segít a feldolgozásban az összegzés.

Egy különleges konyhán is lehettem önkéntes. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretek főzni, jól is főzök, abszolút komfortzónán belüli program nekem. Kell is a lelkemnek, itt fel tudok töltődni, tudok adni úgy, hogy nem tudom pontosan, hogy kinek és az adományozott nem tudja, hogy én is készítettem az aznapi ebédjét, ez az igazi micva, ettől kezdek kicsit kisimulni. Azonnal beállok az asztal mellé, két női segítőt kérnek. Ágival megyünk. Mi mondjuk aznapra az áldást a barheszra. Uhh, kiráz a hideg, kezd helyrebillenni a lelki békém. Végül Lelával közösen, hárman mondjuk el az áldást a sok száz kalácsra. Finom is lett, ez a hedonista énemnek fontos.

Kedd este már érzem, hogy fáj a torkom, csütörtökre már nagyon nem vagyok jól. A mazgan. Egyszerűen nem vagyok jó barátságban a légkondi bacilusaival. Majdnem mindig ledönt a lábamról itt Izraelben. Rutinosan készültem az orvosommal, h ha kezdek lepukkanni, akkor megkeresem. Írtam, válaszolt, egyeztettünk, átbeszéltük a gyógyszerelésemet. Pénteken délután megyek a barátaimhoz, ők is rutinosak, már többedjére fogadnak betegen, hogy Sabesz kimenetelére majdnem gyógyultan adjanak vissza a csoporthoz. Finom, gyógyító, vitaminbombás zöldségleves az egyik titok. A másik meg a gondoskodásuk.

Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary

#maccabivac #maccabivachungary #kkljnf #bringthemhomenow

Folyt. köv.

Fotó: Wéber Ági

Bárhova megyek a puttonyom is jön velem. Valaki, vagy valakik sűrűn keresnek egy ideje magántelefonszámról. Általában peches az ilyen hívó. Ha van megkezdett hívásom, abban maradok. Ha tárgyalok, ha szemlén, ha kihallgatáson vagyok. Ha tanítok. Ha tanulok. Akkor nem is tudom felvenni. A színházban és a klozetton sem.

Milyen egy Doktor Genya vagyok? Elismerem. Az, aki zsinórban ötször is hív, de alkalmatlan időben, az hiába hív. Biztos nagyon dühös. Azonban, aki önszántából titkolja végtelenül titkos telefonszámát, annak én segítek a GDPR által követelt legszigorúbb adatvédelmet megadni. Nem beszélek vele. Jó ideje már a rendőrség is visszahívható telefonszámokról hívja a védőket. Ugyanis a BRFK főkapitánya ezt adta utasításba. A saját ügyeimben azt tapasztalom, hogy be is tartják ezt a nyomozók. Van néhány régi kliens, akiknek nemet mondtam, de nem szeretik a nemet. Vagy nem értik. Talán egy ilyen találta meg újra a számomat, vagy egy pénzügyi tanácsadó.

Mindenesetre a hétvége, az a munkaszünet. Jobb esetben. Milyen szerencse, hogy önfoglalkoztató is vagyok. Tehát, eldöntöm mikor veszem fel a telefont. Ilyen ez a piacgazdaság. Aki nem akar pénzt keresni, az akkor keres pénzt, amikor viszket neki. Határozott előny, hogy az a sok partner, akivel egyébként dolgom van újra és újra viselik a nevüket, és küldik a telefonszámukat. Így legalább visszahívhatóak. Szeretnék gondolatolvasó lenni, de még nem vagyok. Nagyon gazdag is szeretnék lenni. Meg magas is. Rendes, bechoved, hithű matematikusként tételezzük fel, hogy olyan valaki keres, aki más hívószámról, csak rejtett, magántelefonszámról tud hívni és én meg figyelmen kívül hagyok sok-sok nagyon fontos hívást. Ebben az esetben röstellem a dolgot. De, így sem tudom visszahívni. Sújtson le rám a legrosszabb, ha én vagyok “X” polgártárs védője, akkor küldjön üzenetet a kapcsolattartója útján. Másik ügyében a másik védője útján. Levelet írhat. Találjon egy szabad idősávot zsúfolt napjaimban, hogy felvehessem. Szívesen visszahívnám, de a technológia jelen állásában ez qrvára nem megy. Sajnálom.

Ja és lehetne levelet írni, és telefonálni az engem kirendelő rendőrhatósági közegnek, hogy mentsenek fel a feladataim alól.

Rengeteg pihenőidőt tettem tönkre és lettem öregebb, mert akkor dolgoztam, amikor nem kellett volna. Nyaraláskor, műtét előtt egy nappal, külföldi út alatt. Tanulnom kell még mindig, hogy miként alakítom a fontossági sorrendet.

Mivel szakterületem, és van egyfajta hangolódási készségem az elmebetegekre egymásra találunk az ismeretlen svéd betegekkel egy autóbuszon, az állatkertben. De van már bőven spanyol és olaszországi tapasztalatom. A Nyírőben is átlag kéthetente van szerencsém tolmáccsal együtt dolgozni.

Bari viszont mulattatóan meglepett. Évekkel ezelőtt én is fociztam Triesztben és Foggiában “Sportiva Mente” - mentálisan sérülteknek, pszichiátriai betegeknek szervezett kispályás foci tornákon. Akkor nem kapkodtam a levegőt a túlélésért, amikor az ellenfél összes játékosa le volt szedálva. Úgy mozogtak mintha a víz alatt futnának a labdával. A segítőik a partvonalról drukkoltak. Az ápolók, orvosok, pszichológusok és szociális munkások háta mögött azért ott parkolt a mentőautó is.

A Bariban talált pszichiátria, azonban egy világítás nélküli kiskocsma egy mellékutcában. Egy olyan utcafronti üzlethelyiség lakásban, aminek az ajtaja előtt többnyire egy légy bosszantó függöny lóg. Belül szól a focimeccs. Ha van áram. Egy nonna valamit főz. A foltos kőpadlón gyerekek kísértik a gyámhivatalt. A turisták lesifotókat készítenek.

Itt a félhomályban egy söntéspult látszik. Középen összetolt asztalok hosszában. Nincsenek nők. Nincsenek gyerekek. Marylin Monroe felöltözve mosolyog a fehér falon több példányban. Elférnek együtt a feszülettel. A vendégek egy része ott ül és csoportterápiás ülést tart a többiekkel a feltételezhetően mély depressziójukban. A testtartásból is látszik, törzsvendégek. Könyv csoport az ördög bibliájával. Monológ, és a megosztás befejezésekor még rekedten hozzáteszik: Grazie. Aki meghatódik önmagától: Grazie mille. Akik kicsit jobban vannak, azok a bejárattól jobbra-balra és szemközt ülnek az úttesten háttal a másik oldal parkoló autóinak. Összehajolnak a robogóknál. Aki kint van az kibeszéli a bent ülőket. A bentiek meg a kintieket.

Mindenki kibeszél minket, a gyalogos turistákat. Mit mosolyognak ezek? Azért fizetnek, hogy ide jöjjenek? Adják nekem a pénzt, elmesélem milyen itt, és menjenek haza!

Gondoltam rá, hogy igyunk egyet itt, van nálam kápé. Lajoskám! Amore mio! Adj egy fröcsit!

Ha ez mégis egy nappali foglalkoztató, akkor érdekes szakmai tapasztalat lesz.

De hát nem vettem fel a telefont sem. Akkor most ezekkel az elmebetegekkel tegyek kivételt?

Miért akarok megint vasárnap dolgozni?

Az egy főre jutó saját nem tejfogak száma saccperkábé úgy 20 alatt van. Nem akarom bántani őket, van stílus a megjelenésükben, a színekben, hogy mit mivel vesznek fel. Gumipapucs, tornacipő, tiszta bőrcipő. Az olasz férfiakkal szemben táplált pozitív előítéletek vagy megalapozottak, vagy létrehozzák az igényességet önmagukkal szemben. Ez a szélsőséges helyzet, amibe többször is bepillantottam, ezt itt jobban megmutatja, mint kint a Lungomare korzóján a gazdagok és szépek között. A halpiacon láttam egy velem méret alkeszt, olyan halványkék vékony kordzakója volt, kék farmerrel hordta. Hanyag testtartásban emelte a piros címkés Peronit egy fém halas pultnál támaszkodva. Szeretnék én is egy ilyen kék zakót. Amúgy itt van a sörgyár is a városban. A képet a vízálló fekete makkoscipő rontotta. Sosem fog lebomlani.

Viccet félretéve az önsegítő csoportoknak tényleg van helye a pszichiátriai betegek ellátásában. A közösség ereje valódi segítséget jelent. A városban természetesen van klinika is.

Azért a szakmai tapasztalatszerzés így is megvolt. Kiváló szálláshelyünkön a Host, akinek ilyen szemérmetlenül sokat fizetünk az mégsem egyszerűen a vendéglátónk: Hmm, kissé nárcisztikus. A nappali falát festett önarcképének textil fotó változata díszíti Jim Morrison album fotó stílusban. Szerencsére kényszeresen tisztaságmániás. Olyannyira, hogy a fogászati rendelőkben használt fertőtlenítőszereket használ. A bérelt kégli is eredetileg rendelő volt. Aludtál már fogorvosi székben? Nagyot szellőztettünk.

Szóval, a puttonyt mindenki magával viszi, bárhova is megy. Én akkor is viszem, ha nem akarom. A valóság így is úgy is csenget, szembejön a kliens. Az a jó, ha közben pihenek is egy kicsit.

Szóval, kérem maradjon a készüléke mellett.! A hívása Önnek, saját magának nagyon fontos. Ha eléggé szereti saját magát, akkor nem hívogat olyan telefonszámot, amit más nem vesz fel ennyiszer. Vagy elgondolkodik. Miért nem veszi fel a Gádor a telefont? Feltéve, hogy tudja azt, ki vagyok. Illetve ezt nem tudja, én sem tudom pontosan, de a nevemet ismerheti. Az is merengésre adhat okot, vajon miért nem hívom vissza? Talán tudom, hogy ki keres ismeretlenül? Ez talán Harry Potternek sem menne.

Minden munkának a lényege, hogy a munka tárgyát, és a velem kapcsolatba kerülő emberekben megtálaljam azt, amit kedvelek. Akár még szeretek is.

Munkaügyben munkaidőben hívása nekem is fontos. A csekély fontosságú hívásokat is fel szoktam venni. Ugyanis mindig tanulok elköszönni, lezárni egy beszélgetést. Végső esetben pedig egy telefonhívás is megszakítható. Az ügyvédúr magának ez csak öt perc is egy 24 órás napnak az 5/1440-ed része. Mégis mennyi lenne, ha privátban meghatalmaznám?

Mindez kevés lenne, hogy helyet kérjek az olasz kocsma, a Psichiatria önkritikus világában?

Még el sem meséltem, hogy milyen volt a tegnapom.

Csörgött a telefonom kora reggel.

Már itthon Pesten.

A magántelefonszám…

Fotózta: Ági :)

Délután. Ebéd után. Ki-ki nyugalomban. Hol voltam. Hol nem voltam. Itt sem voltam. Ott, ahol a kurtafarkú malac sem túr és az életemben csupán egyszerű háziállatok vettek részt. Halak, hullámos papagájok, akváriumi csigák, gyík, kiscsibék, a tubifex kukac kolónia a WC tartály folyton megújuló friss vizében. A telkes mindenki macskája, nálunk Berci, aki megkapta anyutól a paprikás krumpli szaftjának a végét. A fehér cica szürke barna foltjai mellé mély narancs körszakállat növesztett és négy füstös paprikás zoknit húzott a fehér lábaira. Így jár, aki belemászik a tányérba. Anyu volt a jószívű. Én kaja-irigy lettem, még azt megettem volna! Szerintem a bográcsot is képes vagyok kitakarítani néhány szelet kenyérrel. Olyannal, ami egészben jön ki a boltból, mire hazaérek vele véletlen letörtem és megettem a sarkát. A nyolcvanas éveknek a gyerekkorom és a ropogós kenyérhéj is része. Az én gyerekem csinálná ezt hajjaj, a büdös kölyök. De nem csinálja.

Tízen évek teltek el az életemben a négylábúak aktív megjelenéséig. Az egykutyás barátnőtől a sok kutyás barátnőig. Előbb a kutyák jöttek utóbb a macskák. Leszögezném Tisztelt Bíróság! Mindig kutyapártinak vallottam magam. Még zavartak is kicsit a macskák. Aztán ahogy beleszülettek a vénülésem napjaiba, változni kezdtem.

A padlásra a szellőző ablakon keresztül érkezett egy migráncs macska, aki elkerülte a bernáthegyik és a vizslák határellenőrzését a Baromfi Birodalom szélén. Szó szerint a mennyezetre kölykedzett. Nehéz volt a közelükbe férni, pláne megszeretni őket.

Hirtelen rengeteg macska lett a tanyán. Túl sokan a vizslák közvélemény mutatása és a megszokásomhoz képest. Minden együttérzésem a kutyáké volt, mert nap nap után azt látták, hogy nem egyszerre, de mindenki kap enni. Feldolgozni azt, hogy sem a macskát, sem a kajájukat nem szabad megenni, sőt megcsócsálni sem megengedett. Ez gyötrő engedelmesség.

Később jött egy új alom. Egy papírdoboznyi sokszínű kiscica nagy szemekkel. Őket kézbe lehetett venni, dédelgetni, simogatni. A fekete Muter cica gyönyörű kis kölyköket adott a világnak. A vizslák is jöhettek babanézőbe, megszagolták őket kézből egyenként. Ők pedig rákaptak a macska nyalogatásra. Csöpögtek a nyáltól. Nem olvadtak el, nincsenek cukorból. Tisztábbak lettek, és a nyelvcsapások a bélmozgásukat is segítették.

Én, aki a kipukkadás határán irigy lettem egy macskára, hogy megeszi előlem a maradék paprikás krumplit egyre jobban vesztem el a kismacskák szemeiben.

Persze az összes kutya is féltékenykedett.

Mikor jobban érdekeltek, rájöttem, hogy a macskák tényleg jellemek. Addig csak a kutyáink személyisége érdekelt.

A kiscicák szépek, lehet őket babusgatni. Nyílt tekintettel kezdenek szeretni, mint egy kiskutya. Messze vannak még az érett macskától, akit akkor simogathatsz meg ha ő is akarja. Csak nyitogassam az alutasakokat és takarítsam ki az almot.

Nem szerettem bele mindegyik cirmosba, de Nyaksálba igen. A vonzalom pedig kölcsönös volt. A harag is. Én például sosem kakáltam az ő ágyára mert ő elcsavargott. Én pusztán hazamentem a városba. Emberi pimaszság, tudom. Mélyen szégyellem magam.

Miről beszélgetnék Nyaksállal, ha tudna beszélni?

Biztosan beszélnénk arról, hogy melyikünk mit eszik a valóságban és mi az, amit enni akar?

Létezik-e a macska libidó? Milyen kandúr a zsánere?

Akar-e emberré válni? Vagy Pinokkió után szabadon ő csak egy kislány lenne?

Hogyan éli meg az életkorát? Gyerek lenne vagy felnőtt?

Akarok-e én macska lenni? Honnan tudnám, hogy még nem voltam macska eddig a végtelen számú reinkarnáció során?

Mennyire hiányozna a hüvelykujjam?

Megéri-e a kilenc élet, hogy macska legyek én is?

Milyen érzés volt neki az újjászületés?

Számolta-e az életeit? Mennyinél tart most?

Mit szól hozzá, hogy macskátlan emberek hosszú perceket, akár órákat töltenek el azzal, hogy macskás videókat nézegetnek és küldözgetnek egymásnak? Tényleg van ennyi néznivaló a cicákon?

Végeredményben az emberek tömegesen néznek korhatáros filmeket is. Ez mozgatja az internetet válaszolna Nyaksál. Egy macskának is van önbecsülése. Nyaksál egészen biztosan nem nézne cuki cica videókat, vagy meztelen emberek kéjes játékát. Ő főzős videókat gördítene le a mancsával. Burrata paradicsomos linguinivel. Hagyományos angol reggeli tükörtojással, kolbásszal, véres hurkával, pirított gombafejjel, sült paradicsommal, és az elmaradhatatlan paradicsomos babbal. Hallani fogom, ahogy a ropogósra sült bél elpattan, amikor a karmaival felszakítja a kolbászt. A bajszáról fog csöpögni a zsír. Az összes szál bajszáról. Ne idegeskedjek, mert ő eszi meg a bacon-t is. Nem én. Amúgy is az, hogy ő egy filoszemita macska nem jelenti azt, hogy nem eszik tréflit. Egyek én kósert, meg a paradicsomos babot a tányérról, mert azt csak a látvány kedvéért kéri.

Mióta Bori vizslánk meghalt, közös a veszteségünk. A maga módján ugyanúgy gondozta Borikát, mint mi. Hozzábújt és melegítette. Addig dagasztotta, masszírozta a hátát, amíg egy fájós részhez nem ért. Bori meg zsémbesen leugatta. Utána persze várta a folytatást. Nyaksál pedig jött mindig. Mi is szorosabban tapadtunk egymásra. Egy darabig a lábunknál aludt paplan fészekben. Mivel mindig sokat beszél, a forgolódásainkat méltatlankodó és hangos nyávogással jutalmazta. Mintha az ő ágya lenne. Nekiállt rajtunk közlekedni. Végre lefeküdt. Mielőtt visszaaludtam volna nekiállt a körmét pattogtatni a huzaton. Olyan, mintha egy túl feszes gitárhúrt piszkálna valaki a zene vágyával. Ritmikus, de dallamtalan és ébren tart.

Végül megunt minket és mindig abba a szobába költözött be, amelyikre épp gusztusa volt. Én folyton becsuktam az ajtókat, hogy korlátozzam a mozgását. Nyakimaki ugyanis ellustult, hogy a kerti illemhelyet látogassa. Ági anyukája mindig kinyitotta a szobákat és szellőztetett. Változatos bújócska volt.

Nyaksál lassan beletörődött, az emelet nem lehet mindig az ő privát játszótere. Aztán Maci, azaz Sámuel a bukovinai pásztorkutya átgyalogolt a szúnyoghálón. Függöny lett belőle.  Nyaksál szabadon közlekedett amíg nyitva volt a terasz ajtó. Az őszi hidegek beköszöntéig.

A hűvösebb szezont elképzelni sem akarta anélkül, hogy valamelyikünk nyakában Erik bácsiéban vagy az enyémen heverne. Ha a pocakomon ejtőzött néha begőzölt, olyan erővel dagasztott és masszírozott, hogy az ingemet és a bőrömet és kilukasztotta.

Számtalan délutánt és estét dolgoztam végig nyakamban Nyaksállal. Néha kényelmesen körbe sétálta fejemet. Aludt egyet mellettem a kanapén. Ha úgy gondolta, hogy nem figyelek leugrott és körbejárta az emeletet. Én követtem és megkérdeztem, hogy mit akar. Szemrehányóan rám nézett. Durván minden második alkalommal elfogadta a nyitott terasz ajtót. Elintézte a domboldalban a szükségleteit és vacsorára, lefekvésre vissza is jött.

Megnyugtató aludni valaki mellett, akihez kötődünk. Egy nő mellett elaludni, akit szeretek még jobb. Ágival viszont tudok beszélni. Kérdezzük egymást és válaszolunk. Egy macska viszont tudja, hogy mi az a karminca cic. Tudja, hogy nem eszem meg őt, legfeljebb viccből meghúzom a farkát. Ezt már megtanította nekem, hogy nem szabad. Nagy közös reggeli volt az emeleten. Visszakézből véres árkokat mart belém a felháborodásában. Meg is sértődött. Én is. Elbújt és visszajött. Többször próbáltam kiengesztelni. Újra és újra fújt rám. Felkelt. Más ölébe bújt. A kanapé másik végébe költözött. Késő délután lett mire odajött hozzám. A fotelben ültem. Kopogtam a billentyűkön. Határozottan megállt mellettem rám nézett és nyávogott. Kinyújtottam a bal lábamat, hogy ugorjon fel, mint máskor. Ő csak nyávogott. Gondolom a fekete macskák méltóságáról. Ő tisztában van vele, hogy kicsoda. Tudja, hogy mennyi az idő és hol van. Én vagyok eltévedve, hogy nekem mit szabad. Na azt szabad, hogy óvatosan felemeljem. Megöleljem, és én legyek a párnája amíg a laptopon dolgozom. Ő aludni fog. Soha többé nem voltam sem olyan bátor, sem olyan bolond, hogy meghúzzam a farkát.

Igazat megvallva elég gyakran elalszom a családi ebédek után, akár az asztalnál. Nyaksál csak erre vár, hogy leterítsen a kajakóma.

Én elalszom és felébredek.

Ő elaludt és nem ébred fel.

A vacsorám ott van előtted a tányérunkon. A tiéd a lila káposzta, a sült fokhagyma, a krumpli és a gomba. Az enyém a kacsasült a tied a csontja. Már megetted a részedet. Kérem a sült bőrt és ne edd meg a cupákot. Egyáltalán nem slankít téged. Én viszont karcsú vagyok. Kockázat nélkül megehetem.
Gondolj a koleszterin szintedre! Nekem napok óta a kolbász szintem is olyan alacsony, hogy a pincéből hozzám járnak kölcsönt kérni az egerek. Szereted Te egyáltalán a vérképedet? A mérleged nekem küldi a könyörgő e-maileket.        
Elárulom, azért mert két darabban adod a számba a húst, az attól még egy jutalomfalat. Az enyémből. Told ide a tányéromat. Most már csak én jövök, ami ott van az az enyém és ki is nyalom a porcelánt.  
Olyan falánk vagy, hogy elmehetsz labradorokat tanítani a kutya iskolába.
Ez most komoly? Már megint tele szájjal beszélsz és még látom is a húst a fogacskáid között. Megtanítalak Én, hogyan kell rágni. Add csak ide ezt a tányért, mielőtt teljesen kihűl. Halló! Halló! Föld hívja Ágit! Gyuri! Itt Trevor beszél! Bekapcsoltad a némíTást, hogy nem hallod? Némi Kacsára számítok a tányérból! Még ma! Melegen!          
Minden ráncommal Hozzád szólok, hogy félek kiürül a tányérom, pedig miattam ültél ide az asztalhoz.
A kezeddel téped. Helyes. A nagyobbik nekem. A kisebbik is nekem, mielőtt kimész a repetánkért. Ha már ott vagy, egy kis csirkemáj nem maradt a fridzsiderben? Jó lesz hidegen és nyersen is, hogy lenyomjam ezt a kakukkfüves telt zsíros ízt a szám szélén. A többiek úgysem kérnek, ne foglalkozz a macskákkal se! A Kisördög már kétszer evett, mert kiadta magát a Nyaksálnak. Két fekete macskát meg nehéz egymástól megkülönböztetni.       
Friss puha sütnivaló kolbász lóg a spájzban és a felső polcról a libatöpi. Ott nem lesz olyan a nedves hidegtől, mint a szivacs.        
Kezdek elálmosodni, még jó, hogy kétszer ebédeltem, mert ez a vacsora olyan kicsi volt, mintha uzsonna lenne.    
Megvakarod a hasam? A golyóm helye fölött. Persze, hogy hiányoznak. A legjobb barátaim voltak. Szánjad meg szegény úri kutyádat, akinek csak a vakargaTás maradt, miközben a Vukot nézi a tévében. A kacsapörc is csak emlék.           
Jutalomfalatként ehetsz egy mandarint.         
Én azt a rántott húst kérem, csak nasinak, köret nélkül. Neked úgyis csak 160 gramm szénhidrátot lenne szabad enned.
Ha bűntudatod van ennyi bevitt kalória miatt gyere fel te is a dombra a kerítéshez és ugassuk meg a sok kövér kocogót, akikről lepattan a ruha! Szerintem szalonnával kenik be magukat, hogy rájuk csússzon a mintás melegítő. Na? Megugatjuk őket, aztán csóváljuk együtt a … Abban neked is van tapasztalatod, csak rövid. Hozzám viszonyítva. Tudom, most téged esz az irigység. Freud is megmondta. Megkímélhetem az önérzeted, de valamit valamiért. Sok valamiért májkrémmel.

Az álmok valóra válnak

Álmában fülei selymesek hegyesek voltak. Hasítják a levegőt miközben vonul a Baromfi Birodalom bokrai között. Nem tépett karfiolként ülnek a kobakján. A szájában a legnagyobb egér szürkéllik, amelyik valaha belépett az udvarba, hogy megdézsmálja a tyúkok takarmányát. Született tojás tolvaj, hatalmas fogakkal, karmos mellső lábakkal. Csak arra termett itt, hogy kigurítsa és összetörje a frissen tojt utódokat. Még meleg héjuk roppanásától lenne hangos a birodalom.

Azonban Ő, a Birkózófülű Nagymacska megakadályozta ezt a tragédiát. Az orrán piros cseppek gyöngyöznek, ahol az egér megharapta a viadal közben. Bundáján dermedt patakokban mégis az egér vére csomósodik. A kakasok meghajtják taréjukat is. Zavartan pengetik sarkantyúikat számos feleségük előtt. A tyúkok körbe-körbe járják őket nyakukat tekergetve, hogy oldalt ülő guvadt szemüket jobbról is, balról is rájuk meresszék.

Erre sem voltál képes? - kotkodácsolják. Csőrük széléről repked a nedves kukoricadara. Nagy és erős a csőröd! Félelmetesek a karmaid. Kitárt szárnyaiddal vihart kavarsz. Tarajod árnyékvilágba borítja még a rókákat is. Egy egérrel sem bírsz el közben? Pörkölt szaftnak is kevés vagy!

A macskának kell elvégeznie a te munkádat is? Talán a cirmossal kéne összebújnom, hogy olyan tojásból keljenek ki a csibéim, akik nemcsak körbe fossák az udvart. Hátha elcsúsznak rajta az egerek.

Az a szerencséd, hogy a Birkózófülű is igazi tojó. Ezért nem szökken tojáshéjba a szerelmünk!

Micsoda pancser. Kot-kot-kot kotkodács.

Legszebb kakasunk az első az egyenlők között ahogy hajnalban kukorékolja a nyakát tornáztatja, a mellkasát dülleszti. Most béreljen fel egy szakácsot vagy hívjon válóperes ügyvédet? Egyáltalán, milyen sorrendben? Ki megy a levesbe?

Birkózófülű peckesen lépked tovább az álmában. Maga mögött hagyja a perlekedést. Egyenest a gazda, az emberek elé lép. Diadalittas nyávogásától a kutyák is megremegnek. A lábaik elé veti zsákmányát. Egyetek, ha kívánjátok. Tudom, hogy erre vágytok már régóta. A tiétek.

Ágnes lehajol, felkapja Birkózófülűt az ölében ringatja simogatja. Kiküldi az összes többi macskát és kutyát a konyhából és egy hatalmas tál gőzölgő sült májat tesz a földre, egy mély tányérban túrót tejföllel. Egy másikban langyos tejet. Jó étvágyat kiscicám, mondja Ágnes.

Hát ti? Nem is esztek? Ezért küzdöttem meg az egérkirállyal? Dehogynem, mondja Erik bácsi és már a serpenyőben süti, forgatja sóban-borsban a fokhagymás egér flekkent.

Az illat megtölti Birkózófülű orrát.

Álmában mosolyog - a lazacos pitéből majd később kérek, elteltem az étellel. Esetleg egy kis hátvakarást, és még feljebb a tarkómnál, a fülem tövénél. Simogat a nap. Alszom még egy órácskát. Megérdemlem. Az álmok valóra válnak. Ezt minden macska tudja jól.

Zongorázni lehet a különbséget és a hasonlóságot Basa és Rita, a két bukovinai pásztorkutya kölyök között.   

Ha lenne zongoránk, akkor mindketten könnyedén támaszkodnának a billentyűkön. Schönbergbe oltott jazz improvizációt adnának elő. Az egyikük játszik, a másik egyre kisebb méretűre rágja a zongorát. A lábaktól haladna felfelé. A fogaival kisimítja a faragásokat majd áttér a hangszekrény élére. Huncut mosolyra húzza száját. Ferdén megbillenti a fejét. Féloldalt rágja a versenyzongorát. Lobog a fél füle. Az improvizációnak a fal adja a másikat. A fal miatt meg nem lehet arrébb tolni a hangszert. Elegánsak, a koncerthez öltöztek. Feketében és fehérben aprítanák a hangszert a saját hosszú szálú szőrme bundájukban. Nem is viszünk haza a tanyára versenyzongorát, pont ezért. Ez magától értetődik. Mert a kutyáink ennyire szeretik a zenét.  
Basa kisfiú, Rita kislány. 60-70 kg a versenysúlyuk. Versenyszerűen balettoznak.
Mindketten szeretik a tojást. Basa rekordja harminc pucolt főtt tojás egy műanyag vödörből a terített asztalról. Egyértelmű, hogy azért volt rácsúsztatva a tető, hogy a macskák ne egyenek bele. Érted? A macskák. Basa pedig sosem tekintette magát macskának, sőt nagymacskának sem. Ágaskodás nélkül leemelte a vödröt és rágás nélkül cuppantotta be a tojásokat. Jóllakott. Szereti a hasát.     
Rita csajosan úgy döntött, hogy ő ajándékba kapott egy szatyrot Ági anyukájától. A szatyor tele volt tízes tojásos dobozokkal. Ritulinak bizony-bizony a tojáshéj is a gyengéje. Kilopja a zöldhulladék mellől, kis cserepekre és porrá rágja. Mit vártunk mit fog tenni az ép tojásokkal?
Huszonegy darabot tört fel. Becsületére legyen mondva felnyalta a javát a konyhában és a nappaliban is a kőről. Azért a fehérje vékony fényes hártyaként árulkodott a járólapon. A lépcsőnél itt-ott a szétfutott sárgája is odaszáradt.      
Egész nap van kint száraz kutyatáp. Főtt ételt is kapnak. Bőséggel van mit enniük. Nem csoda, hogy nagyobbra nőttek, mint a birkák, akikre az őseik vigyáztak.        
Egy ilyen hatalmas lénynek is ,lehetnek kicsi, de erős ellenségei. Ilyenek a kullancsok, és az általuk hordozott betegségek. Jött a babézia, a lokomotív hangját utánzó szívzörej, amit talán örökölt a Basa. A gyógyszerek az egyik bajt gyógyították, a mellékhatásaikkal új problémákat teremtettek. Újra és újra házhoz jött az idős állatorvos bácsi. Egy darabig jobban is lett.
Basa fegyelmezetten állt a négy lábán miközben meghőmérőztük. Esküszöm még a szemei is tágra nyíltak. Csendben tűrte a vizsgálatot. Nem ellenkezett. Nem sírt, mint aki tudja fontos, hogy elfogadja a segítséget. Szófogadó gyerek lett. Doki bácsi az első alkalommal a kakás hőmérőt a terítőre tette. Legközelebb már figyeltem, előre letéptem a papír törlőkendőt. Hőmérő pucoló lettem. Ez eddig hiányzott a szakmai önéletrajzomból.           
Basa rákapott arra, hogy gyufa méretűre rágja a gyújtósnak gyűjtött ágakat. Az a nehézség, hogy a műanyag zöldséges rekeszekkel együtt.           
Házpásztorok voltunk Ágival, hogy ne legyen üres a tanya. Basa pedig eltűnt. A kapuk zárva, akkora lyuk nincs, hogy kibújjon. Igaz képes rá, hogy átugorja az ember magas kerítést. Keresni kezdtem. Tíz perc után a ház és a támfal mögött a hűvösben megtaláltam. Végtelen sáros fejjel. A bokorban is bujkált már. Hason feküdt, a betonon pihentette a fejét. A lábai szanaszét. Két órával korábban még futkározott. Leültem hozzá, megbeszéltük, hogy jöjjön be a házba. Hoztam neki vizet. Ivott egy kicsit és bejött velem. Telefonon utolértük a doki bácsit, valahol betegnél volt. Hazafelé hozzánk is bejött. Azt mondta, hogy ő ide már kevés. Vigyük be egy állatkórházba.
Rita sértődős és bosszúálló. Neki jogában áll rosszalkodni, és az életkora a menlevél. Ő még kölyök, egy gyerek. Egyszer megkapta a kezemet, rögtön leszidtam. Megértette. A szeme is könnybe lábadt úgy kért bocsánatot. Hason kúszva centinként jött közelebb hozzám, miközben dorgáltam, hogy a cicát sem bánthatja, a kajáját sem veheti el, és még mi mindent nem szabad neki rosszalkodni. Amikor már a cipőmre tette a mancsát, hogy ne korholjam tovább és csak szeressem, én is majd elsírtam magam. Persze, hogy megsimogattam. Kedves hangon beszéltem vele. Megpuszilgattam. Egy perc múlva már a kerítésnél ugatta a túrázókat.  
Ha megsértődik, akkor viszont büntetőkakál. A házban. Nagy kutya nagy terméssel. Mivel imád belezabálni a csirkék takarmányába - az, amit kitol gyakran olyan, mint egy pudinggá változott kukoricacsutka. Kiszárítva akár tüzelhetnénk vele a kazánban. Bosszú pisi is van, de annak, amikor nekikészül azt ki lehet szúrni. Erik bácsi elkapja a farkánál és rászól, akkor nincs olyan bátor, hogy tényleg bent pisiljen.   
Tartottam tőle, hogyan fogjuk Basát beemelni a kocsiba hátul. Két ülést felhajtottunk, a harmadikra én ültem, hogy fogjam Basát és hozzám tudjon bújni. Talán harmadjára ült autóban. A GPS alapján könnyen megtaláltuk a rendelőt. Már az esti műszak volt mire sorra kerültünk. Alaposan kivizsgálták, vért vettek, infúziót kapott. Ültünk vele a kezelők közti folyosón. A fiatal állatorvos azt mondta maradni kell, nem is viszik át a kórterembe, mert itt szem előtt van, és Basa is látja, hogy vannak itt emberek és mozgás.
Egy darabig maradtunk, megbeszéltük mikor lehet érdeklődni, hogyan lesz délelőtt délután a látogatás. Útban voltunk, hazamentünk.      
Rita falánk. Megkapja a nagy tál kajáját, beleeszik, és rohan, hogy beleegyen Lizi adagjába. Lizi öregebb, tapasztaltabb, hasonló súlycsoportban van, és képes megvédeni, amit eszik. Trevor kisebb is, de szélesebb. Négy pásztorkutyával mérkőzött már meg. Tudja, okos enged, szamár szenved, a labrador pedig a konyhában eszik zárt ajtó mögött. Neki eleve ott tálalunk és nincs balhé. Amíg Rita volt a kicsi, és Trevi baba akarta elcsenni a vacsoráját, addig ő kapott a védett helyen enni, ahol csak a macskák voltak vele szemtelenek.   
Basa olyan, mint egy kisgyerek, akinek csak egyszer kell megtanítani, hogy fogja az anyja kezét, vagy a szoknyáját és ne engedje el. Ki mit hagyott, ráfogott az ember alkarjára, ujjaira. Megtanulta, hogy finoman, csak megtartson a szájában. Majd átszokott a szoknyafogásra. A fogacskáival összecsípte az anyagot és kocogott velem. Az anyag csak akkor hasadt, ha én mentem tovább ő pedig leült, hogy játszunk kicsit. Ági anyukáját árnyékként követte mindenhová. Ma már felfoghatatlanul az árnyékvilág része.   
Rita is tud szinte emberként viselkedni. Ő nem szeretett bele annyira, hogy cumizzon a pulcsim anyagával, inkább a papucsokat, a cipőket rágja. Basa beszipantotta textilt a szájába, és szó szerint cuclizott. Egyszer a kenguru zsebembe dugta a fejét. Pontosabban bekapta. Az állkapcsa belül, az orrlyukak kívül. Én ültem, kávéztam, beszélgettünk, fél kézzel simogattam. Ő csak ült az ölembe hajtott fejével. Mikor sikerült felállnom kiderült, hogy a cumizásról átállt a rágásra. Mint az olló, az orra vonalában átvágta-rágta a zsebemet. Békében nyugalomban az orrom előtt dolgozott az anyagon.
Rita bár kislány, keresem benne Basát is. Egyformán hatalmasra nőttek. Nincsenek tisztában a méreteikkel, az erejükkel. Nem szeretik a kötöttséget, legyen az nyakörv, vagy a bezárt kapu. Imádnak Erik bácsival sétálni. Háztól a kapuig az összes kutya, és Nyaksállal a fekete macskával együtt. Falánkak a majdnem kipukkadásig. Alacsony a macskatoleranciájuk. Sosem találkoztak egymással. Rita is ajándék volt, úgy negyedévnyi szünet volt közöttük. Basa párjának szántuk. Lizi és Trevor nem győzte kettesben őrizni a házat is, a tanyát is. Hárman már megint működik a szolgálati beosztás. A lépcsőzetes védelem. Lizi a toronyban fekszik a háztetőn. Rita és Trevi váltva a bejáratnál ill. a házban. Őrjáratok a kertben. Talán még a macskákat is befogták. A baromfiudvarra mindenesetre az egyik szürkés-barnás macska vigyáz.

Nyár óta van bennem a gát, hogy írjak megint Basáról, és elbúcsúzzam. Ritát sem tudtam rendesen köszönteni a családban, pedig örültem az érkezésének. Megszáradt a tinta a kutyás embermeséimen. Úgy mentem haza az állatkórházból, hogy másnap jövök megint. Még a rettegés sem volt meg bennem, hogy mi lesz ha. Csak a bizalom. Meggyógyítják és meggyógyul. Egy másféléves kutya, mi történhet?      
Én is oda teszem a keresetem, ahova akarom. Az ember halálánál érthetően a boncolásnak is vannak szabályai. Van, amikor nem választás kérdése, kötelező, máskor lehet kérni, vagy megtiltani. Kértük, nem számított mibe kerül. Kettesben utáltuk Ágival az asszisztens-pénztárost, mert egy általános ügyfélszolgálati tréningen is megbukott volna, velünk még kevésbé tudta a hangot megtalálni. A mindenes emberük oldotta fel a feszültséget. Bemutatkozott. Ő fogja átvinni Basát az állatorvosi egyetemre. Kondolált. Valódi kérdéseket tett fel. Felvázolta, hogy mi fog történni, és mikorra kaphatunk válaszokat. Hogyan akarjuk elbúcsúztatni a kutyánkat, hiszen több, mint hatvan kiló. Rávezetett finoman minket a hamvasztásra, az urna választásra. Ástam már sírgödröt. Tudtam, hogy jót akar.          
Megengedjük-e neki, hogy kis mancs nyom matricákat ragasszon az urnára. Fehér alapon feketét, ahogyan Basa hordta a bundáját.       
Itt vagy Rita a családban. El ne merj menni! Ha az ölembe veszlek semmit sem látok tőled. Kislány létedre sáros vagy. Előbb ugatsz, mintsem megnéznéd ki érkezett meg. Ha unatkozol piszkálod a többieket.        
Te kéred a legszebben, és te eszed a legnagyobb átéléssel a bundáskenyeret. 
Az új élet érkezése egyensúlyba billenti-e a mérleget a halál, az élet vesztesége miatt?           
El kellett jutnom ehhez a kérdéshez.  
Egy csecsemő, egy új kutya mindent helyrehoz?        
Ha kérdeznem kell, tudok-e egyáltalán válaszolni, vagy a válasz automatikusan - nem?           
Nem tudom.   
Egy biztos, elvesztett kutyáim ugyanúgy hiányoznak, mint az emberi családtagjaim. 
Négy lábon és két lábon. Ebéd után a kanapén ülve fekve összebújva nevetve és elaludva.

A coming out a rejtőzködés abbahagyása, előbújás a szekrényből. Amikor valaki nyilvánosan felvállalja, hogy ő a nekünk kortárs világban milyen szexuális beállítottságot követ. A nemzetközi coming out day-t 1988. óta ünneplik.  Bátorság, önismeret és lélekjelenlét kell hozzá, hogy valaki önmagát felvállalja. Azonban ez az előbújás nem példa nélküli a világtörténelemben.

Talán a legrégibb ismert történet, ami egyeseknek talán kiábrándító, de a szexualitáshoz semmi köze, de az identitás, a valós személyiségünk felvállalásához igen - ez József előbújása, amikor felfedi saját magát a testvérei előtt, akik előbb meg akarták ölni. Utána inkább eladták rabszolgának. A testvérek előtt, akin József olyan bosszút állt, amivel nem testileg, hanem lelkileg törte meg őket, és akik bebizonyították neki, hogy megváltoztak és érdemesek a megbocsátásra. József törleszt is, ezt nem lehet kihagyni a történetből. Bocsánat kérése fivérei felé nemcsak szavakból áll, hanem cselekvés is, megmenti a családját az éhezéstől és ők letelepedhetnek Gósen földjén.

A zsidóság felvállalása csak annak természetes, aki ebbe beleszületik és védett környezetben éli az életét. Az elmúlt kb. 80 év Magyarországon sem erről szólt. Én is azért tudtam meg, hogy zsidó vagyok, mert megkérdeztem édesanyámat, hogy én milyen nemzetiségű vagyok?

Másnap az egész általános iskolának elmondtam. Anyukám is itt tanított, és addig nem volt ez téma sem az osztályomban, sem a tágabb iskolai környezetben. Vegyes volt a fogadtatás. Szerintem anyu annyira nem örült a nyíltságomnak. Egy biztonságos világban nincs alapja, annak a szülői mondatnak, hogy „Nicht vor dem Kind.” vagyis ne a gyerek előtt. Ezért van, hogy általam ismert családok egy részében minden vasárnapi nagy családi ebéd a vészkorszakról szólt, és a tetoválásról a nagyi karján. Más családokban csak körbe járták a témát megint mások elhallgatták. Kedvenc gyerekorvosom volt Vadász Gyuri bácsi, nagyon okos vicces ember, valaha a Főnix házban lakott. Az ő története a szembesítésről és az előbújásról egy városi legenda. Hazajön a kisfiú az iskolából és elszavalja az apjának, hogy „Ergerberger Sósberger Minden Zsidó Gazember” Mondjad fiam, láttál te már élő zsidót kérdezi az apja: Nem - szól a válasz. Gyere velem – és beállnak a tükör elé, és addig vár, amíg le nem esik a fiának a tantusz.

Egy évfolyamtársam nyíltan antiszemitának definiálta önmagát, mégis lezsidózták. Cifra sztori volt, a lényeg, a srác kiborult, hogy pont őt. Nem is maradt csöndben a sértés miatt. Aztán otthon is elmesélte. Kiderült, hogy aki kapargat, az talál is. Hiába járt a piaristákhoz, a családfájának van egy szakasza, amit nem ismert. Ez megváltoztatta őt.

Bárki mondhatja, hogy ez gettó zsidó mentalitás. Azonban a túlélők bűntudata, a túlélés vágya, a Holokauszt, és 2023. október 7. is már meghatározza az identitásunkat. Ebből a helyzetből bújtak elő sokan az én generációmból. Aktív templomjáróként mai napig látom, ahogy a nálam fiatalabbak és idősebbek is előbújnak. Amikor beköltöztem az új lakásomba feltettük a mezüzét az ajtó félfájára a gangon. Másnap a szomszédom is feltette az övét. De csak két lakás van ezen a pici folyosón.

Aki békében akar lenni saját magával, keresse a gyökereit is, keresse a testvéreit. Vállalja az identitását. Legyen rá büszke, és akkor nem le, hanem felzsidózzák. Az előbújás, ahogy Józsefnek is a közösséghez, a családhoz tartozást is elhozhatja. Nem vagy egyedül.

Shabat Shalom! ?

Egyre hosszabbak a nappalok. Kár, hogy az éjszakám is. Dühösen meredek a lázmérőre 38 (f)okos. Nem tehet róla, én főztem meg a hónom alatt. Felnőtt dolog lábon kihordani egy betegséget, de ártalmas. Próbálom kiszámolni, hogy hány napja rossz a közérzetem, miről tehet az év végi hajtás. Vírus lesz vagy baktérium. Mit sem sejtő kisgazda vagyok, vagy nem kívánatos biokémiai folyamatok zajlanak bennem. Csókolgatják egymás seggét a bacik. Legalább már nincs bedagadva a fél arcom, legalább pont ezért már véget ért az augmentin kúra, az viszont kicsinálta az emésztésemet. Miről tehet egy elefánt? Hajnali őszinteség. Szerintem Bécs az egyetlen város, ahol eddig meg tudtam oldani, hogy akár 20, akár 90 perces időközzel de egy tiszta klozettre üljek nyilvános helyen. Ott még az élelmiszer áruházban is van, nemcsak a vendéglőkben. Bevallom a Schönbrunnban, mikor megláttam Ferenc Jóska 115 éves privát angol vécéjét, a vízöblítéssel a hálószobája mellett... A homlokom gyöngyözött, elsápadtam, és nemcsak a fájdalom mart belülről, hanem a sóvárgás is. Nos csodásnak tartom az érlelt sötétbarna deszkát. A kínzó kétséget, hogy ez csontfehér porcelán kagyló vagy zománcozott fémtál. Ott hagyott izzadt ülep lenyomatot a Kaiser. Hangosan nyögött vagy arisztokratikusan köhögött miközben elengedte magát? Tényleg munkától szoros napirendje mellett itt pihent egyáltalán, vagy vezényelt? Barna mackó Raus! Akkor még biztos nem üvegajtó védte a császári és királyi árnyékszéket. Évtizedekkel ezelőtt, ha nem tévedek Michelangelo Dávidjának péniszét egy magyar turista törte le. Mérlegeltem, hogy megéri-e címlapra kerülni. Bevallom a következő teremben olyan galambokat eresztettem egy osztrák iskolás csoport és fülsértően magyarázó tanító nénijük orra alá, hogy meg sem vártam az audio guide végét. Úgyse hallottam a gnaedige Frau-tól. Szóval ezért is vagyok olyan vidám a bécsi képeken, mert testem lelkem öröm élményre lelt egyszerre, még ha szakaszosan is. Meg kell ezt is becsülni. Szeretem Bécset. Most viszont nem tudok aludni, alig kapok levegőt, fáj a torkom, és hagyom dolgozni a lázat. Át kell szerveznem a következő 3 napomat minimum. A lemondhatatlan és a lemondható feladatokat. Nem nagy öröm. Egy órája gyűröm a kanapét ébren.

Lelki szemeim előtt ébredtek sorban és térdeteken támaszkodva nyomkodjátok a mobilt otthonotok legkisebb helyiségében. Fürödjön csak a telefon fényében az arcotok és legyen jó napotok.

A blog előtti életem, Bécs, 2016.12.22.