Magányos macska megosztaná a rosszkedvét másokkal, akik bosszantóan jókedvűek.

Magányos macska megosztaná az ételét, ha főzne. De sajnos csak a szájával tudja megragadni a fakanalat.

Magányos macska megosztaná a házat a kutya szomszédaival, mert belül van fűtés, kívül meg tágasabb. Ő eddig elfért odakint, most már megint bejönne, mert közeleg a tél.

Magányos macska megosztaná az országot, de szerénységből nem teszi. Bocsánat. Az “sz” betűvel kezdődő szavakat nehéz helyesen fordítani. A szó, amit bátorkodtam az életemért megkeresni, az a szánalomból kifejezés. Egy magányos macska is néz több csatornát és tévéhíradót. A szerző írni szeretne ezután is, és nem akar a tudósítás tárgyává válni, és elnézést kér mert engedély nélkül hangosan vett levegőt.

Magányos macska megosztaná veled az élettapasztalatait, de te egyszerűen nem vagy méltó rá.

Magányos macska megosztaná veled a véleményét, de nem beszéled az ő nyelvét, ezért inkább a papucsodba szarik.

Magányos macska megosztaná veled, hogy milyen a jó szex. A megfelelő cica és a megfelelő kandúr között. Bár az egyikük lehetnék, de csak óvatosan a kívánságokkal.

Magányos macska megosztaná a túlélés titkát, de van még egy fekete macska rajta kívül a Baromfi birodalomban. Őt az emberek Kisördögnek hívják. A magányos macskát pedig Kazánovics Cickerovnak.

Ők pedig már régóta nem állnak szóba egymással. Innen szép nyerni.

Magányos macska megosztaná a sós túrós tésztát a pörccel. Sok apró kockára vágott pörccel. Az se baj, ha disznóból van, de sok legyen.

Magányos macska megosztaná a kazánházban a kazán tetejét másik macskával kis kifli nagy kifliben hódító tervek megvalósítása céljából. Aszfaltbetyárok kíméljenek. A konyhát kell visszahódítani a kutyáktól. A projekt pályázat a radiátor díszburkolatát, és konyhai sarokpad megszerzését és megtartását kötelező elemként kell, hogy tartalmazza.

Magányos macska megosztaná a jövő melegét télen Birkózófülűvel már az ősz jelenében is, mert hideg van. Sajnos szegénykém már a múlt. Elfogyott. Ezért olyan magányos a magányos macska.

Cukorfalat Bandit a mája vitte el. Besárgult. Nem nézett ő a pohár fenekére sosem. Valószínűbb, hogy olyan kétlábú szomszédban bízott meg, akiben nem kellett volna. Embernek nem nevezném azt, aki megmérgez egy incifinci kismacskát.

Csirkés cica sem bandázik itt a szürke mellényében, nincs többé portása a tyúkoknak. Nem okult Bandi példájából, vagy leleplezte a gyilkost? Már nem tudom meg.

Az öreg kövér Lekvár átaludta és morogta az elmúlt éveket, ha bárki felkeltette, vagy csak ránézett, de enni nem adott. Ha túl sokat simogattam inkább jelzés értékkel megharapott. A színházban sem várom meg a szünetben a második csengetést. A második harapást sem érdemes megvárni. Lusta és fanyar stílusával terült el a radiátor tetején, vagy aludt a napon forrósodó ereszcsatornában vízszintesen elomolva. Nem törődött a változásokkal, hogy más négylábúak milyen ösztönlények. Ő volt a konyhában az örökös színház igazgató, aki kikövetelte magának a tekintélyt. Mindenki más csak színész vagy díszletmunkás. Ő viszont a mindenkori bonviván és a rendező is. A kutya színészek viszont fiatalabbak voltak annál, semhogy tudták volna, hogy mindig neki jár a címszerep, a tisztelet. Más szemmel nézték a kortárs színházat, hogyan mutassák meg ma a királydrámákat. Abban értettek csak egyet, hogy véresen. Széttépték hát mind a hárman együtt. Minden darabja, mindegyik darabban szerepeljen.

Így múltak a világot jelentő vágódeszkák dicsőséges macskái egymás után pár hónap alatt tragikus gyorsasággal.

Magányos macska és Kisördög még itt van velünk. Két macska tej tej mellett.

Egy régi barátság óvatos újrakezdése férfi és nő között olyan, mint egy elfelejtett illat. Rámtör. Érzem az orromban. Belélegzem. Kifújom. Izgalommal tölt el. Szemezés. Selymes érintés. Az egyik percben itt van és újra sehol.
Nem normális, ha valaki ki és be járkál az életemben. Ez az én életem. Nem vagyok egyedül benne. Nem is akarok egyedül maradni benne. Több hónapig nem láttam. Tudom, egy másik nő is itt van a képben, Rita. Egyértelmű az a szókép, ha valaki ki akarja kaparni a szemedet. Ő az a karakter, aki inkább átharapja a torkodat. Ezt én sem vártam volna meg, bár én nem vagyok annyira szeszélyes, mint ő.           
Kerestem őt. Került engem. Persze nemcsak engem. Aggódtam eleinte. Azután elfogadtam. Ez van. Eltelt a tavasz és a nyár. Alkalmanként hallottam róla, kérdeztem róla. Semmi több.
Most meg egy hét alatt kétszer is összefutottunk.                  
Mint mindig, látványos belépővel érkezik. A nagy testek vonulnak. A légiesen vékonyak siklanak. A teltkarcsúak hullámzanak lefelé a csigalépcsőn. Ő mintha magas sarkúban lebegne és nincs más rajta csak egy fekete szőrme bunda. Minden mozdulatát követi a terasz felől beszűrődő napfény. Lépcsőről lépcsőre.  
Eddig csak megmutatta magát. Emlékszel rám? Kérdezte a válla fölött fél profilból a karcsú nyakát hajlítva. A választ meg sem várta.        
A karosszékben ültem a terasz alatt, mikor meghallottam. Fel kellett állnom, hogy lássam. közelebb kellett lépnem, hogy fogadhassam. Lépcsőnként közeledtünk egymás felé a közel százéves újrahasznosított vas padlásfeljárón.  
Nem lépcső. Nem létra. Kapaszkodsz a korlátba vagy a fenyőfa törzsébe.
Olyan, mint egy erkély jelenet. A föld felett állok. Fokonként ereszkedik lejjebb a lépcsősoron.
Farkasszemet nézünk. A bajszától a farkáig pókháló és levelek ragadtak a fekete bundájába. Simogatom és tisztogatom. Még a kis hegyes füleit is. A kezemmel. A nyelvemet a beszédre tartogatom. Ő csak mondja mondja a magáét. Megpróbálom felemelni, de látom az izmok tónusának változásait. A mancsából kipattanó karmokat.       
Ne siessünk ennyire. Ez egy mirelit kapcsolat. Kölcsönösen újra akarjuk melegíteni, de adjuk meg a módját.    Mély levegő. Benn tart. Kihúzom magam, hogy magasabb legyek.           
Kinyújtom a jobbomat, ha te közelebb akarsz jönni, akkor topogjál közelebb.

Rátámaszkodik az alkaromra, és dagaszt-dagaszt. Finoman, kedvesen, kitartóan és nyávog. Bal kézzel simogatom. Elvagyunk mi egymással néhány percig. Máskor a vállamra mászott és nem tudtam hirtelenjében eldönteni a fekete macskák közül, most ki is van a nyakamban.

Nyaksál már nem jár és kel közöttünk. Így egyértelmű, hogy Kisördög tért vissza. Az őszi hidegek visszahozták a házhoz. Esténként persze jött a vacsorájáért. Ördög szeszélyes és undok a kutyákkal. Meg is járta. Az új kölyökkutya, Rita játék közben nagyobbat mart a hátsójába az elviselhetőnél. Talán ő is nagyobb pofont kapott az orrrára. Csak úgy, heccből. Nem véletlenül lett a neve az, hogy Kisördög. Most már nem kötözködik velük. Elkerüli őket. Változhat-e egy macska jelleme? Voltaképpen cukiból lett díva. Szépséges macskalány. Lehet még bölcs is.

Egy kutyának a fő szabály szerint 42 foga van: 12 metszőfoga, 4 szemfoga, 16 előzápfoga, 10 zápfoga. Három kutyának 126 foga van együttesen. Ennyi fog gazdájával kellene békét kötni, hogy kényelmesen és biztonságosan közlekedhessen ki és be a házból. Ő hónapok óta egy szakadt szúnyoghálón keresztül lép csak be a házba. A hálószobából ki sem lép.  

Már csak hárman-hárman laknak itt.

Akik ugatnak: Trevor, aki falánk. Liza, aki selfie királynő és Rita a nevelhetetlen hercegnő.

Akik nyávognak: Birkózófül az álmodozó. Kazánovics Cickerov, aki mindig elítélően néz rád. Valamint Kisördög, aki oly rég van velünk, hogy kilenc életéből ki tudja hányat hagyott már hátra. 24 fontos mancsnyom az életemben.

Chukát a Bamidbárban az élet és a halál meseszerű körforgásának a hetiszakasza.

A halálfélelem a túlélés záloga. Ha nem lenne jelen az életben, akkor kizárólag a halált megvető bátorság fogalmát ismernénk. Ezt a hetiszakaszt a vándorlás és a háborúk is kísérik. Őseink a kánaánitákkal harcolnak.

Tegnap, olyan betegeket is hallgattam munka közben, akik meg akartak halni. Meg is próbálták, de életben maradtak.

A hetiszakasz történetében, akit a mérges kígyók - הַנְּחָשִׁ֣ים הַשְּׂרָפִ֔ים (hanahas haszerafim) az Örökkévaló büntetéseként megmarnak, meghalnának. A nép kéri Mózest, hogy hogy imádkozzon értük, hogy megmeneküljenek, belátják, hogy vétkeztek az Örökkévaló és Mózes ellen is. „És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.”

Mózes a mérges kígyó mintájára egy bronz kígyót - נְחַ֣שׁ נְחֹ֔שֶׁת (nahas nehoset) készít, és tűzi fel a póznára. Tehát akik látják az bronz kígyót a botra kúszva, ők meggyógyulnak, akkor és ezután is.

Ezért is vált ez a kép, a Szentírás kevés beszélő állatának egyike a gyógyítás, a gyógyulás szimbólumává. Ha elvonatkoztatok, akkor a sikertelen suicid kísérletek spirituális oka lehet, mert meglátták a bronz kígyót. Az isteni csoda újra és újra ismétlődik, a vétkezők életben maradnak.

Nekem eleven, egynapos az emlék, ahogy egy nagymama arról beszél, hogy mit tett. Hogyan próbálta megölni magát inzulinnal, hogy ez milyen logikus megoldásnak tűnt neki. Hányadik ampulla inzulin után gondolta meg magát. Kit hívott. Hogyan kért segítséget. Mennyire szégyellte magát mikor később a fiával beszélt. Látom az arcát, a gesztusait, hallom a hangját.

Olvastam a hetiszakaszt, és a szöveget a fejemben az ő hangján szólaltattam meg. Nem kell tökéletesen társítanom. Az én elmémben szól. Ott párosítom a történetet, a hangot és az arcot.

Nem kell mindig értenem, hogyan működik az emberi test, amiért az egyik ember meg tudja ölni magát, a másiknak nem sikerül. Nem véletlen a kifejezés - csoda, hogy él.

Utóirat: a fényképen csak egy ártatlan sikló van, de a frászt hozta rám, amikor megláttam.

Hol volt hol nem volt és egy kígyó beszélt Évához az édenkertben.

Hol volt hol nem volt eljött a reggel, amikor egy szamár beszélt Bálámhoz az úton Moáb irányában.

Alapvetően erről a két állatról tudjuk, hogy a Szentírás szerint beszéltek.

Kérdéses, hogy vajon az állatok és a madarak beszéltek-e az emberekkel közös nyelvet a Bábel tornya története, a nyelvek nagy keveredése előtt.

A hetiszakasz Bálákról, Moáb királyáról Cippór fiáról kapta a nevét. Ebben a parasában még más állatok is szerepelnek. Marhák, tulkok és kosok, akiket háromszor is az áldozati oltárra vezetnek és felajánlanak, hogy Bálák megrendelésére Bálám megátkozza őseinket. Azonban az Örökkévaló hatalmából az átok áldássá válik.

Jeruzsálem közelében, Moshav Shoresh felé én is ültem már szamárháton. Tudom milyen a nyeregben ülni és nyargalni hegynek fel az erdőben. Hajmeresztően vágtatni lefelé a lejtőn. Nem én hajtottam. Jókedve volt a csacsinak és futni akart. Vagy fent maradok, vagy jót röhög rajtam. Meddig bírja a kis cionista turista? Nem estem le, de estére a lábam közé vettem a nagypárnát. Gyalogolni is csak terpeszben tudtam.

A szamár története, aki megmenti a gazdája életét nehogy csalódást okozzon az Örökkévalónak nekem nagyon is valóságos élményhez párosul.

Háromszor tesz kísérletet a szamár, hogy Bálám, héberül בִּלְעָ֖ם is lásson. Először letér az útról a mezőre és verést kap.

Másodjára a sziklafalhoz simul, és a hajtója lábát is odaszorítja. Ismét verést kap.

Harmadjára már nincs más lehetősége a háziasított csacsinak egy keskeny részén az útnak vagy egyenesen az angyalhoz és a kivont kardhoz vezeti gazdáját, vagy lefekszik. Jön a verés.

Ez az a pont, amikor az Örökkévaló beszédre nyitja a száját, és megkérdezi: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?

Bálám pedig meg sem lepődik, hogy a szamara beszél. Annak ellenére, hogy ez nem egy rajzfilm. Addig szidalmazza, amíg az Örökkévaló közbe nem lép, és ő már nemcsak néz, hanem lát is.

A hármas szám is meseszerű, és az ókori embertől sem áll messze a gördülékeny történet mesélés. A vágy a tanulásra és a szórakozásra időtlen emberi igény.

Műfaji meghatározás szerint ez egy fabula, avagy tanmese. Az állatmesék kortalanul lettek népszerűek a történet szentségét is tiszteletben tartva. Ránk maradtak Ezopusz, avagy Aiszoposz meséi, ezeknek méltó folytatásai lettek Lafontaine majd Lev Tolsztoj állatmeséik.

A tanmesék közös eleme az érdekesség, a lebilincselő történet, a példázat jelleg és a tanulság. Ha ebből az irányból szemléljük Bileám és szamara történetét, máris kevésbé éles a határ a világi és a szent értelmezésében. Kit lehet jobban szeretni ebben a történetben? Én a szamarat. Bálám nem Shrek, ő egy varázsló, aki annyira sem kedves nekem, mint Hókuszpók. Negatív főszereplő, de főszereplő, az isteni beavatkozás értelmezésében és megértésében is segít.

A szamár rendkívül népszerű szereplő Ezopusz meséiben. A szamár a hétköznapok része, sokkal természetesebb, hogy Bálám szamárháton utazik, mint elefánton vagy lovon a hegyes - dombos vidéken. Mit bizonyít hát a példázat?

A magyarázatok szerteágazóan indulhatnak el.

Áll, mint Bálám szamara.

Okos szamár, buta gazda.

A szamarat verni bevett dolog, de nem feltétlenül helyes.

Ki itt a szamár? Kihez szólt Isten? Bálámnak hiába beszélt, hát szólt a szamarához. Nem bármelyik szamárhoz, hanem A Szamárhoz. Határozott névelővel, Haaton הָאָת֑וֹן A héber használ másik kifejezést is a szamárra, a szövegben itt ez szerepel.

Ezopusz tanmeséiben az állatok emberi hibákat vétenek, emberként viselkednek, szenvednek, az emberek sorsát követik és tanítanak. Példát mutatnak. Kapcsolódni lehet hozzájuk, azonosulni velük.

A hetiszakaszban a szamár hisz Istenben és féli. Úgy engedelmeskedik, hogy magától is tudja, hogy mi a helyes. Még Bálám élete is élet. Még őt is szeretheti, nem azért mert… Hanem annak ellenére. A szamár védi az életet és nem kételkedik az Örökkévalóban. Mintha csak tudná, hogy a szövetség fenntartásához vezető út Bálám megmentésén keresztül vezet.

A szamár pozitív hős. Megérdemli, hogy megtanuljuk a nevét héberül, és emlékezzünk rá.

A Legényanya című magyar film után szabadon – Béláim az úrban, választottam egyet Ezopusz számos szamár tanmeséjéből Sarkady János fordításában.

Ennek a legendás szatírának is vannak egyébként kimondatlan kötődései közösségünkhöz, hiszen Garas Dezső rendezte, Kardos Sándor volt az operatőr. A film pedig Schwajda György a Rátóti legényanya című könyvére épült.

Béláim – Bálám. Áll, mint Bálám szamara. Az értetlenség és az ostobaság filmes körül írása.

„Az oroszlán, a szamár és a róka

Az oroszlán, a szamár és a róka szövetkeztek egymással, és elmentek vadászatra. Mikor már sok zsákmányt ejtettek, az oroszlán megparancsolta a szamárnak, hogy ossza szét közöttük. Az fel is osztotta három részre, és felszólította az oroszlánt, hogy válasszon közülük; az azonban megharagudott, felfalta a szamarat, majd megparancsolta a rókának, hogy végezze el ő a felosztást. A róka az egészet egybehalmozta, magának csak egy kicsit hagyott, és úgy kínálta az oroszlánnak, hogy vegye el. Az oroszlán megkérdezte, hogy ki tanította meg őt ilyen jól osztani, mire a róka így felelt: "A szamár sorsa."

A mese bizonyítja, hogy az emberek számára a mások bajai okulásul szolgálnak.”

A hégeli dialektika közérthető példája, hogy az a történet, hogy a vadász lelőtt egy medvét. Ez a tudósítás másképp jelenik meg a vadászok és másképp a medvék lapjában.

Az előző hetiszakaszban, a Bálákban Pinchasz Elázár fia ledöf dárdával egy másik férfit, mert az annak ellenére üzekedik egy midjanita nővel, hogy már tudni kellene, ezért az Örökkévaló haragszik. Ez nem hiba, ez bűn. Eleve nem egy-egy emberre haragszik már, hanem mindenkire.

Meg is mondja Mózesnek, elfordította haragját Izrael fiairól. Nem pusztította ki őket. Az előzmények sem hétköznapiak. A tetthely Sittim, ahol akkoriban őseink laktak. A lányok gyönyörűek és izgatóak voltak. A férfiak elcsábultak. Alkoholról nincs szó, de ettek, szerelmeskedtek, és a helyiek bálványait, isteneit kezdték imádni. Baál-Peór marketing kampánya működött, hiába járt érte halálbüntetés.

Egy férfi mégsem bírt magával és fényes nappal mindenki szeme láttára szobára ment. A többi már 18 karikás műsor.

Ahhoz, hogy az isteni haragot, a züllés, a bálványimádás mértékét jobban értsem, a Szentírás konkrét halálozási statisztikát ad, a büntetésnek 24000 áldozata van.

Pinchasz ezt állítja le egy brutális kettős gyilkossággal.

Tényleg gyilkosság? Sem ennek a kettőnek, sem a többi 24000 halottnak nincs neve. De pontosan számon tartjuk őket.

El kell kezdődnie a negatív hősről, Bálákról elnevezett szakasz után a pozitív hős Pinchasz hetiszakaszának.

Áron a főpap unokája elnyeri jutalmát. A nép fiai, nem mindenki, de túlélik.

Neve lesz az utolsó két halottnak.

Zimri Szolu fia Simon törzséből. A nő neve Kozbi Cúr lánya Midjánból.

Gyilkosság-e az emberölés, ha az mások életét a közvetlen és biztos haláltól megmenti?

Nincs olyan történet, aminek csak egy olvasata van.

Mindenkinek, minden nap elkezdődik a saját története, amikor felkel és kinyitja szemét.

Már Budapesten vagyok. Ma van a háború 283. napja. Bő kettő hete ígértem, hogy folytatom az izraeli beszámolómat az érzéseimről, megéléseimről. Az elmúlt 9 hónap és 8 napban nagyon sok mindenről lehetett cikket olvasni, videót látni, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől elbeszéléseket hallani, fontos, hogy beszéljünk róla, hogy ne merüljön feledésbe a még 120 fő elrabolt, az 1587 megölt és a 16093 megsérült ember élete.

A legelső programunk egy geopolitikai interaktív előadás volt Neil Lazarus-szal, akit már egy 14 évvel ezelőtti “Hogyan tanítsuk a Holokausztot” képzésről ismertem - és most is nagyon fontos dolgokról tanított, beszélt.

Nem jutott el hozzám korábban ez a videó, ahol élő műsorban suttogva telefonáltak be a shelterben (ez a lakáson belül, kötelezően kialakítandó biztonsági szoba, megerősített ajtóval, esetleg ablakkal, egy óvóhely) rettegő emberek, hogy mikor jönnek már a katonák kimenteni őket, félnek, ott járkálnak a lakásban a gyilkosok, próbálnak csendben maradni, de a kicsi gyerekek nem tudnak, jöjjön már a segítség, az életük megmentéséért könyörögtek. A riporter is csak sírni tudott, én is. A 80 évvel ezelőtti Holokausztról azt tanultuk 2010-ben, hogy már nem a sokkolás a megfelelő módszer, hogy a ‘mai fiatalok’ megértsék és befogadják, hogy mi történt annak idején. A fókusz a ‘hogyan élték túl a borzalmakat’, hogyan éltek a háború előtt, alatt és után. Most pedig pontosan ugyanaz történt, mint 80 éve. Lemészárolták a zsidó embereket a kibucokban, a fesztiválon, az autókkal menekülőket, előre kitervelten, aljas indokból. Azt gondolom, fontos, hogy sokkoló videókat, elbeszélésket halljunk, lássunk, hogy ez újra ne történhessen meg és senki se vonja kétségbe. Egészen más érzés látni a mobilon egy videót, mint a helyszínen szembesülni a valósággal.

Kilenc hónapja történt, hogy fiatal lányokat, nőket elraboltak, megerőszakoltak, esetleg teherbe ejtettek. Ők rövidesen szülni fognak. Velük mi van? Mi lesz? A terroristák erre is készültek? A hideg futkos a hátamon, hogy mi van, ha tényleg teherbe estek és ezt fogságban élik át és azon rettegnek, hogy mi történik a szülés után velük.

Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary.

#maccabivac #maccabivachungary #bringthemhomenow

Fotó: Wéber Ági

Kilazult a zászlócska. A kiskatona magától értetődő természetességgel igazítja meg, mert egyszerűen ő is tenni akar valamit. Még akkor is, ha ez apróságnak tűnik. A kép a Nova Fesztivál helyszínén készült.

Izraelben vagyok. Ma van a háború 267. napja.

Tisztán emlékszem 2023. október 7. szombat reggelre, Budapesten. Folyamatosan rezgett a telefonom, jöttek az értesítések. Bekapcsoltam a cnn-t/euronews-t, felpattintottam a laptopomat, hiába volt szombat reggel. Felébresztettem Gyurit, hogy figyelj, valami nagy baj van Izraelben. Elkezdtek jönni a hírek, videók, nem hittem a szememnek. Teljesen lesokkolt, hogy mi történik. Fél napos információ gyűjtés után elkezdtem megoldásba kerülni, felvettem a kapcsolatot a covidban és az ukrán háborúban dolgozó társaimmal, hogy most helyzet van, beszéljünk. Másnap már működött a pszichoszociális támogató csoport az önkéntes segítő szakemberekkel.

Izraelben vagyok, részt veszek egy szolidaritás túrán és önkéntesként is dolgozom. Amikor kiderült, hogy jövök, az első napokban csak a közvetlen családommal beszéltem erről. Támogattak, de persze többször megkérdezték a szüleim, hogy ugye biztos nem visznek olyan helyre, ahol valami ‘baj’ történhet velem. Mondtam, hogy biztosan nem.

Terápiás környezetben dolgozom, érzékeny kollégákkal, kérdezték, hogy felkészültem-e lelkileg arra, hogy hova készülök. Eldöntöttem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a látottakat, tapasztalatokat, érzéseket fel tudjam dolgozni, ha egyedül nem megy, akkor segítséggel.

Olyan helyeken jártam az elmúlt napokban, ahol megtörtént a ‘baj’.

Amit rémálmaimban sem gondoltam volna. Ez nem a “Birthright” út, amikor azt hallgattam az országjárás közben - “This is not a Holiday. This is a study visit.” Nos, az holiday volt, ez meg a rideg valóság.

Jártam Nir Oz kibucban, a gázai övezettől 2,5 km-re. Lehetett hallani néhány távoli robbanás zaját. Azon gondolkodtam - miközben egy túlélő mesélt nekünk, hogy min mentek keresztül - hogy itt, ahol hallom a madarak, papagájok csivitelését, a pávák rikácsoló pao-pao szerű hangját, cicák dorombolását, milyen varázslatos lehetett ez a kibuc, amit lassan 9 hónapja tettek tönkre és azóta üresen áll. Hogyan voltak képesek férfiak, nők és gyerekek kioltani más férfiak, nők és gyerekek életét? Hogyan voltak képesek elrabolni őket és azóta fogva tartani? Hogyan lehet ilyen mértékű emberi gonoszság bárkiben is?

A Re’im kibuchoz közeli Nova fesztivál a sok bulizó, békében élni akaró fiatal emlékével, akár a Sziget vagy az Ozora is lehetett volna. Vannak klienseim a munkahelyemen, akik jártak már egyik-másik fesztiválon, amikor hozzánk érkeznek, elmondják, hogy ők csak egy jót szerettek volna lazulni, bulizni, kiereszteni a gőzt, nem egy rendőrségi ügyet… itt a Nován meg lemészárolták őket, pedig ők is csak lazulni, bulizni szerettek volna.

Szíven üt, hogy a kis kedvenc lánycsoportom tagjai is lehettek volna…

Kezdek telítődni az első nap közepe felé, rengeteg érzés kavarog bennem. Szorongó, dühös, felbőszült, feszült, haragos, irritált, gyászoló, szomorú, értetlen, megdöbbent, töprengő. A terápiában is javasolt gyűjtögetni az érzéseket. Napzárón elmondani. Dolgozni vele. Segít a feldolgozásban az összegzés.

Egy különleges konyhán is lehettem önkéntes. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretek főzni, jól is főzök, abszolút komfortzónán belüli program nekem. Kell is a lelkemnek, itt fel tudok töltődni, tudok adni úgy, hogy nem tudom pontosan, hogy kinek és az adományozott nem tudja, hogy én is készítettem az aznapi ebédjét, ez az igazi micva, ettől kezdek kicsit kisimulni. Azonnal beállok az asztal mellé, két női segítőt kérnek. Ágival megyünk. Mi mondjuk aznapra az áldást a barheszra. Uhh, kiráz a hideg, kezd helyrebillenni a lelki békém. Végül Lelával közösen, hárman mondjuk el az áldást a sok száz kalácsra. Finom is lett, ez a hedonista énemnek fontos.

Kedd este már érzem, hogy fáj a torkom, csütörtökre már nagyon nem vagyok jól. A mazgan. Egyszerűen nem vagyok jó barátságban a légkondi bacilusaival. Majdnem mindig ledönt a lábamról itt Izraelben. Rutinosan készültem az orvosommal, h ha kezdek lepukkanni, akkor megkeresem. Írtam, válaszolt, egyeztettünk, átbeszéltük a gyógyszerelésemet. Pénteken délután megyek a barátaimhoz, ők is rutinosak, már többedjére fogadnak betegen, hogy Sabesz kimenetelére majdnem gyógyultan adjanak vissza a csoporthoz. Finom, gyógyító, vitaminbombás zöldségleves az egyik titok. A másik meg a gondoskodásuk.

Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary

#maccabivac #maccabivachungary #kkljnf #bringthemhomenow

Folyt. köv.

Fotó: Wéber Ági

Bárhova megyek a puttonyom is jön velem. Valaki, vagy valakik sűrűn keresnek egy ideje magántelefonszámról. Általában peches az ilyen hívó. Ha van megkezdett hívásom, abban maradok. Ha tárgyalok, ha szemlén, ha kihallgatáson vagyok. Ha tanítok. Ha tanulok. Akkor nem is tudom felvenni. A színházban és a klozetton sem.

Milyen egy Doktor Genya vagyok? Elismerem. Az, aki zsinórban ötször is hív, de alkalmatlan időben, az hiába hív. Biztos nagyon dühös. Azonban, aki önszántából titkolja végtelenül titkos telefonszámát, annak én segítek a GDPR által követelt legszigorúbb adatvédelmet megadni. Nem beszélek vele. Jó ideje már a rendőrség is visszahívható telefonszámokról hívja a védőket. Ugyanis a BRFK főkapitánya ezt adta utasításba. A saját ügyeimben azt tapasztalom, hogy be is tartják ezt a nyomozók. Van néhány régi kliens, akiknek nemet mondtam, de nem szeretik a nemet. Vagy nem értik. Talán egy ilyen találta meg újra a számomat, vagy egy pénzügyi tanácsadó.

Mindenesetre a hétvége, az a munkaszünet. Jobb esetben. Milyen szerencse, hogy önfoglalkoztató is vagyok. Tehát, eldöntöm mikor veszem fel a telefont. Ilyen ez a piacgazdaság. Aki nem akar pénzt keresni, az akkor keres pénzt, amikor viszket neki. Határozott előny, hogy az a sok partner, akivel egyébként dolgom van újra és újra viselik a nevüket, és küldik a telefonszámukat. Így legalább visszahívhatóak. Szeretnék gondolatolvasó lenni, de még nem vagyok. Nagyon gazdag is szeretnék lenni. Meg magas is. Rendes, bechoved, hithű matematikusként tételezzük fel, hogy olyan valaki keres, aki más hívószámról, csak rejtett, magántelefonszámról tud hívni és én meg figyelmen kívül hagyok sok-sok nagyon fontos hívást. Ebben az esetben röstellem a dolgot. De, így sem tudom visszahívni. Sújtson le rám a legrosszabb, ha én vagyok “X” polgártárs védője, akkor küldjön üzenetet a kapcsolattartója útján. Másik ügyében a másik védője útján. Levelet írhat. Találjon egy szabad idősávot zsúfolt napjaimban, hogy felvehessem. Szívesen visszahívnám, de a technológia jelen állásában ez qrvára nem megy. Sajnálom.

Ja és lehetne levelet írni, és telefonálni az engem kirendelő rendőrhatósági közegnek, hogy mentsenek fel a feladataim alól.

Rengeteg pihenőidőt tettem tönkre és lettem öregebb, mert akkor dolgoztam, amikor nem kellett volna. Nyaraláskor, műtét előtt egy nappal, külföldi út alatt. Tanulnom kell még mindig, hogy miként alakítom a fontossági sorrendet.

Mivel szakterületem, és van egyfajta hangolódási készségem az elmebetegekre egymásra találunk az ismeretlen svéd betegekkel egy autóbuszon, az állatkertben. De van már bőven spanyol és olaszországi tapasztalatom. A Nyírőben is átlag kéthetente van szerencsém tolmáccsal együtt dolgozni.

Bari viszont mulattatóan meglepett. Évekkel ezelőtt én is fociztam Triesztben és Foggiában “Sportiva Mente” - mentálisan sérülteknek, pszichiátriai betegeknek szervezett kispályás foci tornákon. Akkor nem kapkodtam a levegőt a túlélésért, amikor az ellenfél összes játékosa le volt szedálva. Úgy mozogtak mintha a víz alatt futnának a labdával. A segítőik a partvonalról drukkoltak. Az ápolók, orvosok, pszichológusok és szociális munkások háta mögött azért ott parkolt a mentőautó is.

A Bariban talált pszichiátria, azonban egy világítás nélküli kiskocsma egy mellékutcában. Egy olyan utcafronti üzlethelyiség lakásban, aminek az ajtaja előtt többnyire egy légy bosszantó függöny lóg. Belül szól a focimeccs. Ha van áram. Egy nonna valamit főz. A foltos kőpadlón gyerekek kísértik a gyámhivatalt. A turisták lesifotókat készítenek.

Itt a félhomályban egy söntéspult látszik. Középen összetolt asztalok hosszában. Nincsenek nők. Nincsenek gyerekek. Marylin Monroe felöltözve mosolyog a fehér falon több példányban. Elférnek együtt a feszülettel. A vendégek egy része ott ül és csoportterápiás ülést tart a többiekkel a feltételezhetően mély depressziójukban. A testtartásból is látszik, törzsvendégek. Könyv csoport az ördög bibliájával. Monológ, és a megosztás befejezésekor még rekedten hozzáteszik: Grazie. Aki meghatódik önmagától: Grazie mille. Akik kicsit jobban vannak, azok a bejárattól jobbra-balra és szemközt ülnek az úttesten háttal a másik oldal parkoló autóinak. Összehajolnak a robogóknál. Aki kint van az kibeszéli a bent ülőket. A bentiek meg a kintieket.

Mindenki kibeszél minket, a gyalogos turistákat. Mit mosolyognak ezek? Azért fizetnek, hogy ide jöjjenek? Adják nekem a pénzt, elmesélem milyen itt, és menjenek haza!

Gondoltam rá, hogy igyunk egyet itt, van nálam kápé. Lajoskám! Amore mio! Adj egy fröcsit!

Ha ez mégis egy nappali foglalkoztató, akkor érdekes szakmai tapasztalat lesz.

De hát nem vettem fel a telefont sem. Akkor most ezekkel az elmebetegekkel tegyek kivételt?

Miért akarok megint vasárnap dolgozni?

Az egy főre jutó saját nem tejfogak száma saccperkábé úgy 20 alatt van. Nem akarom bántani őket, van stílus a megjelenésükben, a színekben, hogy mit mivel vesznek fel. Gumipapucs, tornacipő, tiszta bőrcipő. Az olasz férfiakkal szemben táplált pozitív előítéletek vagy megalapozottak, vagy létrehozzák az igényességet önmagukkal szemben. Ez a szélsőséges helyzet, amibe többször is bepillantottam, ezt itt jobban megmutatja, mint kint a Lungomare korzóján a gazdagok és szépek között. A halpiacon láttam egy velem méret alkeszt, olyan halványkék vékony kordzakója volt, kék farmerrel hordta. Hanyag testtartásban emelte a piros címkés Peronit egy fém halas pultnál támaszkodva. Szeretnék én is egy ilyen kék zakót. Amúgy itt van a sörgyár is a városban. A képet a vízálló fekete makkoscipő rontotta. Sosem fog lebomlani.

Viccet félretéve az önsegítő csoportoknak tényleg van helye a pszichiátriai betegek ellátásában. A közösség ereje valódi segítséget jelent. A városban természetesen van klinika is.

Azért a szakmai tapasztalatszerzés így is megvolt. Kiváló szálláshelyünkön a Host, akinek ilyen szemérmetlenül sokat fizetünk az mégsem egyszerűen a vendéglátónk: Hmm, kissé nárcisztikus. A nappali falát festett önarcképének textil fotó változata díszíti Jim Morrison album fotó stílusban. Szerencsére kényszeresen tisztaságmániás. Olyannyira, hogy a fogászati rendelőkben használt fertőtlenítőszereket használ. A bérelt kégli is eredetileg rendelő volt. Aludtál már fogorvosi székben? Nagyot szellőztettünk.

Szóval, a puttonyt mindenki magával viszi, bárhova is megy. Én akkor is viszem, ha nem akarom. A valóság így is úgy is csenget, szembejön a kliens. Az a jó, ha közben pihenek is egy kicsit.

Szóval, kérem maradjon a készüléke mellett.! A hívása Önnek, saját magának nagyon fontos. Ha eléggé szereti saját magát, akkor nem hívogat olyan telefonszámot, amit más nem vesz fel ennyiszer. Vagy elgondolkodik. Miért nem veszi fel a Gádor a telefont? Feltéve, hogy tudja azt, ki vagyok. Illetve ezt nem tudja, én sem tudom pontosan, de a nevemet ismerheti. Az is merengésre adhat okot, vajon miért nem hívom vissza? Talán tudom, hogy ki keres ismeretlenül? Ez talán Harry Potternek sem menne.

Minden munkának a lényege, hogy a munka tárgyát, és a velem kapcsolatba kerülő emberekben megtálaljam azt, amit kedvelek. Akár még szeretek is.

Munkaügyben munkaidőben hívása nekem is fontos. A csekély fontosságú hívásokat is fel szoktam venni. Ugyanis mindig tanulok elköszönni, lezárni egy beszélgetést. Végső esetben pedig egy telefonhívás is megszakítható. Az ügyvédúr magának ez csak öt perc is egy 24 órás napnak az 5/1440-ed része. Mégis mennyi lenne, ha privátban meghatalmaznám?

Mindez kevés lenne, hogy helyet kérjek az olasz kocsma, a Psichiatria önkritikus világában?

Még el sem meséltem, hogy milyen volt a tegnapom.

Csörgött a telefonom kora reggel.

Már itthon Pesten.

A magántelefonszám…

Fotózta: Ági :)

Délután. Ebéd után. Ki-ki nyugalomban. Hol voltam. Hol nem voltam. Itt sem voltam. Ott, ahol a kurtafarkú malac sem túr és az életemben csupán egyszerű háziállatok vettek részt. Halak, hullámos papagájok, akváriumi csigák, gyík, kiscsibék, a tubifex kukac kolónia a WC tartály folyton megújuló friss vizében. A telkes mindenki macskája, nálunk Berci, aki megkapta anyutól a paprikás krumpli szaftjának a végét. A fehér cica szürke barna foltjai mellé mély narancs körszakállat növesztett és négy füstös paprikás zoknit húzott a fehér lábaira. Így jár, aki belemászik a tányérba. Anyu volt a jószívű. Én kaja-irigy lettem, még azt megettem volna! Szerintem a bográcsot is képes vagyok kitakarítani néhány szelet kenyérrel. Olyannal, ami egészben jön ki a boltból, mire hazaérek vele véletlen letörtem és megettem a sarkát. A nyolcvanas éveknek a gyerekkorom és a ropogós kenyérhéj is része. Az én gyerekem csinálná ezt hajjaj, a büdös kölyök. De nem csinálja.

Tízen évek teltek el az életemben a négylábúak aktív megjelenéséig. Az egykutyás barátnőtől a sok kutyás barátnőig. Előbb a kutyák jöttek utóbb a macskák. Leszögezném Tisztelt Bíróság! Mindig kutyapártinak vallottam magam. Még zavartak is kicsit a macskák. Aztán ahogy beleszülettek a vénülésem napjaiba, változni kezdtem.

A padlásra a szellőző ablakon keresztül érkezett egy migráncs macska, aki elkerülte a bernáthegyik és a vizslák határellenőrzését a Baromfi Birodalom szélén. Szó szerint a mennyezetre kölykedzett. Nehéz volt a közelükbe férni, pláne megszeretni őket.

Hirtelen rengeteg macska lett a tanyán. Túl sokan a vizslák közvélemény mutatása és a megszokásomhoz képest. Minden együttérzésem a kutyáké volt, mert nap nap után azt látták, hogy nem egyszerre, de mindenki kap enni. Feldolgozni azt, hogy sem a macskát, sem a kajájukat nem szabad megenni, sőt megcsócsálni sem megengedett. Ez gyötrő engedelmesség.

Később jött egy új alom. Egy papírdoboznyi sokszínű kiscica nagy szemekkel. Őket kézbe lehetett venni, dédelgetni, simogatni. A fekete Muter cica gyönyörű kis kölyköket adott a világnak. A vizslák is jöhettek babanézőbe, megszagolták őket kézből egyenként. Ők pedig rákaptak a macska nyalogatásra. Csöpögtek a nyáltól. Nem olvadtak el, nincsenek cukorból. Tisztábbak lettek, és a nyelvcsapások a bélmozgásukat is segítették.

Én, aki a kipukkadás határán irigy lettem egy macskára, hogy megeszi előlem a maradék paprikás krumplit egyre jobban vesztem el a kismacskák szemeiben.

Persze az összes kutya is féltékenykedett.

Mikor jobban érdekeltek, rájöttem, hogy a macskák tényleg jellemek. Addig csak a kutyáink személyisége érdekelt.

A kiscicák szépek, lehet őket babusgatni. Nyílt tekintettel kezdenek szeretni, mint egy kiskutya. Messze vannak még az érett macskától, akit akkor simogathatsz meg ha ő is akarja. Csak nyitogassam az alutasakokat és takarítsam ki az almot.

Nem szerettem bele mindegyik cirmosba, de Nyaksálba igen. A vonzalom pedig kölcsönös volt. A harag is. Én például sosem kakáltam az ő ágyára mert ő elcsavargott. Én pusztán hazamentem a városba. Emberi pimaszság, tudom. Mélyen szégyellem magam.

Miről beszélgetnék Nyaksállal, ha tudna beszélni?

Biztosan beszélnénk arról, hogy melyikünk mit eszik a valóságban és mi az, amit enni akar?

Létezik-e a macska libidó? Milyen kandúr a zsánere?

Akar-e emberré válni? Vagy Pinokkió után szabadon ő csak egy kislány lenne?

Hogyan éli meg az életkorát? Gyerek lenne vagy felnőtt?

Akarok-e én macska lenni? Honnan tudnám, hogy még nem voltam macska eddig a végtelen számú reinkarnáció során?

Mennyire hiányozna a hüvelykujjam?

Megéri-e a kilenc élet, hogy macska legyek én is?

Milyen érzés volt neki az újjászületés?

Számolta-e az életeit? Mennyinél tart most?

Mit szól hozzá, hogy macskátlan emberek hosszú perceket, akár órákat töltenek el azzal, hogy macskás videókat nézegetnek és küldözgetnek egymásnak? Tényleg van ennyi néznivaló a cicákon?

Végeredményben az emberek tömegesen néznek korhatáros filmeket is. Ez mozgatja az internetet válaszolna Nyaksál. Egy macskának is van önbecsülése. Nyaksál egészen biztosan nem nézne cuki cica videókat, vagy meztelen emberek kéjes játékát. Ő főzős videókat gördítene le a mancsával. Burrata paradicsomos linguinivel. Hagyományos angol reggeli tükörtojással, kolbásszal, véres hurkával, pirított gombafejjel, sült paradicsommal, és az elmaradhatatlan paradicsomos babbal. Hallani fogom, ahogy a ropogósra sült bél elpattan, amikor a karmaival felszakítja a kolbászt. A bajszáról fog csöpögni a zsír. Az összes szál bajszáról. Ne idegeskedjek, mert ő eszi meg a bacon-t is. Nem én. Amúgy is az, hogy ő egy filoszemita macska nem jelenti azt, hogy nem eszik tréflit. Egyek én kósert, meg a paradicsomos babot a tányérról, mert azt csak a látvány kedvéért kéri.

Mióta Bori vizslánk meghalt, közös a veszteségünk. A maga módján ugyanúgy gondozta Borikát, mint mi. Hozzábújt és melegítette. Addig dagasztotta, masszírozta a hátát, amíg egy fájós részhez nem ért. Bori meg zsémbesen leugatta. Utána persze várta a folytatást. Nyaksál pedig jött mindig. Mi is szorosabban tapadtunk egymásra. Egy darabig a lábunknál aludt paplan fészekben. Mivel mindig sokat beszél, a forgolódásainkat méltatlankodó és hangos nyávogással jutalmazta. Mintha az ő ágya lenne. Nekiállt rajtunk közlekedni. Végre lefeküdt. Mielőtt visszaaludtam volna nekiállt a körmét pattogtatni a huzaton. Olyan, mintha egy túl feszes gitárhúrt piszkálna valaki a zene vágyával. Ritmikus, de dallamtalan és ébren tart.

Végül megunt minket és mindig abba a szobába költözött be, amelyikre épp gusztusa volt. Én folyton becsuktam az ajtókat, hogy korlátozzam a mozgását. Nyakimaki ugyanis ellustult, hogy a kerti illemhelyet látogassa. Ági anyukája mindig kinyitotta a szobákat és szellőztetett. Változatos bújócska volt.

Nyaksál lassan beletörődött, az emelet nem lehet mindig az ő privát játszótere. Aztán Maci, azaz Sámuel a bukovinai pásztorkutya átgyalogolt a szúnyoghálón. Függöny lett belőle.  Nyaksál szabadon közlekedett amíg nyitva volt a terasz ajtó. Az őszi hidegek beköszöntéig.

A hűvösebb szezont elképzelni sem akarta anélkül, hogy valamelyikünk nyakában Erik bácsiéban vagy az enyémen heverne. Ha a pocakomon ejtőzött néha begőzölt, olyan erővel dagasztott és masszírozott, hogy az ingemet és a bőrömet és kilukasztotta.

Számtalan délutánt és estét dolgoztam végig nyakamban Nyaksállal. Néha kényelmesen körbe sétálta fejemet. Aludt egyet mellettem a kanapén. Ha úgy gondolta, hogy nem figyelek leugrott és körbejárta az emeletet. Én követtem és megkérdeztem, hogy mit akar. Szemrehányóan rám nézett. Durván minden második alkalommal elfogadta a nyitott terasz ajtót. Elintézte a domboldalban a szükségleteit és vacsorára, lefekvésre vissza is jött.

Megnyugtató aludni valaki mellett, akihez kötődünk. Egy nő mellett elaludni, akit szeretek még jobb. Ágival viszont tudok beszélni. Kérdezzük egymást és válaszolunk. Egy macska viszont tudja, hogy mi az a karminca cic. Tudja, hogy nem eszem meg őt, legfeljebb viccből meghúzom a farkát. Ezt már megtanította nekem, hogy nem szabad. Nagy közös reggeli volt az emeleten. Visszakézből véres árkokat mart belém a felháborodásában. Meg is sértődött. Én is. Elbújt és visszajött. Többször próbáltam kiengesztelni. Újra és újra fújt rám. Felkelt. Más ölébe bújt. A kanapé másik végébe költözött. Késő délután lett mire odajött hozzám. A fotelben ültem. Kopogtam a billentyűkön. Határozottan megállt mellettem rám nézett és nyávogott. Kinyújtottam a bal lábamat, hogy ugorjon fel, mint máskor. Ő csak nyávogott. Gondolom a fekete macskák méltóságáról. Ő tisztában van vele, hogy kicsoda. Tudja, hogy mennyi az idő és hol van. Én vagyok eltévedve, hogy nekem mit szabad. Na azt szabad, hogy óvatosan felemeljem. Megöleljem, és én legyek a párnája amíg a laptopon dolgozom. Ő aludni fog. Soha többé nem voltam sem olyan bátor, sem olyan bolond, hogy meghúzzam a farkát.

Igazat megvallva elég gyakran elalszom a családi ebédek után, akár az asztalnál. Nyaksál csak erre vár, hogy leterítsen a kajakóma.

Én elalszom és felébredek.

Ő elaludt és nem ébred fel.