Nagyon megörültem Kisördögnek amikor megláttam a kinti konyhában. Ma még nem is találkoztunk. De így estére, mikor a kutyák is vacsoráznak ő is bátrabban merészkedik elő.

Ráadásul ő csatlakozott Ágneshez, Ági anyukájához. Ez egy tudod én vagyok a kedvenc macskád típusú önzetlen látogatás. Ha most kapok enni, akkor nem kaparom hangosan az ablakodat miközben szeretnél elaludni. Természetesen kapott ő is bőséges vacsorát.

Eltelt majdnem egy hónap mióta utoljára összefutottunk. Nagy keggyé vált, hogy hozzám hasonló méltatlan turista, egy szerzett rokon megpillanthatja.

Jó bőrben van. Belehízott. Kövér konkrétan.

Egy kövér fekete macska, aki kiscicaként a seggével irányította az egeret a laptopom tapipadján. Incselkedett velem, és nem hagyott dolgozni. Meg kell zabálni. Elöntöttek az érzelmek. Most lefényképezzem vagy öleljem magamhoz?

Ez most nem egy helyettesítő termék, cuki cicás videó, hogy olvadozzak. Ő az egyik megmaradt kiscicánk. Nagyon szépen ült. Mint egy mozgó fekete váza nagy szemekkel és fülekkel.

Nyávogott hozzám.

Ráér a mobil. Lehajolok felveszem.

Kisördög együttműködő volt, de kijött a gyakorlatból. Ahogy a hasamra tettem, hogy a vastag pulóverbe ő is kapaszkodjon meg, ne csak a faforgács - elindult fölfelé.

Kitárt karmokkal, mint egy hegymászó a jégfalon. Egy lyuk az alsó ajkamon belül mivel a számba lépett. Majd két vágás az orromon és megérkezett a vállamra. Kereste a helyét, hogy kényelmes legyen.

A fizika törvényeinek engedelmeskedve nemes szagló szervemet elöntötte a forró vérem. Ami a számból bugyogott már nyelhettem is le. A kesztyűm, majd a kezem is úszott a vérben. Egy perce még fát pakoltam.

Leguggoltam, lebillentettem a macskát földre, aki vélhetően lázba jött a friss vér szagától. Hiszen a mancsaival gyakorlottan szakítja fel énekes madarak begyét, és a mai ebédje is talán egy éhes kisegér volt, akinek egyetlen vágya az lehetett, hogy rajzfilm hős legyen Hollywoodban. Kétséges, hogy kezet mosott volna az utolsó gyilkossága óta. Legfeljebb lenyalogatta. Ugyanazzal a rózsaszín kis nyelvecskéjével, amivel olyan édesen nyalakodik. Tejet lefetyel, a hátsó lábát polírozza, vagy éppen a kis segge lyukát ürítés után. Érdes nyelve van.

Amikor sírsz és a forró könnyeid patakzanak a fejed lehajtod. Az arcodról minden út az orrod hegyéhez vezet. Ott aztán a taknyod és a könnyed összefolyik. Általában a szádba. Vagy a padlóra.

Annyi, hogy most nem sírtam, de ömlött a vérem és tudtam, a fürdőszobába kell mennem. Le kell mosom a vért és látnom kell magamat a tükörben.

Persze a vérzést is el kell állítani. Mindenki, az összes négy és kétlábú családtag felpörgött.

Mostam az arcom és köpködtem a vért a mosdóba. Hagytam némi fröccs nyomot és vértócsát magam körül.

Azon csodálkozom, hogy nem ájultam el.

A vérvételt sem bírom. A vénáim csak dísznek vannak. Már a tű közeledésére összeesnek. Biztos ez a túlélési ösztön, hogy csak utólag vagyok szarul, hogy még hányingerem is támad csak attól, hogy felidézem.

Mosakodás, vérzéscsillapítás. Több körben betadinos sebkezelés. Ekkor már a konyhában ültem és legalább egy kutya is jelentkezett, hogy szívesen lenyalja a képem ha megengedem, de fizethetek is érte pulyka medallionnal a levesből.

Igen lassan, de elállt a vérzés. Az én orrom ugye nagy. Ha begerjedve ütközöm a csapóajtóval, az üveget is összetörhetem.

Az a ritka pasas vagyok, akinek nem belül problémás az orrvérzése, hanem kívül. Lehet, hogy a kamaszkori pattanás vadászat az oka, de már ügyvédként egy panasz kivizsgálása közben az irritáló klienstől durrant el az ér az orrcimpám külsején. Másfél órán keresztül hordták nekem tárgyalás közben is a zsebkendőt, a papír törülközőt a titkárnők gyöngyei.

A megbeszélésnek csak nem ért vége. Ma már azt mondanám, hogy a kliens logorreás, oldalláncos mondatokban mondta el az élete történetét, amelyből leginkább súlyos személyiségzavara, és az alkoholista életmódja világlott ki. Egy 3,14csa. Végül berágtam és lezártam eredménytelenül a találkozót. Talán otthon leesett nekik, hogy kidobtam őket. Mire kiléptem az ajtón a lányok már leszervezték, hogy emelet ajtó név szerint hova menjek, várjon az orvos a Péterfy kórházban és taxit is hívtak. A kórházba érkezésem után öt perccel már előkészítettek, hogy kiégessék a vércsapot az orromon. Nos, ez a hatékony szervezés az egyik erőssége a kolléganőimnek a Síp utcában. Azóta is hálával gondolok rájuk. Köszi.

Beborított a Betadin, de vacak az íze, ezért a szájsebemet inkább pálinkával fertőtlenítettem.

Bár nem haragudtam igazán Kisördögre, de hálámat sem mutattam ki mert szétmarcangolt. Még most is aggódom, hogy mit látok a tükörben.

Egy ügyes szűcs ki tud-e szabni egy egész kucsmát a bundájából vagy csak egy úszósapkára futja belőle?

Vajon mi lett a XX. század híres kucsmáival a történelmi alakok fejéről?

Ceausescu fekete báránybőr kucsmája pl. divatot is teremtett. Aki a kivételezett réteg tagja volt férfiként, az ilyet hordott. Az utolsó pillanatban is a fején volt.

A macska bundája sokkal selymesebb, nem úgy néz ki, mint valami szőrős agytekervény kupak. Nagy jövő várhat erre a cicára a divat szakmában.

Az ilyen gondolataim leginkább akkor erősödnek fel, ha a tükör előtt nézem, hogy mi maradt a heftimből.

Lövessem ki és szúrjak be inkább egy piercinget? Vagy tetováltassam, hogy eltakarjam a sebeket?

Az orromat is óvatosabban fújom ki.

Pech.

Nyaksál örökké Nyaksál. Kisördög mindig Kisördög. Azért mert szeretném átélni újra ugyanazt a kötődést, mint Nyaksállal még nem fogom megkapni. Az a valóság, hogy Kisördög mindig is egy másik macska volt. Ő most is önazonos. Szeretne újra házikedvenc lenni persze, hiszen önző. Képes volt régen is másolni Nyaksál mozdulatait, de ő szeretett. Kisördög viszont csak hízeleg. A kazán macskánál ez elő sem fordulhat. Ő egyáltalán nem bújós, de már hálásan néz ha simogatom és tolja a fejét a kezemnek. Üresebb az élet, hogy ilyen kevés macska maradt, de legalább mindegyik a kertben sz@rik.