Egy régi barátság óvatos újrakezdése férfi és nő között olyan, mint egy elfelejtett illat. Rámtör. Érzem az orromban. Belélegzem. Kifújom. Izgalommal tölt el. Szemezés. Selymes érintés. Az egyik percben itt van és újra sehol.
Nem normális, ha valaki ki és be járkál az életemben. Ez az én életem. Nem vagyok egyedül benne. Nem is akarok egyedül maradni benne. Több hónapig nem láttam. Tudom, egy másik nő is itt van a képben, Rita. Egyértelmű az a szókép, ha valaki ki akarja kaparni a szemedet. Ő az a karakter, aki inkább átharapja a torkodat. Ezt én sem vártam volna meg, bár én nem vagyok annyira szeszélyes, mint ő.           
Kerestem őt. Került engem. Persze nemcsak engem. Aggódtam eleinte. Azután elfogadtam. Ez van. Eltelt a tavasz és a nyár. Alkalmanként hallottam róla, kérdeztem róla. Semmi több.
Most meg egy hét alatt kétszer is összefutottunk.                  
Mint mindig, látványos belépővel érkezik. A nagy testek vonulnak. A légiesen vékonyak siklanak. A teltkarcsúak hullámzanak lefelé a csigalépcsőn. Ő mintha magas sarkúban lebegne és nincs más rajta csak egy fekete szőrme bunda. Minden mozdulatát követi a terasz felől beszűrődő napfény. Lépcsőről lépcsőre.  
Eddig csak megmutatta magát. Emlékszel rám? Kérdezte a válla fölött fél profilból a karcsú nyakát hajlítva. A választ meg sem várta.        
A karosszékben ültem a terasz alatt, mikor meghallottam. Fel kellett állnom, hogy lássam. közelebb kellett lépnem, hogy fogadhassam. Lépcsőnként közeledtünk egymás felé a közel százéves újrahasznosított vas padlásfeljárón.  
Nem lépcső. Nem létra. Kapaszkodsz a korlátba vagy a fenyőfa törzsébe.
Olyan, mint egy erkély jelenet. A föld felett állok. Fokonként ereszkedik lejjebb a lépcsősoron.
Farkasszemet nézünk. A bajszától a farkáig pókháló és levelek ragadtak a fekete bundájába. Simogatom és tisztogatom. Még a kis hegyes füleit is. A kezemmel. A nyelvemet a beszédre tartogatom. Ő csak mondja mondja a magáét. Megpróbálom felemelni, de látom az izmok tónusának változásait. A mancsából kipattanó karmokat.       
Ne siessünk ennyire. Ez egy mirelit kapcsolat. Kölcsönösen újra akarjuk melegíteni, de adjuk meg a módját.    Mély levegő. Benn tart. Kihúzom magam, hogy magasabb legyek.           
Kinyújtom a jobbomat, ha te közelebb akarsz jönni, akkor topogjál közelebb.

Rátámaszkodik az alkaromra, és dagaszt-dagaszt. Finoman, kedvesen, kitartóan és nyávog. Bal kézzel simogatom. Elvagyunk mi egymással néhány percig. Máskor a vállamra mászott és nem tudtam hirtelenjében eldönteni a fekete macskák közül, most ki is van a nyakamban.

Nyaksál már nem jár és kel közöttünk. Így egyértelmű, hogy Kisördög tért vissza. Az őszi hidegek visszahozták a házhoz. Esténként persze jött a vacsorájáért. Ördög szeszélyes és undok a kutyákkal. Meg is járta. Az új kölyökkutya, Rita játék közben nagyobbat mart a hátsójába az elviselhetőnél. Talán ő is nagyobb pofont kapott az orrrára. Csak úgy, heccből. Nem véletlenül lett a neve az, hogy Kisördög. Most már nem kötözködik velük. Elkerüli őket. Változhat-e egy macska jelleme? Voltaképpen cukiból lett díva. Szépséges macskalány. Lehet még bölcs is.

Egy kutyának a fő szabály szerint 42 foga van: 12 metszőfoga, 4 szemfoga, 16 előzápfoga, 10 zápfoga. Három kutyának 126 foga van együttesen. Ennyi fog gazdájával kellene békét kötni, hogy kényelmesen és biztonságosan közlekedhessen ki és be a házból. Ő hónapok óta egy szakadt szúnyoghálón keresztül lép csak be a házba. A hálószobából ki sem lép.  

Már csak hárman-hárman laknak itt.

Akik ugatnak: Trevor, aki falánk. Liza, aki selfie királynő és Rita a nevelhetetlen hercegnő.

Akik nyávognak: Birkózófül az álmodozó. Kazánovics Cickerov, aki mindig elítélően néz rád. Valamint Kisördög, aki oly rég van velünk, hogy kilenc életéből ki tudja hányat hagyott már hátra. 24 fontos mancsnyom az életemben.