Elmegy a vadász az erdőbe vadászni. 
Találkozik a medvével. A medve elveszi a puskát a vadásztól és megkérdezi tőle mit akar? Vagy megeszlek, vagy megduglak. A vadász élni akar és haza is megy.          
Másnap megint elmegy az erdőbe és viszi a puskáját. A medve megint meglepi, a kérdés ugyanaz. A válasz is ugyanaz. 
Harmadnap a vadász újra eljön az erdőbe még nagyobb puskát visz magával azonban megint a medve nyer. 
A medve rágyújt egy cigire és megkérdezi a vadászt, mondd vadász te most vadászni jársz az erdőbe vagy azért, hogy megdugjalak?                   
Amikor a kormány először írta át a választójogi törvényt és söpörte le a legfontosabb szabályokat december volt és a hideg ellenére több ezer emberrel együtt én is elmentem tüntetni a Kossuth tér mellé. Azóta is sokszor voltam tüntetni.         
A hétvégén Szálasi után szabadon lepoloskázott engem is és az embertársaim egyre bővülő csoportját a miniszterelnök.    
Azért hétvége, mert ez már régóta nem nemzeti ünnep, csak piros betűk és számjegyek a naptárban, amit skarlátra festenek.      
Hideg volt, este volt és már nem volt erőm elmenni a Pride eltiprása és a szabad vélemény jogfosztása miatt a Margit hídra tüntetni. Csak láttam a rendőrautók távoli kék fényeit.
Egyszer mindenkinek le fog esni, mint a vadásznak, hogy a medve a rendszer, ami erősebb nála, erőszakot tesz rajta.        
Mert én a Vadász, az esélyegyenlőtlenség ellenére újra és újra bemegyek az erdőbe, pedig tudom, hogy mi lesz.  
A rendszer is csak kinevet, dugni járok ide vagy vadászni? Még hiszek a demokráciában? Még reménykedem, hogy EU állampolgár maradok? A forintot is jobb szeretem, mint a rubelt?
Szóval inkább átkeretezem az elmúlt napokat, inkább Vadász vagyok, nem poloska.