Bárcsak azt álmodtam volna, hogy vizslát sétáltatok a hóesésben. Szemben azzal, ami olyan valóságos volt, hogy az éjszaka korábbi ébredéseihez képest inkább elhagytam a paplan melegét. Nem vagyok József, hogy magabiztosan álmot fejtsek, csak egy nagyon távoli rokon. Keresem a szünetet is két filmszerű álom között és az eredendő kíváncsiságomból, hogy mit jelent, amit álmodtam, amíg vissza nem húzódik az emlékkép. Vajon arra kell emlékeznem, amit a belső mozi csak nekem mutat, vagy arra, amit most megmutatok?

A beígért első hó megérkezett a fővárosba és elfedi, hogy milyen a város. Milyenek az emberek? Milyen vagyok én.

Én, most olyan vagyok, hogy egy piros kanapén ülök a nagymamától örökölt pléd alatt. Pár napja kimostam. Megint finom puha és illatos. Ketten együtt már közel nyolcvan évesek vagyunk. Egy polár takaróról elmondhatnám ugyanezt? Le fog egyáltalán bomlani? Van annyit velem, vagy bárki mással egy polár pléd, hogy beszívja az emlékeket is?

Nagyika is belépett ebben a hónapban születése 112. évébe, és én őrzöm a plédet az ágyról, amit rituálé volt bevetni. Eligazítani rajta az ágyneműt összehajtva. Hosszú párnasornak tornyoztam mindent. Eligazítottam rajta az ágy takarót. A díszpárnákat lábnál és fejnél. A széles öreg rugós matracon egy keskeny kanapényi helyet hagytam, amin istenít lehetett délután aludni. Akár ezzel a pléddel, amivel most takarózom. Az óvoda után sokáig az emlékeim szerint csak Hódmezővásárhelyen aludtam délután. Sok év kellett hozzá, hogy újra felfedeztem, milyen hasznos tud lenni egy délutáni alvás. Már angol szakkifejezés is van hozzá, ha magyarázkodni kellene egy irigy és álmos másiknak, ez a “power nap”.

Még messze a napkelte, de a vekker a mobilban csörögni fog.

Mindeközben ugyanazt mondom el, mint annyi mindenki más ma:

Esik a hó.

Esik a hó!

Nézz ki az ablakon, mert esik a hó!

Talán kicsit előbbre járok a mobil fotók hírversenyében, pedig aludni is olyan jó. Főleg éjszaka. Amikor csak ülök a kanapén a pléd alatt.

Piros kanapén. Zöld fal van mögöttem. Ott alszik Babafej. Hamarosan én is, csak még számolgatom a bárányokat. Alvás után, kávé mellett újra olvasom mit is írtam az álom és ébrenlét határától távolodva. Tudod. A piros kanapén. A nagyi plédje alatt.

Jó reggelt!

Megyek aludni.