A dolog ott kezdődik, hogy anyukám és Éva néni együtt járnak nyelviskolába, hogy az angoljukat szinten tartsák. Főiskolára is egy helyre jártak, óra után haza az albérletbe szintén. Éva nénit elkerültem, de anyukámat nem. Mi kölcsönösen figyeljük a másikat, hogy összefutunk-e. Én munka közben kórházból irodába, anyu meg suli után. Félév alatt 3 alkalom. Véletlennek nem rossz. 

Miközben nem veszünk levegőt sem, mintha sosem beszélnénk állunk a körúton. Egyre több részletében olyan, mint nagyanyám. Így mindig kapok egy friss emléket belőle is. Feltűnik a színen Laci Bácsi. Ő Éva néni férje. A poén, hogy a szinte tárcsázóval működő Nokia korszakból anyukám mellett már ő is az Iphone korszakba ugrott. A selfie készítésben még van hova fejlődni. Életképnek viszont jellemző a kép. Apró párhuzamok, amikből még bőven van az életünkben, de az egyik legjobb dolog, ami felvidít, bearanyozza a napomat, talán másét is,  egy váratlan és véletlen találkozás valakivel, akit szeretsz, kedvelsz. Örüljetek ti is valakinek! 

Azt szeretem a panelházunk hangszigetelésében, hogy ezen a korai 23:57 perces időpontban is pontosan hallom valamelyik szomszéd tévéjét. Felettünk, vagy mellettünk? Nem tudom pontosan belőni, de velünk egy lépcsőház. Ez kb. egy hete kezdődött, hogy ennyire durván áthallatszik. Előtte is volt gond, főleg szombat délután volt zavaró, kajakóma helyett a fülünkből távozó gőz sípolására és amúgy minőségi zeneszóra ébredni, vagy kipattant szemekkel fáradtan forgolódni. Talán lett egy új házi mozi rendszer? Másként pakolt TV, vagy hangszóró. Hozzáér valami, ami jobban vezeti hangot? Passz. Csakhogy magyar nyelvű TV szöveget hallok már mióta, néha még a csatorna is egyezik azzal, amit nézek.Olyan, mintha apám rádiózna a fürdőszobában hajnalban a régi táskarádióval a fejemtől egy méterre. Szintén panel. Nem volt teljesen feltekerve, de félálomban torzan értettem annyira a bemondót, hogy a kíváncsiság is ébresszen. Bátyám is ébresztett néha, hogy lepjük meg anyuékat. Várjuk már felöltözve az ébresztőt a takaró alatt. Aztán jöhet a meleg tea bögrében, és a Derby keksz mártogatva a zöld - ezüst csomagolásból. Ez utóbbi kellemes emlék. Már csak villog a képernyő, a billentyűzetem is halk. Surrognak az autók az úttesten. A vécét se húzza le senki. Nem csörög a kaputelefon. Senki sem porszívózik. A falevelek sikolyát sem hallom, ahogy zuhannak, már kopaszak a fák. Mintha női lábak kopognának sietősen egy emelettel lejjebb a járdán. A busz sem jár. A kutya sem viszi ki a gazdáját. Hideg van, sötét és csönd. A szomszédok is alszanak. Ági is alszik. Már csak én pörgök de nagyon. Már tanultam, már dolgoztam is. A fotelban vár három szakdolgozat is olvasásra, bírálatra. Komoly, már bírálati űrlapom is van. Mégis inkább játszanék egy kicsit az XBOX-on, egy kis lövöldözőst. Fülessel? Vagy füles nélkül? Alig hat óra és szól a vekker. Megyek ismerkedni a szemhéjammal. Hátha csukva tudom tartani egy darabig. Jó éjszakát!

Kivilágított, padlószőnyeges bíróság. Alagsori hangulat az első emeleten. Mintha nem is bíróságon lennék, hanem egy irodaházban. Hoppácska! Eredetileg ez nem is bíróságnak tervezett épület. Gyakorlatilag az udvarban van a benzinkút, és a McDonald's. Az rejtély, hogy van-e zárka a fogvatartottnak, ahova előállíthatják. Ahol ebédet kaphat. Viszont kulturált, újszerű, működik a fűtés. Mégiscsak irodaháznak és nem bíróságnak épült vagy 100 éve. A mosdó XXI. Századi, tiszta, nemcsak helyiségenként külön villanykapcsolóval, hanem még WC papírral is rendelkezik. Lehet, hogy kicsi itt az ügyfélforgalom? Vajon hány évig maradnak ebben az épületben? A bíróságok építészete, és elhelyezkedése, az állandóságuk hozzátartozik a jogállamisághoz. Már megjelenésükben üzenetet hordoznak. Még az árnyékuk is tekintélyt parancsoló. Jogtörténetünk részei. Bárcsak minden egy az egyben jelenne meg. Az igazságszolgáltatás funkcionális igényei, az egészséges munkahelyi és az ügyfélbarát környezet. No persze a jogbiztonság és a jogállam helyreállítása is a sóvárgás tárgya.

József a kitüntetett agysebész két teljes műszakot letolt. Műtött. Tanított. Megint műtött. Életet mentett. Kávé folyt az ereiben. Teniszezett a kórház régi salakos pályáján. Nyert. Zuhany után borotválkozott és boldoggá tette az új nővérkét. Kedvenc rezidense másutt volt gyakorlaton. A családi fotót keretestül már egy hónapja az íróasztala felső fiókjába dobta. Talpával csukta be a fiókot, feszült és eltört az üveg. A lényeg, hogy nem nézett   rá az asszony. A gyűrű meg kit érdekel. Beszorult a liftbe is, ezért ott helyben levezetett egy ikerszülést. Mégis brillantinos csillogó frizurával, vasalt ingben lépett ki a földszinten az előtérbe. Öltönyén még gyűrődést sem látni. Vakuk villogása közben mosolyogva dobta a műtős kesztyűit a földre. Kisfiú mind a kettő - nyilatkozta az újságíróknak. Természetes, hogy meg tud oldani egy szülést, még ha  nem is ez a szakterülete. Elköszönt és megcélozta egy ismerős bisztró bárpultját. Egyszerre csak egy konyak, ennyit megérdemel. 

A valóságban József nem orvos, még csak nem is ács. Bő húszas. Buli huligánnak sem látszott. Reggel rendezett külsővel indulhatott el otthonról. Talán a szombati munkanapja után lazult. Csak úgy hevert a kajás doboza mellett arccal lefelé. Láttam benne a maradékot és egy kanalat. Tarhonyának tűnt. A haverjaival ivott Csömör és Pest határában. Éjfél után találtunk rá a kocsinktól pár méterre. Bokája még az őt elgáncsoló betontömböt támasztotta. Kifordított kabátja a fején. Öve megoldva. Piros boxerbe bújtatott ülepe az új holdra világít. Ágyába vágyhatott. Természetellenes hangon horkol. Nem mozdul. Nem reagál. 

Kényelmesebb lenne magára hagyni és hazamenni a melegbe. Kegyetlen hideg van. Hívom a 112-t, köszönök, én vagyok, hol vagyok, fekszik a földön, nem ébreszthető, nincs látható sérülése, 16-25 közé becsülöm az életkorát, de takarja a kabát, biztosan elesett. Fejjel lefelé, hason fekszik. Mit csináljak?

Kapcsolja a mentés irányítást, riasztja a rendőrséget. Kulturált és lényegre törő beszélgetés. Nem hajléktalan. Tiszta farmer, bőr cipő, kockás ing, bélelt kabát, táska a vállán átvetve. Küldik a segítséget. Hív egy törzsőrmester is. József öntudatlanságában a hólyagját kiürítette. Felébreszti a gyorsan hűlő nedves nadrág. Tétován forog. Négykézláb térdel. Homlokával a betonon egyensúlyoz. Láthatóan szenved. Tapogatja a járdát. Ismét a nadrágjába ereszt. Irányítjuk, hogyan öltözzön fel. Kösd meg az öved, vedd fel a kabátot. Egyszerű feladatok. A gombolkozás vizsgán megbukik, de magának is hazudik. Rázza tetovált kezét, hogy milyen jó a kézügyessége. Úgy tesz mintha zongorázna. Ő nem akar felöltözni. Frászt. Majd megfagy. Támaszkodj a kerítésnek, ha már állsz. Jobb lenne persze ha ülne. A felfázás hamarabb gyógyul, mintha összetörné magát. Kiderül a neve. Ismét kezd agresszív lenni, de erőtlen még. Miért nem hagyjuk békén? Nem kell mentő! Ránk is, és a haverjaira haragszik, akik magára hagyták. A közelben lakik, hazamegy, mi menjünk el. Miért foglalkozunk vele? Elismeri, ember ő, de nem értékes. Nem értékes. Terápiás beszélgetést folytatni egy részeggel hiábavaló. Mellbevágó. Van, akinek ez az énképe. József vagyok és nem vagyok értékes.

A szomszéd városban lakik. Józanul is egy óra séta lenne. Lehajolni sem tud. Nem, hogy gyalogolni. Topog. Újabb telefonos kör. 112, mentésirányítás, mit csináljak, már nem fekszik. Lemondom-e a mentőt? Én? Nem. Döntsenek a körülmények, akkor lehet lemondani, ha a sérült elhagyja a helyszínt. Több mint 45 perc, de megérkezett a mentő. Cél a kijózanító. Hol voltál? Mit csináltál? Kivel voltál? Jól vagy? Megsérültél? Normális vagy? Hiányoztál. Aggódtam. Tőlem ezt kérdeznék másnap.     

Annyira dühítő, ha elszakad az ékszíj a kocsidban, és a barátaid csak azon poénkodnak, hogy mit írsz le, közben két hétre oda a verda. Annyira régen magára hagytad a tömegközlekedést, hogy még BKV-nak hívod BKK, vagy BMW helyett. Buszmetrówillamos. Női harisnyával is lehet az ékszíjat helyettesíteni, amíg el nem jutsz a szervizig. A jobb lábas szár az ékszíj helyére megcsomózva, a bal lábas meg a fejedre és mehetsz az otépébe. Egyetlen pozitívum, hogy most nem az én autómnak van baja, és én nem bírok az ökörködéssel. Nem egyedül cukkolom, hanem Gyurival. Melyik Gyurival? Hát amelyiknek Ági a felesége. De melyik Gyuri. Amelyik a doktor. Volt már, hogy hatan is voltunk egyszerre egy helyen Ágik és párjaik Gyuri, máskor doktorok és doktornék. A barátom javíttatná a kocsiját, le is írta, hogy „Gariban akarom elintéztetni” Olyan messze? És tényleg messze van. Létezik. Gugli: Gari place a keresőszó. Ausztráliában lyukadtam ki, és nem is akármilyen oldalon. https://toiletmap.gov.au/toilet/9563

Gari Place, Giralang, Australian Capital Territory – egy hasznos térkép a mindennapokban olyan funkcióval, aminek kulturált pénzes változata szinte kihalt Budapestről, és gyorséttermekbe, plázákba költözött. Egykor volt föld alatti szentélyei kocsmák és trafikok lettek. Ne aggódjunk, van belőlük. Van-e elég? Nézőpont és lakóhely kérdése.

Üdvözöllek benneteket az Ausztrál kormány hivatalos weboldalán, a Nemzeti Nyilvános-WC térkép oldalán. Ez a Nemzeti Kontinencia Program projektje. Az egyik hasznos funkció a „My Toilets” Természetesen be kell regisztrálni, majd be is kell jelentkezni az oldalra ahhoz, hogy használni tudjad. Meg kell jegyeztetned az okos eszközeiddel, hogy mi a felhasználóneved, és jelszavad, és bízz meg a böngészőben. Legalábbis érdemes papírra is vetni, hogy el ne felejtsd, és ne azzal töröld ki. Elmenthetem magamnak az oldalon a vécéket, a térképeket, az útvonalakat.

Nemcsak az alapján választhatok nyilvános vécét és pihenőhelyet az utazáshoz, hogy merre visz a navigáció. Válogathatok az ikonok jelzései alapján. Uniszex, férfi, női, mozgássérült wc van-e. Át tudok-e öltözni, van-e elsősegélyhely, és folytathatom a zuhanyzóval, a pelenkázóval, az ivóvízzel, és persze a nyitvatartási idővel. A Nemzeti Kontinencia Program részeként Ausztrália szerte kb. 16.000 nyilvános vécé pontos helyét vezették fel a térképre, a jellemzőikkel együtt.

Ha már volt hasmenésed külföldi utazás alatt, és nem akartál a szállodai szobádban maradni, hanem a csoporttal tartottál, akkor már tudod milyen találékony lesz az ember, ha nem akar a gatyájába csinálni. Bécs belvárosát én már alaposan feltérképeztem.

Az igazán menő dolog viszont, az MLAK. Az MLAK a Master Locksmiths Association Key-re vonatkozik. Az MLAK egy mester kulcs, ami speciálisan kialakított zárakba illeszkedik, így napi 24 órás hozzáférést biztosít a nyilvános WC-hez. A fogyatékossággal élők - az orvos, a fogyatékkal élők szervezete, a helyi önkormányzat vagy a közösségi egészségügyi központ engedélyével ellátott - kulcsokat vásárolhatnak, amelyek megnyitják az MLAK szimbólumot megjelenítő összes hozzáférhető toalettet.

Pecunia non olet. Rómától Canberráig el lehet jutni, hogy eldönthessük, hogy a pénznek van, vagy nincs szaga. Vespasianus császár Nero halála és egy véres polgárháború után üresen vette át az államkasszát. Ismerős helyzet? Fel kellett tölteni a kincstárat. Adót vetett ki a nyilvános vécékre is. Ezeket a vizeldéket általában az ún. gyapjúkallózók üzemeltették vagy bérelték, mivel a vizelet ammóniát tartalmaz, amit a gyapjú tisztításához használtak. A császár azzal érvelt, hogy a kallózók ingyen jutnak hozzá munkájuk egyik nyersanyagához, vagyis adót kell fizetniük az ammónia beszerzése után. Ez is része a római jogi örökségünknek, amire a jelen jogrendszere támaszkodik. Vespasianus törvénye annyira közismert lett a szállóige alapján, hogy az utcai vizeldét olaszul a mai napig vespasianónak, franciául pedig vespasienne-nek hívják.

Dönci, ha nem szakad el az ékszíjad, talán sosem tudom meg, hogy az ausztrálok nem tréfálnak, ha tömegek vizelet és széklet visszatartási problémáját akarják megoldani. Ilyen problémánk pedig nekünk itthon a Kárpát – Medencében is van. Foglalkozik valaki ezzel a kérdéssel a kormányban? Számos nemzeti program közül létezik ilyen itthon is? Vagy csak brüsszelita megoldások? Mint ez: http://www.nyilvanoswc.eu/page.php?item=1

Van térkép a főváros illemhelyeiről is, amit a csatornázási művek tett közzé, szintén google maps alapú: http://www.fcsm.hu/szolgaltatasok/nyilvanos_illemhelyek_uzemeltetese/terkep_a_fovarosi_illemhelyekrol/

Itthon persze nincs annyira a szemünk előtt, hogy hol van egy nyilvános mosdó, de ettől azért még akad. Elég tiszták-e? Erre az a hazai adekvát válasz, hogy honnan tudnánk, hogy az ausztrál budik tisztábbak? Az a szép, hogy még ügyvédjelöltként részt vettem egy pasas védelmében, aki vécésbácsi volt. Szóval még mindig létező szakma vécésnéninek és vécésbácsinak lenni, nemcsak az érmés kabinok működnek. A szükséglet, a kereslet pedig örök. Biztonságos, lassan, de biztosan megtérülő befektetés lehet vécét üzemeltetni. A pénznek tényleg nincs szaga. Van az a helyzet, amikor az enyhülés minden pénzt megér.

Lássatok mögém! Megvan a Sor_ _Minta? Karrier Abszurdisztánban. Építhetek én is személyi kultuszt? Nekem is lehet? Karikatúra falfestés felsőfokon. Van Király utca is, mégis MAJAKOVSZKIJ után, csekély mértékben, de átírtam a versét. 100 éve volt a nagy októberi szocialista forradalom. Ez már kis betűvel is leírható. OVI szerint „ nem volt se nagy, se októberi, se forradalom. Egy külföldről pénzelt államcsíny volt.” Bezzeg a FÜLKEFORRADALMUNK. Azért a vörös csillag még mindig jobban néz ki a sörös üvegen, mint egy narancs.

Ha gyilkoljuk a cirill betűket, Новая экономическая политика, a Novaja Ekonomicseszkaja Polityika (NEP) azért egybecseng a NER-rel. Az illiberális állam építése sincs messze a totális állam építésétől. Relativizálni november 7. jelentőségét kicsit olyan, mintha valaki nem figyelt volna a történelem órán. Pedig akkora az egója, hogy a magyar történelem alakítása kevés neki. Ő világtörténelmi szereplő. A szerepvágya szerint. Hogy hangzik? OVI él, OVI élt, OVI élni fog. A magyar egészségügy problémáira egy Vietnamban építendő új kórház is megoldás. A fekete ruhás helyi nővérkék nem elégedetlenkednek, tiltakozgatnak, a fekete pizsama egyszerűen népviselet. A tönkrement kórházi kazánt itthon a nemzet gázszerelője is megjavíthatja. Értem, hogy miért nem iskolát építenek, zsigerből tartanak a kockás ingtől, sosem megy ki a divatból, irányíthatatlan, és az elbutítás a cél. Ez meg nem mindenhová exportképes. Észak Koreába is be lehetne ugrani egy baráti csevegésre. Tán, még járt is ott titokban. nem tudtam meg, hogy Viktor a lényeget elmondja-e, evett-e Pho levest, ízlett-e neki? Kint finomabb-e, mint a Mozsár utcában? A józsefvárosi piacon már nem ehetünk, pedig az egy másik univerzum volt autentikus ízekkel és szagokkal. Tessék mondani, a vietnami bevándorlók is migráncsok? Ha Vajna a barátunk, az ő barátja meg Rambo, akkor hogyan barátkozunk a vietkongokkal? Nem fog megsértődni? Nem kockázatos egy kicsit, most hogy sok lé van nála a bankból, a tévéből, a kaszinóból, és megyei lapokból, vidéki kis rádiók frekvenciáiból. Mi lesz, ha berág, és Simicska után eljön A. Vajna „G.” Napja. Szivarral kezében belovagol a stúdióba, felvesz egy nadrágtartót és azt mondja, igaza volt Simicskának, a miniszterelnök tényleg egy G*CI. A spermák is megsértődhetnek egy ilyen összehasonlításra. Érzitek a kormányzati hívószavak avulását? Biztosan avulnak, vagy egyre inkább személyre szabottak? Már az új polgári perrendtartásban sem a jogtechnikai fejlődést látom, hanem a jogbiztonság elemeinek lebontását, az ügyvédi piac generációváltásának kényszerítését, a bírósághoz fordulás jogának technikai szűkítését, a bírsággal fegyelmezést, az önálló, független bírói mérlegelés szűkítését a döntéshozatalban.

 Álmodozom. A Nagy embereknek a kisugárzása is másképp feleződik. Érzem, sablonná válhat a festőhenger sormintája. Még mindig sokan szeretnének hasonlítani rá. Kíváncsi vagyok, hogy hány csecsemő kapja évente az Orbán, ill. a Viktor utónevet. Képzeljük el haja ritkulását, a vágyát, hogy generációnkra hagyhassa örökségként a nemzeti együttműködés rendszerét. Viktatúrájában élünk, és jegy nélkül utazunk egy modernebb totális rendszer felé. Új elit, új értékekkel. Hinnénk, hogy része vagyunk a régi elitnek, a régi értékekkel. Kapaszkodunk az illúzióinkba, nem tévedünk, amikor valamit erkölcsileg helyesnek, vagy helytelennek tartunk. Új magyar városok, városrészek alakulnak a határainkon túl. Ők már más tűnékeny képeket, más álmokat kergetnek. Tán még haragszanak is ránk, mert mi itthon maradtunk. Hagytak búcsúlevelet is, az utolsó oltsa le a villanyt! Ááá, ennyire nem vészes a helyzet, nincs is akkora munkaerőhiány. Kell itthon is maradnia valakinek, hogy küldhessen piros aranyat, téli szalámit, és a szaloncukrot. Egyszer róluk is azt írják majd, hogy kitántorogtak. Visszavárják őket, meg nem is, sokuk nemcsak gazdasági kivándorló, hanem olyan rendszerkritikus, akinek az is számít, hogy milyen a politikai közérzete, nemcsak az, hogy hagyják-e pénzt keresni.

Lüktető öncenzúra, a vélemény szabadsága új határokat ért el az ARC közérzeti plakátkiállításán is. Megnyugtató, hogy kormánygép vásárlása nincs napirenden, nehéz lenne vele parkolni a stadionban. A család sem vesz újabb kastélyt. Az enyém se. A viktátor itt van az otthonunkban, a nappalinkban. Velünk vacsorázik a híradó is. Olyan ő, mint mi, csak persze ügyesebb, szebb, okosabb, jobban táncol, és csak azért nem mi vagyunk az ő helyében, mert nem mi voltunk jókor, jó helyen, hanem ő. Lehettünk volna, de fogadjuk el, hogy így alakult. Fogadjuk el a helyünket. Mindenki a magáét, ami jár neki. Legyünk engedelmes polgárok, lelkesek a közmédiáért, a nemzeti bulvárért. Képesek vagyunk-e megérteni őt? És magunkat? Tudunk-e változtani? Jobb lesz?

Vlagyimir Vlagyimirovics, ugyan 1930-ban már meghaltál, de talán mégsem csak a szovjet átlagemberről írtál. Mindig is tehetséges költőnek tartottalak, az orosz futurizmus képviselőjeként talán a magyar jövőt is láttad. Egyszer pont a Viktátorék mondták, hogy Továris Konyec, de mára egyértelmű, hogy Továris Jisoráz a jelszó. Azon a régi plakáton, mintha Rezsi Szilárd tarkóját rajzolták volna meg. Morbid, hogy a legnagyobb kommunista költőként sosem voltál tagja a kommunista pártnak. Öngyilkosságod értelmezése is sokoldalú. Ha jól tanultam, akkor ezt a verset Sztálin születésnapjára írtad, de a halott Leninnel beszélgetsz. Sztálin pedig csak halálod után avat ikonná.

Úgy képzelem el, hogy most a kortárs Orbánnak írok. Vele már így is sokan vannak tegező viszonyban. Az édesanyjával is. Szóval a kortárs Orbánnak írok a szobám falán lógó a rendszerváltó, az emberi jogokért küzdő fiatal Orbánról, akinek rossz volt akkoriban a politikai közérzete. Éppúgy, mint ahogy az (ön?)cenzúrázott plakáton a rendőregyenruhás kortárs Orbánok esnek neki gumibottal a rendszerváltó Orbánnak. Nagy az ellentmondás. Én sem tudok egy fix névnél maradni, hogyan is szólítsam a Miniszterelnök Úr Őméltóságát.

Szobám falán Orbánviktor biztonságban lenne, ha kocsmám falán lógna, akkor a végén még le merik szarni a legyek. A gaz liberális csőcselék már úgyis elárulta a hazát. Amilyen közállapotokat teremtettek, meg is teszik. Vajon elvinnének engem is, mint Palivec urat? Talán elvisznek, lecsuknak, aztán hülyének nyilvánítanak, a bolondokházában, legalábbis a pesti oldalon már ismernek, és nem lesznek hajlandók felvenni az ápoltak közé. Akkor mi lesz? Elengednek vagy alkalmaznak?

Radó Györgyöt idézve, Gábor Andor fordítása alapján Vlagyimir Vlagyimirovics a rendszer gyermekbetegségeinek kórokozóit ostoroztad. Arra már nem visz rá a lélek, hogy behelyettesítsem a versbe, kit tekint ma az új közmédia csirkefogóknak, kulákoknak, szektánsoknak, részegeseknek, talpnyalóknak és munkahalogatóknak. Változott a kódrendszer, kevésbé kifinomult, de van ellenség. Ellenségnek lennie kell. Alattvalóknak, és kivételezetteknek is lenniük kell. Szobánk falán pedig már ott van a kép, akkor is, ha nem szögeltük ki, ott van a mobilunkon, a tableten, a laptop képernyőjén.

2018-ban bízunk, hogy kiderüljön, hogy tényleg kell-e ez a kép nekünk? Bízunk vagy reménykedünk? Sóvárgunk? Már ott állunk a sorban? Sormintára várunk? A sormintából élnénk? Akarják, hogy higgyünk a mesében? Hiszünk még a mesében? Kinek a meséjében? Bennünk él a viktátor? Ha én viktátor lehetnék, elsőként kötelezővé tenném a svéd nyelv oktatását, és kívül kellene hordani az alsónadrágot. De csak azért, mert szeretem Woody Allen filmjeit. És zöld ingem is lesz, mert az szép.

Beszélgetés Orbán elvtárssal, a vers, ami szerintem illik az ihletet adó plakáthoz.

Elment a nap, táskájába tevén 
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán. 
Ketten vagyunk most, Orbán meg én, 
Orbán mint fénykép szobám falán.

Száját harsány szó feszíti szét, 
bajusza mereven fölfele néz. 
Homloka ráncában az emberiség, 
hatalmas homlok, hatalmas ész.

Alatta sok ezer ember vonul, 
lobogók erdeje, karok fűszálai. 
Fölállok, arcomon az öröm kigyúl 
jelentéssel kell most elébe állani:

Orbán elvtárs hadd szólok pár kurta szót, 
nem szolgálatilag, szívből csupán 
Orbán elvtárs, tudja, pokoli mód 
nehéz amit végzünk egymás után.

Adunk már ruhát a mezítelennek, 
több már a szén s az érc – ez, ugye, szép? 
De persze, emellett – hadd mondom el Önnek, 
sok még a szenny és a buta beszéd.

Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. 
Ön nélkül sokan eltévedtek már, 
ezen a mi földünkön, itt körülünk 
s körös-körül igen sok gazember jár.

Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, 
hogy hányan vannak e csirkefogók: 
kulákok, szektánsok, részegesek, 
talpnyalók és munkahalogatók.

Itt járnak és gőgtől dagad a kebelük, 
töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. 
Persze hogy megbirkózunk velük, 
de rémes nehéz a harc ezek ellen.

Orbán elvtárs, füstös üzemeinkben 
s havas tarlókon Ön itt van vélünk. 
Az Ön nevével, a szívével szívünkben 
eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk.

Elment a nap, táskájába tevén 
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán. 
Ketten vagyunk most: Orbán meg én, 
Orbán mint fénykép szobám falán.

Indulás előtti este, kedden a Szigeten a Pink főpróba alatt az Alapító, az Utódja és a Haver már 9. alkalommal exkluzív beszélgetést szerveztek. Mi is itt vagyunk, három különböző menő szalaggal a csuklónkon. Ők ráérnek itt lenni ezen az estén, mert nem most szervezik a programot. Ha szétesnének a rendezvény alatt, azt jelentené, hogy valamit szarul csináltak. Évről évre mégis azt tapasztalom, hogy a rengeteg hibalehetőség mellett is jól csinálják. Szigetelni eleve élmény.

Premier előtt kijöttünk, látjuk az építkezés végét, kevesen vannak még itt, és többnyire józanok. Váratlan, hogy nincs még zsúfoltság. Állnak a sátrak, a színpadok, az ideiglenes utak. Még nincs por. Egy kis sár azért maradt, nagy vihar volt. Tömeg nélkül lehet látni látványelemeket, az új zöld óriáskanapét, a füstokádó PET palack sárkányt, vagy a CD lemez Ferrarit, a színes lampionokat a fákon. Érkeznek a sziget polgárai, egyensúlyozzák a bérelt kék felfújható gumimatracokat. A civil sziget lakói is beköltöztek. A 62-es sátorban ott vár az OPAI-Nyírő és a Megálló is. Kíváncsi vagyok idén merre találom a JMPOINT-ot. Már kinyitott egy halom büfé. Churros Forever! Forró a hirtelen sütött krumplipüré kolbász karamell töltelékkel. Pezseg minden.

Fénnyel kékre festett lombok alatt hallgatjuk az Alapító Gerendai Károlyt a Sziget fejlődéstörténetéről. Oldott anekdotázás, és komolyság. A háttérben még dolgoznak. A hangosítás hallhatóvá teszi őket, bár Pink is tolja hangerővel. A fotósok dolgoznak. Helye és célja van ennek a programnak is, a változás és a stabilitás PR üzenetei. 25 évesek. Ez már a 25. nyár! Eladták a cég többségi tulajdonát, a menedzsment jogokat viszont megtartották. 358 napot dolgoznak ezért a hét napért. Jobb úgy sok pénzt keresni, hogy mi (vendégek) is elégedettek vagyunk. Nem akarok személyi kultuszt építeni, de szerveztem elég rendezvényt ahhoz, hogy elismerjem, felismerjem mennyire sok, és kemény munka van ebben a rendezvényben. Nem egyszerűen a zenei programok szervezése feladat, gyakorlatilag egy egész várost felépítenek. Látványvilág és wow élmény. A működő elemek megtartása, és a megújulás aránya. Trendet követni és trendet diktálni. Tételnek lenni rengeteg bakancslistán szerte a világon. Széles a korfa. Mi visszajárók is öregedünk, mégis az átlagéletkor stabilan 23 év. A program kavalkád, részletgazdagság, és mindenekfelett a látogatók szórakoztatása hatalmas gépezetet igényel, és évek óta látom, és élvezem, hogy működik. Szerdán már telt ház lesz. Estére közel kilencvenezren buliznak már a Hajógyári Szigeten. Minden szempontból távol vagyunk gyerekkorom nyaralásaitól itt a honvédségi üdülőben ahol együtt énekeltük kisiskolásként Hernádi Judittal, és Paudits Bélával a dalszövegeiket, mikor hakniztak. Visszanézve persze király volt részt venni a Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band közös koncertjén. Ma még kocsival jöttünk. Holnap már hajóval. Magyarország fesztiválhatalom, noha a hazai piac nem indokolná. A Sziget inspirációt ad, szórakoztat, élményt nyújt. Ez itt a Szabadság Szigete jó drága jegyekkel és bérletekkel, de a mi szemérmetlenségre épülő rétegjóléti diktatúránkban az Island of Freedom tényleg sziget. Ez egyértelműen egy kiszámítható, profitorientált, szórakoztató rendezvény. Itt a lányok pasizni akarnak, a pasik csajozni, és fordítva. A büfések pénzt akarnak keresni. A szervező cég is pénzt akar keresni, a zenészek szintén. Az aranyásó lányok tömörülnek a VIP szakasz felé. Lazulunk a multikultiban. Az élményekért csak ki kell nyújtani a kezünket, és kinyitni a füleinket. Például a főpróbán is, és a koncerten is hallgatni Pinket. Már ennyiből is látszik, nem egy egyszemélyes tátika show-t kapunk egy üres nagyszínpadon, mint Rihannától tavaly. A botláb sem akadály. Magas színvonalon szórakoztatnak és mi szórakozni fogunk a Szigeten. Nagy kanállal jöjjünk, hogy jobban élvezzük az életet.

A szabadság szigetén túl mégis vár minket a valóság, nemcsak a munkahelyünk reggel, hanem Magyarország, ahol velünk szórakoznak. Míg el nem mennek. Míg el nem megyünk. Kicsit felejtsük el Mordort, és a szolgáikat. A Megye itt van, itt a Szigeten.