Ha eljöttél, mennél vissza. Ez így természetes. Külföldön két helyen éreztem eddig otthonosan magam. Erdélyben és Izraelben. Talán a sok generációs családi örökség miatt. Úgy néz ki nemsokára megint dolgom lesz Izraelben. Tervezgetem is, hogy mit csináljunk a szabadidőnkben.

Végtelen sora van a látnivalóknak, a fontossági sorrendet felállítani a lehetetlennel határos. A csoportosítás lehetőségei már egy egyetemi házi dolgozattal versenyeznek. A lista mindenkinél máshol, mással kezdődik. A Siratófal és az Óváros részei stabilan benne vannak az első tízben. A jeruzsálemi piac a Mahane Jehuda szintén. Szálláshelyen is múlik, villamossal és gyalog is kényelmesen elérhető.

Szeretjük a piacokat, megyünk, tülekedünk, sodor a tömeg, fotózzuk a jeges halpultot és a gyümölcsöket. Izrael színeit és illatait a fűszerektől az izzadt hónaljig teljes skálájában megismerhetjük. A tömeg sűrűsége hétköznap is szinte állandó töménységű, de ez pénteken tovább fokozódik. A pékségnél is megy a tülekedés, a szombatra készülés közben a tömegnek is más a sebessége. Érdemes komolyan venni, hogy jön a Szombat. Jeruzsálemben ez fokozottan érvényes, ha nem készültél fel mit és hol fogsz enni, nincs helyismereted, gyalog vagy, akárhol nem fogsz beülni ebédelni, az óváros arab negyedét kivéve nincs nagy esély könnyen találni egy falafelest.

Aki járt már Jeruzsálemben, az evett is finomat, legalább egy helyre biztonsági játékból visszatér enni. Ahová mindenképpen vissza szeretnék térni, az a Manou Ba Shouk étterme a piacon. Három éve a líbiai zsidó konyhától a Burger Ranch szendvicséig sok mindent kóstoltam. Ettetek már kóser libanoni francia zsidó ételeket? Ágival együtt beleszerettünk, és kisebb sikerrel, de a saját konyhánkban is többször megsütöttük. Majdnem olyan szép és finom lett. Helyi alapanyagból persze más, ahogyan a lecsó is magyar paprikával az igazi, de még a pesti piacos, bolti beszerzés is jó minőséget ad. Az étlapjukat, és fényképeiket azóta is nyomon követjük a Facebookon. A vegetáriánus és a gluténmentes fogásokat külön színkóddal is jelölik. Reggel kilenctől este tízig vannak nyitva. A reggelitől a desszertig 47 féle csábítása a gyomornak. Ha csak egyszer van időd erre járni, vagy spórolnál a mobilnettel készülj fel korábban és nézd át a fényképgalériát. Könnyebb lesz választani. Mi persze első alkalommal semmilyen módon nem készültünk erre. Éhesek voltunk, meleg volt, alig bírtuk emelni a lábunkat. Leülni is élményszámba ment.

Francia bevándorlók, családi receptúrára támaszkodva nyitották kb. négy éve. Ha szemben álltok a piac főbejáratával, a hátatok mögött van tehát a villamos, akkor a baloldali folyosón elindultok az Agrippa irányába, középtájt bal felől találjátok. Térkép szerint Ets Haim 29. Picike teraszán vaskorlát véd a tömegtől. Két belső termében is le lehet ülni. A kerek kis asztalok a fa székekkel, a kedves barna tulajdonosnő akcentusa, a szintén csinos pincérlány a piac nyüzsgésével egyedi atmoszférát teremt. Kellemes, beszélgetős, de nem tolakodó karakterek, elmagyarázzák az összetevőket és a recepteket is.

Az árai viszont izraeli viszonylatban átlagosak, igazodnak ahhoz, hogy a piacon vagyunk.
Bátortalan kezdésünk ellenére győzött a kíváncsiságunk. A csöndes belső termet választottuk először, de fél perccel később az italunkkal együtt már a teraszon ültünk és moziztunk. A közvetlen szomszédban halvát árulnak, ragad, édes, autentikus keleti csemege. A pubertáskort frissen elhagyott árusai üvöltve kínálják a kóstolót. Kb. abban a stílusban, mint egy pesti panel lakótelepen, hogy „Krumpli eladó!” Műanyag kiskanalakkal várják a vevőket, láttam hol járt közben a két kezük tíz ujja. Inkább nem ajánlom másnak sem. A bizalmat keltő idősebb halva árus nejlon kesztyűben kínálja a halvát, le sem veszi. Higiéniai okokból még a cigizni is csak kesztyűben cigizik. Folyamatosan jönnek – mennek a helyiek, a turisták, zöldséget vásárolnak, belenéznek a tányérodba is.

 Az első főétel egész padlizsán sütőben készre sütve. Ez a 30. tétel a jelenlegi étlapon. Tálalás előtt felvágják, kinyitják, mint egy pénztárcát, beletöltik a fűszeres fenyőmagos darált marhahúsos ragut majd összesütik. Lehetne úgyis sütni, hogy a padlizsánt csíkosan hámozzák, egy mély bemetszést ejtenek, kevés olajon fedő alatt sütik, majd betöltik, de itt nem ezt választották. Otthon mi az egészben sütést követtük tepsiben, sütőpapírral. A padlizsán és a ragu ízei összeérnek, a köret gyakorlatilag a padlizsán kissé füstös húsa. Nyakon öntik rengeteg kikevert csorgó tahinivel. Frissen vágott petrezselyemmel hintik meg és pitával kínálják.

Én egy tipikusnak mondott szombati fogást választottam a kubbehet. Ez a 20. tétel a jelenlegi étlapon. Gyakorlatilag rétegesen rakott bulgur és sült, fűszeres darált marhahús fenyőmagokkal egybesütve. A melegtől kívülről roppanós kérget kap. A belseje enyhe szárazságát szintén rengeteg tahinivel, kívánságra csípős szósszal, és salátákkal enyhítik. Ahogy a késsel megvágod, felcsap belőle az illatos fahéjas, kardamomos gőz.

A tabuleh salátájuk a bulgurral zöld fehérben nyomja petrezselyemmel, korianderrel, hagymával, frissen facsart citrom levével, vékonyan olíva olajjal. Legalább annyira frissít, mintha egy jó limonádé lenne. Zöld a zölddel, a levelek harsognak az ember fogai között. Egyszerűen nem lehet gyorsan enni. Látványra is nagy adag és tömény. Amikor már azt hiszed jóllaktál, és sajnálod, hogy nem tudod a maradékot hazavinni. A nagy kérdés, kérünk-e desszertet. 

Kérjetek! 

A szörbetet remélem ismeritek. A mangós, kókuszos napi kínálat mellett, mi a citromos szörbetnél kötöttünk ki. Egészen apróra vágott nanával (ez egy menta ízű levél) kiskanállal nagy adagban érkezik ez a hideg, frissítő nyalánkság. 

A kiszolgálás kedves és gyors. Az alapanyagok frissek, ízletesek, nem is kell messzire menniük érte. Az egész étterem, az eszközök tiszták. Csoportosan is el lehet férni. Ez egy jó konyha. Enni és megpihenni is jó. A piac turisztikailag is érdekes, ajándékot is lehet találni, de enni mindenképpen kell, erre a programra, erre az étteremre érdemes időt áldozni. Mi elképesztően finomat ettünk. Számolom a napokat, hogy mikor érkezünk.

Miközben csirkéket szüreteltem seprűvel a diófáról arra gondoltam, hogy írni jó. Olvasni jó. Tanulni jó. Örülni jó. Tényleg jó kedvem van. Szeretem, ha olvasnak, de jót teszek magammal is, ha írok. Így picit önzés írni, de jól esik. Amikor még párhuzamosan tanultam egyszerre a jogi karon és a bölcsészkaron, egyik tanárom Havas Henrik azt mondta, hogy írjunk minden nap és akkor jól fogunk írni. Az újságírás felett diadalmaskodott a jogászi munka, a betűvetés perbeszédekké, szerződésekké, jogi kézikönyvekké alakult. Egy dolog a pénzkeresés, más a szórakozás, szórakoztatás, vagy a tanítás.

Több, mint egy évet válogattam mire fényképezőgépet vettem. Legalább ennyi ideje kacérkodom a gondolattal, hogy blogolni fogok, ami azért más, mint ha a Facebook adatlapomra posztolok bármit. Az ismeretségi körön belül megosztani az örömömet, vagy dühöngésemet, bánatomat intimebb, mint földgömbösnek, bárki által láthatónak lenni.

Mindent kívánok egyszerre, jól írni, visszajelzést kapni, még jobban írni. Ezt úgy érem el, ha még többet írok. Építeni akarom önmagam, a vállalkozásaimat, akkor is, ha sosem leszek kész. A válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre 42. Ez gombócból is sok. Szilvásból. Túrósból egy sem menne le. Betöltsem a 43-at anélkül, hogy fejest ugranék. Miért? Miért ne? Arannyá válik-e, amihez hozzáérek? Ha a hátsómat törlöm, már tudom, hogy elértem valami fontosat.

Szóval, még egy szűk hónapig 42 vagyok, nős, szakállas, pocakos lóra termett legény. A lúdtalpaimmal inkább úsznom kéne, mint gyalogolni. Ügyvéd vagyok és egyetemen is tanítok, sőt tanulok. Nagy élmény az egyéni tanrend, a nappali tagozat, de még inkább 3500 forintos bérlet szelvény. Ha már csengetem a tandíjamat. A nagy szó, hogy már én fizetem a saját tandíjamat és nem a szüleim. Az albérletem, és a szegedi életem persze hiányzik, munka mellett tanulni nem ugyanaz, mint bulizás mellett tanulni.

Nem egyedülálló negyvenkettesként megosztanám régi is új írásaimat, peregjenek a szavaim, változzon az olvasottságom, az íráskészségem, keressek még több pénzt, vagy csak érezzem jól magam. Legyen világbéke, éljünk jogállamban, legyünk tisztességesek, ne bántsunk másokat, és mindenki kapja meg a magáét, ami neki jár.

Nyáron élvezet elázni az esőben. Fázni a kánikula után. Úszni, evezni az erős hullámzásban a Balatonban. Újra megismerni az izomláz fájdalmát a több éves puhulás után. Vizsláinkkal játszani. Osztozni a testvérem örömében, hogy ismét megnősült. Reggel forró kávét inni. Sóval bedörzsölni a főtt kukoricát. Ebéd után a hideg görögdinnyébe harapni. Írni, olvasni, tanulni. Örülni a pillanatnak. Emlékezni és erőt meríteni ezekből a pillanatokból, amikor szükség van rá.