A sabich az a szendvics, amit legtöbbször veszek a Síp és a Dohány sarkán, ha egy gyors ebédre vágyok az íróasztalnál. Ha variálni akarok, kérek bele falafel golyókat is. A varázslat a jól elkészített padlizsán szeletben van. Ha tényleg szánunk rá elég időt, akkor úgy teszünk, mint az anyukám a rántott padlizsán korszak hajnalán. Be kell sózni a szeleteket, lenyomatni, pihentetni. Csak utána kisütni az olajban. Egészen más lesz az íze így, mintha rögtön sütnénk, vagy grilleznénk a szeleteket. Nem véletlen, hogy az olaszoknál is így kerül feltétként a pizzára. Szóval, ha ezt a videót megnézed, rögtön a közel-keleti vacsorák professzora leszel. Disszertációdat pedig nagy cuppogások között lehet családi-baráti körben megvédeni. Az alapanyagok egyszerűek. Ma már szinte bárhol beszerezhetőek. Jó étvágyat! Előbb-utóbb a kicsi zsinagóga konyhájában is felkerül majd az étlapra. A kérdés csak, hogy előre megmondjuk, vagy csak elmeséljük, hogy milyen volt. :) Természetesen mindig eszünk valamit kiddusra. Valami finomat. Ha esetleg arra gondolnál, hogy leplezetlenül próbállak rábeszélni, hogy gyere el, mindketten tudjuk hova. Igen. Igen. Gyere! Ezernyi rétege van a zsidóságnak, de az egyik legfontosabb réteg az, amit csak a zsinagógában lehet megélni. A konyha élménye csak a kísérő. Tiszta hideg víz csillogó apró üveg pohárban a sütemény mellett.

Köszi Jewlish, jó forrás vagy. :)