Fura dolog fényes nappal egy csokor virággal közlekedni.

Egyrészt szerintem sokkal kevesebb a virágos bolt.

Másrészt én megnézem, ha ritkán más kezében virágot látok.

Ez nem jelenti azt, hogy olyan rendes pasas lennék, aki úgy elhalmozza virággal a párját, hogy már fel sem tűnik neki, ha egyszer kimarad. Inkább azt jelenti, hogy észreveszem és kíváncsi vagyok megnéznek-e, hogy milyen virág van a kezemben. Van-e gyűrű az ujjamon? Vajon mi az alkalom?

Van, aki tömegközlekedik és nem bújik bele minden másodpercben a mobiljába, nem olvas vagy zenét hallgat. Ilyen vagyok én is, nyitott szemmel alszom, bambulok vagy megjegyzem az embereket. A tekintetüket, az arcjátékukat. Elkapom ahogy rám néznek.

Érett nő velem szemben:

Végre egy rendes férfi, vett virágot. Nem piros, nem randi. Nem cserepes, nem az anyjának. Mit rontott el otthon, hogy virágot vett?

Gimis csaj vastag szemöldökkel többnyire csetel. Rám nézett párszor. Tuti rólam ír az öribarijának.

Ez egy gyilkos. Hogy volt képes leejteni a padlóra. Semmi más dolga nincs, mint vigyázni rá. Öreg, de nekem adhatja inkább.

Egy fazon szemében azt látom, hogy mindjárt megszólal a nejem, hogy én mikor kapok virágot. Miért kellett pont ide ülnünk?

A pöpec instagram csaj le sem ül rendesen. Egyenes derékkal feszít, túl hangsúlyos sminkkel gyorsír a képernyőjén, és ismétlődően, mint egy radar körbe néz őt ki nézi? Az ülés szélén ül, miniszoknyában, magas sarkú csizmában, blúzban, blézerben. Július van. Természetellenes a testtartása.

Szerintem aranyásó és bugyi nélkül úton van a bányába. Észre sem vette a rózsáimat. Csak magát akarja látni. Szinte sértő. Nincsenek fontosabb rózsák ezen a metrón, csak azok, amiket a kezemben tartok.

Egyszer odaadtam egy ismeretlen lánynak egy csokrot a Váci úton, mert elmaradt a randim. Jobb ötlet volt, mint hazavinni. Ez a spontán gesztus helyretette akkor az önbecsülésem.

Szóval ülök a metrón még pénteken viszem haza a kései ebédet, és egy csokor rózsát.

Még egy egész nap van Ági születésnapjáig. Tudom, hogy meglepem. Két hete megvettem neki egy gyönyörű zöld üvegvázát. Megláttam a kirakatban, és tudtam. Kell. Bent hagytam az irodában, nehogy itthon idő előtt megtálalja Ági.

Olyan csokrot kerestem, ami jól fog kinézni az ajándék vázában.

Bevallom, kicsit élvezem, hogy megnézik az emberek a virágot a kezemben. Ez egy különleges alkalom. Vártam, hogy végre mikor adhatom oda. Oda is adtam.

A mai nap is jó volt.

Boldog születésnapot Babafej!

Vár ránk a Balaton.