Miközben csirkéket szüreteltem seprűvel a diófáról arra gondoltam, hogy írni jó. Olvasni jó. Tanulni jó. Örülni jó. Tényleg jó kedvem van. Szeretem, ha olvasnak, de jót teszek magammal is, ha írok. Így picit önzés írni, de jól esik. Amikor még párhuzamosan tanultam egyszerre a jogi karon és a bölcsészkaron, egyik tanárom Havas Henrik azt mondta, hogy írjunk minden nap és akkor jól fogunk írni. Az újságírás felett diadalmaskodott a jogászi munka, a betűvetés perbeszédekké, szerződésekké, jogi kézikönyvekké alakult. Egy dolog a pénzkeresés, más a szórakozás, szórakoztatás, vagy a tanítás.

Több, mint egy évet válogattam mire fényképezőgépet vettem. Legalább ennyi ideje kacérkodom a gondolattal, hogy blogolni fogok, ami azért más, mint ha a Facebook adatlapomra posztolok bármit. Az ismeretségi körön belül megosztani az örömömet, vagy dühöngésemet, bánatomat intimebb, mint földgömbösnek, bárki által láthatónak lenni.

Mindent kívánok egyszerre, jól írni, visszajelzést kapni, még jobban írni. Ezt úgy érem el, ha még többet írok. Építeni akarom önmagam, a vállalkozásaimat, akkor is, ha sosem leszek kész. A válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre 42. Ez gombócból is sok. Szilvásból. Túrósból egy sem menne le. Betöltsem a 43-at anélkül, hogy fejest ugranék. Miért? Miért ne? Arannyá válik-e, amihez hozzáérek? Ha a hátsómat törlöm, már tudom, hogy elértem valami fontosat.

Szóval, még egy szűk hónapig 42 vagyok, nős, szakállas, pocakos lóra termett legény. A lúdtalpaimmal inkább úsznom kéne, mint gyalogolni. Ügyvéd vagyok és egyetemen is tanítok, sőt tanulok. Nagy élmény az egyéni tanrend, a nappali tagozat, de még inkább 3500 forintos bérlet szelvény. Ha már csengetem a tandíjamat. A nagy szó, hogy már én fizetem a saját tandíjamat és nem a szüleim. Az albérletem, és a szegedi életem persze hiányzik, munka mellett tanulni nem ugyanaz, mint bulizás mellett tanulni.

Nem egyedülálló negyvenkettesként megosztanám régi is új írásaimat, peregjenek a szavaim, változzon az olvasottságom, az íráskészségem, keressek még több pénzt, vagy csak érezzem jól magam. Legyen világbéke, éljünk jogállamban, legyünk tisztességesek, ne bántsunk másokat, és mindenki kapja meg a magáét, ami neki jár.

Nyáron élvezet elázni az esőben. Fázni a kánikula után. Úszni, evezni az erős hullámzásban a Balatonban. Újra megismerni az izomláz fájdalmát a több éves puhulás után. Vizsláinkkal játszani. Osztozni a testvérem örömében, hogy ismét megnősült. Reggel forró kávét inni. Sóval bedörzsölni a főtt kukoricát. Ebéd után a hideg görögdinnyébe harapni. Írni, olvasni, tanulni. Örülni a pillanatnak. Emlékezni és erőt meríteni ezekből a pillanatokból, amikor szükség van rá.