Séróbáró Zsiráf és Csodálkozó Arcú Barátnője a szőrös pántos magas sarkúban, elöl kikandikáló lábujjacskákkal. Fénylő körömlakkal. Első pillantásra helyesek. Czukik. Egyetemista figuráknak tűntek és nagyon nagyok voltak. Ők azok, akiket el kell kerülni. Bárhol. Mondjuk egy kedves vidéki lakodalomban, ahol te vagy a pesti barát vagy a barátnő és egy asztalhoz ültetnének le velük. Először is a létra nélküli gázlámpagyújtogatóknak hosszú karja van. A levesből mindig van elég. Aranyló zsírkarikákon keresztül tündököl a rostjaira omló főtt marhahús, az ívelt répa, a hagyma. A merőkanál széléről lelóg a cérnametélt. Csillog a csöpögő leves. A kezének éhes lendületétől széles ívben spriccel a fehér abroszon. Az arcomon. Köszönöm szedek magamnak. Ne fáradj! Én is a tányérom melletti kanalat akartam választani. Tudod, ezért néz felém a nyele. Ott van a tiéd is csak a másik oldalon. Nem bújt el a szalvéta alatt. Nem. Nem mindenhol szokás csak az egyik oldalra tenni az evőeszközöket. Igen talán egyszerűbb lenne ott megtalálni, ahogy otthon is csináljátok. De hát ahány ház, annyi szokás. Beleszúrom a kezébe a villát az tuti. Reménykedem, hogy ezt nem hangosan mondom. Nem. Ugyanazt veszi el mind a két vegyes hústálról, amit én akarok. Mind a kettőt, egyszerre négy kézzel. Olyan hosszú karokkal, mint egy nyavalyás polip. Magas csaj, magas pasi. Négy hosszú kar. Négy hosszú láb.          Kérdezem, hogy a vészkijárathoz foglalnak helyet a repülőgépen? Nem. Bárhova, de ablak mellé és cserélnek. A szemes borssal együtt lenyelem az infót, hogy ott nagyobb lenne a hely a lábuknak.          
Na, ilyenek ültek előttünk a színházban. Ők már igazi Octopus, össze is tapadnak. Meglátod. Megláttam, csak azt látom.
A Séróbáró Zsiráf, és a Csodálkozó Arcú Barátnője. Szóval Drabál és Debella előttünk ült, de nem mozdulatlanul! Csőröztek. Ahelyett, hogy a jegy áráért a darabot nézték volna. Én néztem volna, ha nem takarják ki a csini fejükkel és a dús hajukkal. A tánckarból csak nyaktól felfelé látok bárkit is. Elhajlok balra mintha én is érzelmesen közelednék. Átkarolom Ágit, erre a szomszédos kövér pasas őelőtte kezd el fészkelődni. Már én is csak az elefánt füleit látom. Ez volt az a pont, hogy bőven benyálaztam a mutató ujjam. Bele akartam dugni a Zsiráf fülébe véletlenül. Ági akkorát csapott a kezemre, hogy többen reflexből tapsolni kezdtek. Véget ért az első felvonás. Függöny, világosság. A Csodálkozó Arcú Barátnő hangosan feláll a szűk színházi székből.
Olyan a hangja, mint amikor a dugót kirántod a palackból. A feneke nekem szemmagasságban remegett, mint a miskolci kocsonya. Ha laza szoknyát hordott volna, akkor állva a segge is tapsol. Így csak hullámzott és el tudtam olvasni a bugyija mosási útmutatóját is. 40 fokon az a tuti. Vasalható tiszta pamut. Hello Kitty minta.
Szerencsére a Mary Poppins sok díszlettel, a magasban is játszódik a háztetőkön, ezért maradt még mit látni a fejeken kívül, főleg hallani. Én is visszafogtam magam és nem vettem meg egyik kiskorú nézőtől sem a kölcsönzött ülésmagasítót. A darab jó volt és szórakoztató. A gyerek színészeket majd megnézem, ha egyszer felnőnek.       
Séróbáró Zsiráf. Csodálkozó Arcú Barátnő. Elefántfülű Pacalkirály.
Miként is köszönjek el tőletek?        
Kívánok sampont a korpásodás ellen. Nem kell új bugyit venni, csak találd meg a régit! Ott van az csak beszorult.     
A ragtapasz minden fülnek segít.    
Hiába. Mindenki arra vágyik, hogy mi üljünk előtte a színházban. Minket jótékonyan eltakar a háttámla.