Nagyon megörültem Kisördögnek amikor megláttam a kinti konyhában. Ma még nem is találkoztunk. De így estére, mikor a kutyák is vacsoráznak ő is bátrabban merészkedik elő.

Ráadásul ő csatlakozott Ágneshez, Ági anyukájához. Ez egy tudod én vagyok a kedvenc macskád típusú önzetlen látogatás. Ha most kapok enni, akkor nem kaparom hangosan az ablakodat miközben szeretnél elaludni. Természetesen kapott ő is bőséges vacsorát.

Eltelt majdnem egy hónap mióta utoljára összefutottunk. Nagy keggyé vált, hogy hozzám hasonló méltatlan turista, egy szerzett rokon megpillanthatja.

Jó bőrben van. Belehízott. Kövér konkrétan.

Egy kövér fekete macska, aki kiscicaként a seggével irányította az egeret a laptopom tapipadján. Incselkedett velem, és nem hagyott dolgozni. Meg kell zabálni. Elöntöttek az érzelmek. Most lefényképezzem vagy öleljem magamhoz?

Ez most nem egy helyettesítő termék, cuki cicás videó, hogy olvadozzak. Ő az egyik megmaradt kiscicánk. Nagyon szépen ült. Mint egy mozgó fekete váza nagy szemekkel és fülekkel.

Nyávogott hozzám.

Ráér a mobil. Lehajolok felveszem.

Kisördög együttműködő volt, de kijött a gyakorlatból. Ahogy a hasamra tettem, hogy a vastag pulóverbe ő is kapaszkodjon meg, ne csak a faforgács - elindult fölfelé.

Kitárt karmokkal, mint egy hegymászó a jégfalon. Egy lyuk az alsó ajkamon belül mivel a számba lépett. Majd két vágás az orromon és megérkezett a vállamra. Kereste a helyét, hogy kényelmes legyen.

A fizika törvényeinek engedelmeskedve nemes szagló szervemet elöntötte a forró vérem. Ami a számból bugyogott már nyelhettem is le. A kesztyűm, majd a kezem is úszott a vérben. Egy perce még fát pakoltam.

Leguggoltam, lebillentettem a macskát földre, aki vélhetően lázba jött a friss vér szagától. Hiszen a mancsaival gyakorlottan szakítja fel énekes madarak begyét, és a mai ebédje is talán egy éhes kisegér volt, akinek egyetlen vágya az lehetett, hogy rajzfilm hős legyen Hollywoodban. Kétséges, hogy kezet mosott volna az utolsó gyilkossága óta. Legfeljebb lenyalogatta. Ugyanazzal a rózsaszín kis nyelvecskéjével, amivel olyan édesen nyalakodik. Tejet lefetyel, a hátsó lábát polírozza, vagy éppen a kis segge lyukát ürítés után. Érdes nyelve van.

Amikor sírsz és a forró könnyeid patakzanak a fejed lehajtod. Az arcodról minden út az orrod hegyéhez vezet. Ott aztán a taknyod és a könnyed összefolyik. Általában a szádba. Vagy a padlóra.

Annyi, hogy most nem sírtam, de ömlött a vérem és tudtam, a fürdőszobába kell mennem. Le kell mosom a vért és látnom kell magamat a tükörben.

Persze a vérzést is el kell állítani. Mindenki, az összes négy és kétlábú családtag felpörgött.

Mostam az arcom és köpködtem a vért a mosdóba. Hagytam némi fröccs nyomot és vértócsát magam körül.

Azon csodálkozom, hogy nem ájultam el.

A vérvételt sem bírom. A vénáim csak dísznek vannak. Már a tű közeledésére összeesnek. Biztos ez a túlélési ösztön, hogy csak utólag vagyok szarul, hogy még hányingerem is támad csak attól, hogy felidézem.

Mosakodás, vérzéscsillapítás. Több körben betadinos sebkezelés. Ekkor már a konyhában ültem és legalább egy kutya is jelentkezett, hogy szívesen lenyalja a képem ha megengedem, de fizethetek is érte pulyka medallionnal a levesből.

Igen lassan, de elállt a vérzés. Az én orrom ugye nagy. Ha begerjedve ütközöm a csapóajtóval, az üveget is összetörhetem.

Az a ritka pasas vagyok, akinek nem belül problémás az orrvérzése, hanem kívül. Lehet, hogy a kamaszkori pattanás vadászat az oka, de már ügyvédként egy panasz kivizsgálása közben az irritáló klienstől durrant el az ér az orrcimpám külsején. Másfél órán keresztül hordták nekem tárgyalás közben is a zsebkendőt, a papír törülközőt a titkárnők gyöngyei.

A megbeszélésnek csak nem ért vége. Ma már azt mondanám, hogy a kliens logorreás, oldalláncos mondatokban mondta el az élete történetét, amelyből leginkább súlyos személyiségzavara, és az alkoholista életmódja világlott ki. Egy 3,14csa. Végül berágtam és lezártam eredménytelenül a találkozót. Talán otthon leesett nekik, hogy kidobtam őket. Mire kiléptem az ajtón a lányok már leszervezték, hogy emelet ajtó név szerint hova menjek, várjon az orvos a Péterfy kórházban és taxit is hívtak. A kórházba érkezésem után öt perccel már előkészítettek, hogy kiégessék a vércsapot az orromon. Nos, ez a hatékony szervezés az egyik erőssége a kolléganőimnek a Síp utcában. Azóta is hálával gondolok rájuk. Köszi.

Beborított a Betadin, de vacak az íze, ezért a szájsebemet inkább pálinkával fertőtlenítettem.

Bár nem haragudtam igazán Kisördögre, de hálámat sem mutattam ki mert szétmarcangolt. Még most is aggódom, hogy mit látok a tükörben.

Egy ügyes szűcs ki tud-e szabni egy egész kucsmát a bundájából vagy csak egy úszósapkára futja belőle?

Vajon mi lett a XX. század híres kucsmáival a történelmi alakok fejéről?

Ceausescu fekete báránybőr kucsmája pl. divatot is teremtett. Aki a kivételezett réteg tagja volt férfiként, az ilyet hordott. Az utolsó pillanatban is a fején volt.

A macska bundája sokkal selymesebb, nem úgy néz ki, mint valami szőrős agytekervény kupak. Nagy jövő várhat erre a cicára a divat szakmában.

Az ilyen gondolataim leginkább akkor erősödnek fel, ha a tükör előtt nézem, hogy mi maradt a heftimből.

Lövessem ki és szúrjak be inkább egy piercinget? Vagy tetováltassam, hogy eltakarjam a sebeket?

Az orromat is óvatosabban fújom ki.

Pech.

Nyaksál örökké Nyaksál. Kisördög mindig Kisördög. Azért mert szeretném átélni újra ugyanazt a kötődést, mint Nyaksállal még nem fogom megkapni. Az a valóság, hogy Kisördög mindig is egy másik macska volt. Ő most is önazonos. Szeretne újra házikedvenc lenni persze, hiszen önző. Képes volt régen is másolni Nyaksál mozdulatait, de ő szeretett. Kisördög viszont csak hízeleg. A kazán macskánál ez elő sem fordulhat. Ő egyáltalán nem bújós, de már hálásan néz ha simogatom és tolja a fejét a kezemnek. Üresebb az élet, hogy ilyen kevés macska maradt, de legalább mindegyik a kertben sz@rik.

Bárcsak azt álmodtam volna, hogy vizslát sétáltatok a hóesésben. Szemben azzal, ami olyan valóságos volt, hogy az éjszaka korábbi ébredéseihez képest inkább elhagytam a paplan melegét. Nem vagyok József, hogy magabiztosan álmot fejtsek, csak egy nagyon távoli rokon. Keresem a szünetet is két filmszerű álom között és az eredendő kíváncsiságomból, hogy mit jelent, amit álmodtam, amíg vissza nem húzódik az emlékkép. Vajon arra kell emlékeznem, amit a belső mozi csak nekem mutat, vagy arra, amit most megmutatok?

A beígért első hó megérkezett a fővárosba és elfedi, hogy milyen a város. Milyenek az emberek? Milyen vagyok én.

Én, most olyan vagyok, hogy egy piros kanapén ülök a nagymamától örökölt pléd alatt. Pár napja kimostam. Megint finom puha és illatos. Ketten együtt már közel nyolcvan évesek vagyunk. Egy polár takaróról elmondhatnám ugyanezt? Le fog egyáltalán bomlani? Van annyit velem, vagy bárki mással egy polár pléd, hogy beszívja az emlékeket is?

Nagyika is belépett ebben a hónapban születése 112. évébe, és én őrzöm a plédet az ágyról, amit rituálé volt bevetni. Eligazítani rajta az ágyneműt összehajtva. Hosszú párnasornak tornyoztam mindent. Eligazítottam rajta az ágy takarót. A díszpárnákat lábnál és fejnél. A széles öreg rugós matracon egy keskeny kanapényi helyet hagytam, amin istenít lehetett délután aludni. Akár ezzel a pléddel, amivel most takarózom. Az óvoda után sokáig az emlékeim szerint csak Hódmezővásárhelyen aludtam délután. Sok év kellett hozzá, hogy újra felfedeztem, milyen hasznos tud lenni egy délutáni alvás. Már angol szakkifejezés is van hozzá, ha magyarázkodni kellene egy irigy és álmos másiknak, ez a “power nap”.

Még messze a napkelte, de a vekker a mobilban csörögni fog.

Mindeközben ugyanazt mondom el, mint annyi mindenki más ma:

Esik a hó.

Esik a hó!

Nézz ki az ablakon, mert esik a hó!

Talán kicsit előbbre járok a mobil fotók hírversenyében, pedig aludni is olyan jó. Főleg éjszaka. Amikor csak ülök a kanapén a pléd alatt.

Piros kanapén. Zöld fal van mögöttem. Ott alszik Babafej. Hamarosan én is, csak még számolgatom a bárányokat. Alvás után, kávé mellett újra olvasom mit is írtam az álom és ébrenlét határától távolodva. Tudod. A piros kanapén. A nagyi plédje alatt.

Jó reggelt!

Megyek aludni.

Adriaen van de Velde amszterdami képzőművész rajzolta az 1660-as évek második felében a Hágár és az angyalt. Tollal és barna tintával rajzolta papíron világosbarna és szürke a lavírozása. 208*211 mm a mérete és a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményének az egyik darabja. Jelenleg nincs kiállítva.

A lavírozás egyébként nemcsak taktikázást jelent, hogy valaki keresi óvatosan a középutat az egymással ellentétes álláspontok között. A képzőművészetben a színek összefolyatásának az árnyalatok kialakításának a technikája is ez. Legyen szó egy akvarellről vagy egy tusrajzról, a művész egy vizes ecsettel elkeni az éles kontúrokat.

Az általános iskolában nagyon büszke lettem volna erre a tudásra, akkor a ceruza és szénrajzaimat egyszerűen a zsíros kis ujjaimmal lágyítottam és maszatoltam.

Hágár azért fontos, mert ő is szereplője az aktuális hetiszakaszunknak a Vájérának.

Adriaen van de Velde pedig a XVII. században bizonyosan számos tagjával élt együtt a zsidó közösségnek Amszterdamban. 1593-tól már törvény is engedélyezte a letelepedésüket, de már a XV. század végén megkezdődött a letelepedésük a mai Hollandiában. Eleinte többségükben szefárdok, majd a művészünk életében, a harmincéves háború idején tömegesen érkeztek askenáz zsidó menekültek Lengyelországból. Csak Amszterdamban telepedhettek le a menekültek, mert a helyi szefárd zsidó közösség vállalta a támogatásukat.

Nem véletlen hogy a jiddis és a holland nyelv kölcsönösen hatott egymásra.

Arra a hajtóvadászatra, pogromra, ami múlt héten volt Amszterdamban biztosan senki nem gondolt. Én eléggé kiakadtam. Nem fantázia, hogy ez máshol is megismétlődhet Európában. Kicsit bizarr, hogy pont itthon, Budapesten, Magyarországon a legkevésbé befogadó a hatalom a palesztinbarát tüntetések irányába. Ezért van itthon viszonylagos nyugalom. Ettől még jelentős muszlim közösség van Pesten is, akik között hiszem, remélem, hogy sok normális átlagember van, mint én, aki csak élni akarja az életét. Mégis szanaszét a városban vannak nyomai a radikálisoknak rongálások, graffitik, néha tüntetések formájában.

Hello, nem fognak megállni a festékszórónál.

Szóval, a nyugalom egyéni és viszonylagos.

Az Amszterdam, mint holland kifejezés eredeti jelentése gát az Amstelen, vagyis az Amstel folyón. Kiejtés alapján találunk egyezést a héber nyelvben. A dam héberül azonban nem gátat, hanem vért jelent. Aki felvillantja a fejében akár a széder este emlékeit, a tíz csapás felsorolásában máris ismerős lesz. Dam.

Magányos macska megosztaná a rosszkedvét másokkal, akik bosszantóan jókedvűek.

Magányos macska megosztaná az ételét, ha főzne. De sajnos csak a szájával tudja megragadni a fakanalat.

Magányos macska megosztaná a házat a kutya szomszédaival, mert belül van fűtés, kívül meg tágasabb. Ő eddig elfért odakint, most már megint bejönne, mert közeleg a tél.

Magányos macska megosztaná az országot, de szerénységből nem teszi. Bocsánat. Az “sz” betűvel kezdődő szavakat nehéz helyesen fordítani. A szó, amit bátorkodtam az életemért megkeresni, az a szánalomból kifejezés. Egy magányos macska is néz több csatornát és tévéhíradót. A szerző írni szeretne ezután is, és nem akar a tudósítás tárgyává válni, és elnézést kér mert engedély nélkül hangosan vett levegőt.

Magányos macska megosztaná veled az élettapasztalatait, de te egyszerűen nem vagy méltó rá.

Magányos macska megosztaná veled a véleményét, de nem beszéled az ő nyelvét, ezért inkább a papucsodba szarik.

Magányos macska megosztaná veled, hogy milyen a jó szex. A megfelelő cica és a megfelelő kandúr között. Bár az egyikük lehetnék, de csak óvatosan a kívánságokkal.

Magányos macska megosztaná a túlélés titkát, de van még egy fekete macska rajta kívül a Baromfi birodalomban. Őt az emberek Kisördögnek hívják. A magányos macskát pedig Kazánovics Cickerovnak.

Ők pedig már régóta nem állnak szóba egymással. Innen szép nyerni.

Magányos macska megosztaná a sós túrós tésztát a pörccel. Sok apró kockára vágott pörccel. Az se baj, ha disznóból van, de sok legyen.

Magányos macska megosztaná a kazánházban a kazán tetejét másik macskával kis kifli nagy kifliben hódító tervek megvalósítása céljából. Aszfaltbetyárok kíméljenek. A konyhát kell visszahódítani a kutyáktól. A projekt pályázat a radiátor díszburkolatát, és konyhai sarokpad megszerzését és megtartását kötelező elemként kell, hogy tartalmazza.

Magányos macska megosztaná a jövő melegét télen Birkózófülűvel már az ősz jelenében is, mert hideg van. Sajnos szegénykém már a múlt. Elfogyott. Ezért olyan magányos a magányos macska.

Cukorfalat Bandit a mája vitte el. Besárgult. Nem nézett ő a pohár fenekére sosem. Valószínűbb, hogy olyan kétlábú szomszédban bízott meg, akiben nem kellett volna. Embernek nem nevezném azt, aki megmérgez egy incifinci kismacskát.

Csirkés cica sem bandázik itt a szürke mellényében, nincs többé portása a tyúkoknak. Nem okult Bandi példájából, vagy leleplezte a gyilkost? Már nem tudom meg.

Az öreg kövér Lekvár átaludta és morogta az elmúlt éveket, ha bárki felkeltette, vagy csak ránézett, de enni nem adott. Ha túl sokat simogattam inkább jelzés értékkel megharapott. A színházban sem várom meg a szünetben a második csengetést. A második harapást sem érdemes megvárni. Lusta és fanyar stílusával terült el a radiátor tetején, vagy aludt a napon forrósodó ereszcsatornában vízszintesen elomolva. Nem törődött a változásokkal, hogy más négylábúak milyen ösztönlények. Ő volt a konyhában az örökös színház igazgató, aki kikövetelte magának a tekintélyt. Mindenki más csak színész vagy díszletmunkás. Ő viszont a mindenkori bonviván és a rendező is. A kutya színészek viszont fiatalabbak voltak annál, semhogy tudták volna, hogy mindig neki jár a címszerep, a tisztelet. Más szemmel nézték a kortárs színházat, hogyan mutassák meg ma a királydrámákat. Abban értettek csak egyet, hogy véresen. Széttépték hát mind a hárman együtt. Minden darabja, mindegyik darabban szerepeljen.

Így múltak a világot jelentő vágódeszkák dicsőséges macskái egymás után pár hónap alatt tragikus gyorsasággal.

Magányos macska és Kisördög még itt van velünk. Két macska tej tej mellett.

Egy régi barátság óvatos újrakezdése férfi és nő között olyan, mint egy elfelejtett illat. Rámtör. Érzem az orromban. Belélegzem. Kifújom. Izgalommal tölt el. Szemezés. Selymes érintés. Az egyik percben itt van és újra sehol.
Nem normális, ha valaki ki és be járkál az életemben. Ez az én életem. Nem vagyok egyedül benne. Nem is akarok egyedül maradni benne. Több hónapig nem láttam. Tudom, egy másik nő is itt van a képben, Rita. Egyértelmű az a szókép, ha valaki ki akarja kaparni a szemedet. Ő az a karakter, aki inkább átharapja a torkodat. Ezt én sem vártam volna meg, bár én nem vagyok annyira szeszélyes, mint ő.           
Kerestem őt. Került engem. Persze nemcsak engem. Aggódtam eleinte. Azután elfogadtam. Ez van. Eltelt a tavasz és a nyár. Alkalmanként hallottam róla, kérdeztem róla. Semmi több.
Most meg egy hét alatt kétszer is összefutottunk.                  
Mint mindig, látványos belépővel érkezik. A nagy testek vonulnak. A légiesen vékonyak siklanak. A teltkarcsúak hullámzanak lefelé a csigalépcsőn. Ő mintha magas sarkúban lebegne és nincs más rajta csak egy fekete szőrme bunda. Minden mozdulatát követi a terasz felől beszűrődő napfény. Lépcsőről lépcsőre.  
Eddig csak megmutatta magát. Emlékszel rám? Kérdezte a válla fölött fél profilból a karcsú nyakát hajlítva. A választ meg sem várta.        
A karosszékben ültem a terasz alatt, mikor meghallottam. Fel kellett állnom, hogy lássam. közelebb kellett lépnem, hogy fogadhassam. Lépcsőnként közeledtünk egymás felé a közel százéves újrahasznosított vas padlásfeljárón.  
Nem lépcső. Nem létra. Kapaszkodsz a korlátba vagy a fenyőfa törzsébe.
Olyan, mint egy erkély jelenet. A föld felett állok. Fokonként ereszkedik lejjebb a lépcsősoron.
Farkasszemet nézünk. A bajszától a farkáig pókháló és levelek ragadtak a fekete bundájába. Simogatom és tisztogatom. Még a kis hegyes füleit is. A kezemmel. A nyelvemet a beszédre tartogatom. Ő csak mondja mondja a magáét. Megpróbálom felemelni, de látom az izmok tónusának változásait. A mancsából kipattanó karmokat.       
Ne siessünk ennyire. Ez egy mirelit kapcsolat. Kölcsönösen újra akarjuk melegíteni, de adjuk meg a módját.    Mély levegő. Benn tart. Kihúzom magam, hogy magasabb legyek.           
Kinyújtom a jobbomat, ha te közelebb akarsz jönni, akkor topogjál közelebb.

Rátámaszkodik az alkaromra, és dagaszt-dagaszt. Finoman, kedvesen, kitartóan és nyávog. Bal kézzel simogatom. Elvagyunk mi egymással néhány percig. Máskor a vállamra mászott és nem tudtam hirtelenjében eldönteni a fekete macskák közül, most ki is van a nyakamban.

Nyaksál már nem jár és kel közöttünk. Így egyértelmű, hogy Kisördög tért vissza. Az őszi hidegek visszahozták a házhoz. Esténként persze jött a vacsorájáért. Ördög szeszélyes és undok a kutyákkal. Meg is járta. Az új kölyökkutya, Rita játék közben nagyobbat mart a hátsójába az elviselhetőnél. Talán ő is nagyobb pofont kapott az orrrára. Csak úgy, heccből. Nem véletlenül lett a neve az, hogy Kisördög. Most már nem kötözködik velük. Elkerüli őket. Változhat-e egy macska jelleme? Voltaképpen cukiból lett díva. Szépséges macskalány. Lehet még bölcs is.

Egy kutyának a fő szabály szerint 42 foga van: 12 metszőfoga, 4 szemfoga, 16 előzápfoga, 10 zápfoga. Három kutyának 126 foga van együttesen. Ennyi fog gazdájával kellene békét kötni, hogy kényelmesen és biztonságosan közlekedhessen ki és be a házból. Ő hónapok óta egy szakadt szúnyoghálón keresztül lép csak be a házba. A hálószobából ki sem lép.  

Már csak hárman-hárman laknak itt.

Akik ugatnak: Trevor, aki falánk. Liza, aki selfie királynő és Rita a nevelhetetlen hercegnő.

Akik nyávognak: Birkózófül az álmodozó. Kazánovics Cickerov, aki mindig elítélően néz rád. Valamint Kisördög, aki oly rég van velünk, hogy kilenc életéből ki tudja hányat hagyott már hátra. 24 fontos mancsnyom az életemben.

Chukát a Bamidbárban az élet és a halál meseszerű körforgásának a hetiszakasza.

A halálfélelem a túlélés záloga. Ha nem lenne jelen az életben, akkor kizárólag a halált megvető bátorság fogalmát ismernénk. Ezt a hetiszakaszt a vándorlás és a háborúk is kísérik. Őseink a kánaánitákkal harcolnak.

Tegnap, olyan betegeket is hallgattam munka közben, akik meg akartak halni. Meg is próbálták, de életben maradtak.

A hetiszakasz történetében, akit a mérges kígyók - הַנְּחָשִׁ֣ים הַשְּׂרָפִ֔ים (hanahas haszerafim) az Örökkévaló büntetéseként megmarnak, meghalnának. A nép kéri Mózest, hogy hogy imádkozzon értük, hogy megmeneküljenek, belátják, hogy vétkeztek az Örökkévaló és Mózes ellen is. „És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.”

Mózes a mérges kígyó mintájára egy bronz kígyót - נְחַ֣שׁ נְחֹ֔שֶׁת (nahas nehoset) készít, és tűzi fel a póznára. Tehát akik látják az bronz kígyót a botra kúszva, ők meggyógyulnak, akkor és ezután is.

Ezért is vált ez a kép, a Szentírás kevés beszélő állatának egyike a gyógyítás, a gyógyulás szimbólumává. Ha elvonatkoztatok, akkor a sikertelen suicid kísérletek spirituális oka lehet, mert meglátták a bronz kígyót. Az isteni csoda újra és újra ismétlődik, a vétkezők életben maradnak.

Nekem eleven, egynapos az emlék, ahogy egy nagymama arról beszél, hogy mit tett. Hogyan próbálta megölni magát inzulinnal, hogy ez milyen logikus megoldásnak tűnt neki. Hányadik ampulla inzulin után gondolta meg magát. Kit hívott. Hogyan kért segítséget. Mennyire szégyellte magát mikor később a fiával beszélt. Látom az arcát, a gesztusait, hallom a hangját.

Olvastam a hetiszakaszt, és a szöveget a fejemben az ő hangján szólaltattam meg. Nem kell tökéletesen társítanom. Az én elmémben szól. Ott párosítom a történetet, a hangot és az arcot.

Nem kell mindig értenem, hogyan működik az emberi test, amiért az egyik ember meg tudja ölni magát, a másiknak nem sikerül. Nem véletlen a kifejezés - csoda, hogy él.

Utóirat: a fényképen csak egy ártatlan sikló van, de a frászt hozta rám, amikor megláttam.

Hol volt hol nem volt és egy kígyó beszélt Évához az édenkertben.

Hol volt hol nem volt eljött a reggel, amikor egy szamár beszélt Bálámhoz az úton Moáb irányában.

Alapvetően erről a két állatról tudjuk, hogy a Szentírás szerint beszéltek.

Kérdéses, hogy vajon az állatok és a madarak beszéltek-e az emberekkel közös nyelvet a Bábel tornya története, a nyelvek nagy keveredése előtt.

A hetiszakasz Bálákról, Moáb királyáról Cippór fiáról kapta a nevét. Ebben a parasában még más állatok is szerepelnek. Marhák, tulkok és kosok, akiket háromszor is az áldozati oltárra vezetnek és felajánlanak, hogy Bálák megrendelésére Bálám megátkozza őseinket. Azonban az Örökkévaló hatalmából az átok áldássá válik.

Jeruzsálem közelében, Moshav Shoresh felé én is ültem már szamárháton. Tudom milyen a nyeregben ülni és nyargalni hegynek fel az erdőben. Hajmeresztően vágtatni lefelé a lejtőn. Nem én hajtottam. Jókedve volt a csacsinak és futni akart. Vagy fent maradok, vagy jót röhög rajtam. Meddig bírja a kis cionista turista? Nem estem le, de estére a lábam közé vettem a nagypárnát. Gyalogolni is csak terpeszben tudtam.

A szamár története, aki megmenti a gazdája életét nehogy csalódást okozzon az Örökkévalónak nekem nagyon is valóságos élményhez párosul.

Háromszor tesz kísérletet a szamár, hogy Bálám, héberül בִּלְעָ֖ם is lásson. Először letér az útról a mezőre és verést kap.

Másodjára a sziklafalhoz simul, és a hajtója lábát is odaszorítja. Ismét verést kap.

Harmadjára már nincs más lehetősége a háziasított csacsinak egy keskeny részén az útnak vagy egyenesen az angyalhoz és a kivont kardhoz vezeti gazdáját, vagy lefekszik. Jön a verés.

Ez az a pont, amikor az Örökkévaló beszédre nyitja a száját, és megkérdezi: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?

Bálám pedig meg sem lepődik, hogy a szamara beszél. Annak ellenére, hogy ez nem egy rajzfilm. Addig szidalmazza, amíg az Örökkévaló közbe nem lép, és ő már nemcsak néz, hanem lát is.

A hármas szám is meseszerű, és az ókori embertől sem áll messze a gördülékeny történet mesélés. A vágy a tanulásra és a szórakozásra időtlen emberi igény.

Műfaji meghatározás szerint ez egy fabula, avagy tanmese. Az állatmesék kortalanul lettek népszerűek a történet szentségét is tiszteletben tartva. Ránk maradtak Ezopusz, avagy Aiszoposz meséi, ezeknek méltó folytatásai lettek Lafontaine majd Lev Tolsztoj állatmeséik.

A tanmesék közös eleme az érdekesség, a lebilincselő történet, a példázat jelleg és a tanulság. Ha ebből az irányból szemléljük Bileám és szamara történetét, máris kevésbé éles a határ a világi és a szent értelmezésében. Kit lehet jobban szeretni ebben a történetben? Én a szamarat. Bálám nem Shrek, ő egy varázsló, aki annyira sem kedves nekem, mint Hókuszpók. Negatív főszereplő, de főszereplő, az isteni beavatkozás értelmezésében és megértésében is segít.

A szamár rendkívül népszerű szereplő Ezopusz meséiben. A szamár a hétköznapok része, sokkal természetesebb, hogy Bálám szamárháton utazik, mint elefánton vagy lovon a hegyes - dombos vidéken. Mit bizonyít hát a példázat?

A magyarázatok szerteágazóan indulhatnak el.

Áll, mint Bálám szamara.

Okos szamár, buta gazda.

A szamarat verni bevett dolog, de nem feltétlenül helyes.

Ki itt a szamár? Kihez szólt Isten? Bálámnak hiába beszélt, hát szólt a szamarához. Nem bármelyik szamárhoz, hanem A Szamárhoz. Határozott névelővel, Haaton הָאָת֑וֹן A héber használ másik kifejezést is a szamárra, a szövegben itt ez szerepel.

Ezopusz tanmeséiben az állatok emberi hibákat vétenek, emberként viselkednek, szenvednek, az emberek sorsát követik és tanítanak. Példát mutatnak. Kapcsolódni lehet hozzájuk, azonosulni velük.

A hetiszakaszban a szamár hisz Istenben és féli. Úgy engedelmeskedik, hogy magától is tudja, hogy mi a helyes. Még Bálám élete is élet. Még őt is szeretheti, nem azért mert… Hanem annak ellenére. A szamár védi az életet és nem kételkedik az Örökkévalóban. Mintha csak tudná, hogy a szövetség fenntartásához vezető út Bálám megmentésén keresztül vezet.

A szamár pozitív hős. Megérdemli, hogy megtanuljuk a nevét héberül, és emlékezzünk rá.

A Legényanya című magyar film után szabadon – Béláim az úrban, választottam egyet Ezopusz számos szamár tanmeséjéből Sarkady János fordításában.

Ennek a legendás szatírának is vannak egyébként kimondatlan kötődései közösségünkhöz, hiszen Garas Dezső rendezte, Kardos Sándor volt az operatőr. A film pedig Schwajda György a Rátóti legényanya című könyvére épült.

Béláim – Bálám. Áll, mint Bálám szamara. Az értetlenség és az ostobaság filmes körül írása.

„Az oroszlán, a szamár és a róka

Az oroszlán, a szamár és a róka szövetkeztek egymással, és elmentek vadászatra. Mikor már sok zsákmányt ejtettek, az oroszlán megparancsolta a szamárnak, hogy ossza szét közöttük. Az fel is osztotta három részre, és felszólította az oroszlánt, hogy válasszon közülük; az azonban megharagudott, felfalta a szamarat, majd megparancsolta a rókának, hogy végezze el ő a felosztást. A róka az egészet egybehalmozta, magának csak egy kicsit hagyott, és úgy kínálta az oroszlánnak, hogy vegye el. Az oroszlán megkérdezte, hogy ki tanította meg őt ilyen jól osztani, mire a róka így felelt: "A szamár sorsa."

A mese bizonyítja, hogy az emberek számára a mások bajai okulásul szolgálnak.”

A hégeli dialektika közérthető példája, hogy az a történet, hogy a vadász lelőtt egy medvét. Ez a tudósítás másképp jelenik meg a vadászok és másképp a medvék lapjában.

Az előző hetiszakaszban, a Bálákban Pinchasz Elázár fia ledöf dárdával egy másik férfit, mert az annak ellenére üzekedik egy midjanita nővel, hogy már tudni kellene, ezért az Örökkévaló haragszik. Ez nem hiba, ez bűn. Eleve nem egy-egy emberre haragszik már, hanem mindenkire.

Meg is mondja Mózesnek, elfordította haragját Izrael fiairól. Nem pusztította ki őket. Az előzmények sem hétköznapiak. A tetthely Sittim, ahol akkoriban őseink laktak. A lányok gyönyörűek és izgatóak voltak. A férfiak elcsábultak. Alkoholról nincs szó, de ettek, szerelmeskedtek, és a helyiek bálványait, isteneit kezdték imádni. Baál-Peór marketing kampánya működött, hiába járt érte halálbüntetés.

Egy férfi mégsem bírt magával és fényes nappal mindenki szeme láttára szobára ment. A többi már 18 karikás műsor.

Ahhoz, hogy az isteni haragot, a züllés, a bálványimádás mértékét jobban értsem, a Szentírás konkrét halálozási statisztikát ad, a büntetésnek 24000 áldozata van.

Pinchasz ezt állítja le egy brutális kettős gyilkossággal.

Tényleg gyilkosság? Sem ennek a kettőnek, sem a többi 24000 halottnak nincs neve. De pontosan számon tartjuk őket.

El kell kezdődnie a negatív hősről, Bálákról elnevezett szakasz után a pozitív hős Pinchasz hetiszakaszának.

Áron a főpap unokája elnyeri jutalmát. A nép fiai, nem mindenki, de túlélik.

Neve lesz az utolsó két halottnak.

Zimri Szolu fia Simon törzséből. A nő neve Kozbi Cúr lánya Midjánból.

Gyilkosság-e az emberölés, ha az mások életét a közvetlen és biztos haláltól megmenti?

Nincs olyan történet, aminek csak egy olvasata van.

Mindenkinek, minden nap elkezdődik a saját története, amikor felkel és kinyitja szemét.

Már Budapesten vagyok. Ma van a háború 283. napja. Bő kettő hete ígértem, hogy folytatom az izraeli beszámolómat az érzéseimről, megéléseimről. Az elmúlt 9 hónap és 8 napban nagyon sok mindenről lehetett cikket olvasni, videót látni, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől elbeszéléseket hallani, fontos, hogy beszéljünk róla, hogy ne merüljön feledésbe a még 120 fő elrabolt, az 1587 megölt és a 16093 megsérült ember élete.

A legelső programunk egy geopolitikai interaktív előadás volt Neil Lazarus-szal, akit már egy 14 évvel ezelőtti “Hogyan tanítsuk a Holokausztot” képzésről ismertem - és most is nagyon fontos dolgokról tanított, beszélt.

Nem jutott el hozzám korábban ez a videó, ahol élő műsorban suttogva telefonáltak be a shelterben (ez a lakáson belül, kötelezően kialakítandó biztonsági szoba, megerősített ajtóval, esetleg ablakkal, egy óvóhely) rettegő emberek, hogy mikor jönnek már a katonák kimenteni őket, félnek, ott járkálnak a lakásban a gyilkosok, próbálnak csendben maradni, de a kicsi gyerekek nem tudnak, jöjjön már a segítség, az életük megmentéséért könyörögtek. A riporter is csak sírni tudott, én is. A 80 évvel ezelőtti Holokausztról azt tanultuk 2010-ben, hogy már nem a sokkolás a megfelelő módszer, hogy a ‘mai fiatalok’ megértsék és befogadják, hogy mi történt annak idején. A fókusz a ‘hogyan élték túl a borzalmakat’, hogyan éltek a háború előtt, alatt és után. Most pedig pontosan ugyanaz történt, mint 80 éve. Lemészárolták a zsidó embereket a kibucokban, a fesztiválon, az autókkal menekülőket, előre kitervelten, aljas indokból. Azt gondolom, fontos, hogy sokkoló videókat, elbeszélésket halljunk, lássunk, hogy ez újra ne történhessen meg és senki se vonja kétségbe. Egészen más érzés látni a mobilon egy videót, mint a helyszínen szembesülni a valósággal.

Kilenc hónapja történt, hogy fiatal lányokat, nőket elraboltak, megerőszakoltak, esetleg teherbe ejtettek. Ők rövidesen szülni fognak. Velük mi van? Mi lesz? A terroristák erre is készültek? A hideg futkos a hátamon, hogy mi van, ha tényleg teherbe estek és ezt fogságban élik át és azon rettegnek, hogy mi történik a szülés után velük.

Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary.

#maccabivac #maccabivachungary #bringthemhomenow

Fotó: Wéber Ági

Kilazult a zászlócska. A kiskatona magától értetődő természetességgel igazítja meg, mert egyszerűen ő is tenni akar valamit. Még akkor is, ha ez apróságnak tűnik. A kép a Nova Fesztivál helyszínén készült.

Izraelben vagyok. Ma van a háború 267. napja.

Tisztán emlékszem 2023. október 7. szombat reggelre, Budapesten. Folyamatosan rezgett a telefonom, jöttek az értesítések. Bekapcsoltam a cnn-t/euronews-t, felpattintottam a laptopomat, hiába volt szombat reggel. Felébresztettem Gyurit, hogy figyelj, valami nagy baj van Izraelben. Elkezdtek jönni a hírek, videók, nem hittem a szememnek. Teljesen lesokkolt, hogy mi történik. Fél napos információ gyűjtés után elkezdtem megoldásba kerülni, felvettem a kapcsolatot a covidban és az ukrán háborúban dolgozó társaimmal, hogy most helyzet van, beszéljünk. Másnap már működött a pszichoszociális támogató csoport az önkéntes segítő szakemberekkel.

Izraelben vagyok, részt veszek egy szolidaritás túrán és önkéntesként is dolgozom. Amikor kiderült, hogy jövök, az első napokban csak a közvetlen családommal beszéltem erről. Támogattak, de persze többször megkérdezték a szüleim, hogy ugye biztos nem visznek olyan helyre, ahol valami ‘baj’ történhet velem. Mondtam, hogy biztosan nem.

Terápiás környezetben dolgozom, érzékeny kollégákkal, kérdezték, hogy felkészültem-e lelkileg arra, hogy hova készülök. Eldöntöttem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a látottakat, tapasztalatokat, érzéseket fel tudjam dolgozni, ha egyedül nem megy, akkor segítséggel.

Olyan helyeken jártam az elmúlt napokban, ahol megtörtént a ‘baj’.

Amit rémálmaimban sem gondoltam volna. Ez nem a “Birthright” út, amikor azt hallgattam az országjárás közben - “This is not a Holiday. This is a study visit.” Nos, az holiday volt, ez meg a rideg valóság.

Jártam Nir Oz kibucban, a gázai övezettől 2,5 km-re. Lehetett hallani néhány távoli robbanás zaját. Azon gondolkodtam - miközben egy túlélő mesélt nekünk, hogy min mentek keresztül - hogy itt, ahol hallom a madarak, papagájok csivitelését, a pávák rikácsoló pao-pao szerű hangját, cicák dorombolását, milyen varázslatos lehetett ez a kibuc, amit lassan 9 hónapja tettek tönkre és azóta üresen áll. Hogyan voltak képesek férfiak, nők és gyerekek kioltani más férfiak, nők és gyerekek életét? Hogyan voltak képesek elrabolni őket és azóta fogva tartani? Hogyan lehet ilyen mértékű emberi gonoszság bárkiben is?

A Re’im kibuchoz közeli Nova fesztivál a sok bulizó, békében élni akaró fiatal emlékével, akár a Sziget vagy az Ozora is lehetett volna. Vannak klienseim a munkahelyemen, akik jártak már egyik-másik fesztiválon, amikor hozzánk érkeznek, elmondják, hogy ők csak egy jót szerettek volna lazulni, bulizni, kiereszteni a gőzt, nem egy rendőrségi ügyet… itt a Nován meg lemészárolták őket, pedig ők is csak lazulni, bulizni szerettek volna.

Szíven üt, hogy a kis kedvenc lánycsoportom tagjai is lehettek volna…

Kezdek telítődni az első nap közepe felé, rengeteg érzés kavarog bennem. Szorongó, dühös, felbőszült, feszült, haragos, irritált, gyászoló, szomorú, értetlen, megdöbbent, töprengő. A terápiában is javasolt gyűjtögetni az érzéseket. Napzárón elmondani. Dolgozni vele. Segít a feldolgozásban az összegzés.

Egy különleges konyhán is lehettem önkéntes. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretek főzni, jól is főzök, abszolút komfortzónán belüli program nekem. Kell is a lelkemnek, itt fel tudok töltődni, tudok adni úgy, hogy nem tudom pontosan, hogy kinek és az adományozott nem tudja, hogy én is készítettem az aznapi ebédjét, ez az igazi micva, ettől kezdek kicsit kisimulni. Azonnal beállok az asztal mellé, két női segítőt kérnek. Ágival megyünk. Mi mondjuk aznapra az áldást a barheszra. Uhh, kiráz a hideg, kezd helyrebillenni a lelki békém. Végül Lelával közösen, hárman mondjuk el az áldást a sok száz kalácsra. Finom is lett, ez a hedonista énemnek fontos.

Kedd este már érzem, hogy fáj a torkom, csütörtökre már nagyon nem vagyok jól. A mazgan. Egyszerűen nem vagyok jó barátságban a légkondi bacilusaival. Majdnem mindig ledönt a lábamról itt Izraelben. Rutinosan készültem az orvosommal, h ha kezdek lepukkanni, akkor megkeresem. Írtam, válaszolt, egyeztettünk, átbeszéltük a gyógyszerelésemet. Pénteken délután megyek a barátaimhoz, ők is rutinosak, már többedjére fogadnak betegen, hogy Sabesz kimenetelére majdnem gyógyultan adjanak vissza a csoporthoz. Finom, gyógyító, vitaminbombás zöldségleves az egyik titok. A másik meg a gondoskodásuk.

Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary

#maccabivac #maccabivachungary #kkljnf #bringthemhomenow

Folyt. köv.

Fotó: Wéber Ági