Az évek múlásával az evés a repülőgépen beelőzte az anyagcsere útvonal másik végét.

Bezzeg óvodás koromban még a suhanó talpfák filmkocka pergése bűvölt el a vasúti klozett nyílásán keresztül. Anyukámnak már Kőbánya után ki kellett, hogy vigyen. Kecskemét után is moziztunk. Szegedig már nyugi volt. A fejemben a vasutas utasellátás ágyazott meg a szárnyaló vacsoráknak. A repülőgépes gasztronómiába és a mitikus „nem mindenki vizel tizenegyezer méter felett” rítusába, de „mindenki megnézi a mosdót” a néhai MALÉV vezetett be Budapest - Leningrád járatán.

A fedélzeti mosdónak az ajtaja sem egyszerűen nyílik, de mindenki téged néz, és nő a sor mögötted. Nem szippantott be a vákuum sem, mikor lehúztam a vécét. Viszont nem lehet kilátni a lyukon. Nem lehet beleesni a tartályba, és fagyott kék tömbben becsapódni az aszfaltba, ha a gép egyáltalán ürítene a levegőben. 
A fedélzeti étkezés luxusa és kimeríthetetlen témája, hogy ki milyen evőeszközt vitt haza az útról a repülés után. Az első utam részletes menüjére nem emlékszem, de feláldoztam magam mások borsó méretű piros kaviár adagjáért. Eltüntettem a sült krumpli kosárkákban egy addig ismeretlen kisméretű palack egri bikavér társaságában. Mégiscsak kínos lett volna, ha megmarad. Vitatkozhatnánk, hogy a piros ill. a fekete sós halikrához száraz fehér vagy száraz vörösbor illik? A szalmasárga illatos chardonnay vagy a markánsan savas testes bikavér. Bárcsak olvastam volna már kamaszkoromban a sommelierek leírásait. Sok VBK-tól megmenthettek volna. A lecsengésem egyszerűen csak az volt, be akartam rúgni az osztálytársaimmal. Az útra csomagolt harsogó zöld paprikás szendvicseimet, az almát, a paradicsomot, a kockasajtokat, a magyaros ajándékokkal együtt adtam oda a vendéglátóimnak. Nagyobb sikere volt, mint a konyakos meggynek.     
Mit egyek a gépen? Elsorvadtak a jegybe beépített menük. Még mindig kardinális kérdés. A választásom a Kosher Deli helyben sütött pizza kenyér szendvicsére esett. Az omletteset már kipróbáltam molnárkában is. Munka előtt beugrottam, hogy lefotózzam a reggelit vásárlóknak szánt mintapéldányokat. Ágit hamar meggyőztem. Tojásosból nem főtt, nem rántottás, nem zsidótojásos, nem tojáskrémes, hanem omlettesből kettőt, és tonhalasból kettőt megrendeltem ebédidőben a napi menüvel együtt és bő fél órával később lejöttem érte az irodából.     
A pizzakenyér is lehet sokféle formára, vastagságra. Ez speciel ugyanaz a massza mintha a helyi vékonytésztás pizzát ennéd meghajtva feltét és paradicsomszósz nélkül. Akkora mint egy nagy vekni kenyérből kivágott karéj megsütve mind a két oldalán. Ugyanakkor távoli rokonságban áll a zsebes pitával.       
Töltheted azzal, amivel akarod, csak bírjad kézbe venni és ne ázzon el. Harsogó friss saláta levelek, uborka, paprika és paradicsom karikák és jóféle delfinmentes tonhal konzervből majonézes tonhal krém. A CSI mobil labor még nincs a számban, hogy a receptet is eláruljam, de szerintem vizes és nem olajos tonhalkonzerv az alap. Kevéske citrom. Ha magamnak készítem még egy kis citromhéjat is reszelek hozzá az apróra vágott hagymával együtt. A szendvicsek hűltek kb. két órát az irodai frigóban. Utaztak a zsákomban. Elfeküdtek az előttem lévő ülés alatt majd felszállás után fél órával betoltuk vacsorára. Azt hittem kevés lesz. Mindketten a halassal kezdtünk. Elteltünk vele, az omlettesek bontatlanul megérkeztek Göteborgba. Az egyik Jani hasában alszik, a másik a frigóban várja a reggeli fényeket. Egy elviteles szendvicstől nem azt várja az ember, hogy túléljen mindent. Rövid idő alatt frissiben elfogy. A pizzakenyér azonban a tészta sütése miatt is, de nem puhult fel, nem ázott át. Tudott módjával ropogni is. Nem állt a lé a folpakk csomagolásában sem. Finom volt, jól esett, elég volt vacsorára. Érkezés után már csak pálinkáztam. Nem először ettem itt. A hechsert is ismerem. Aki válogat a pecsétek közül, az először olvasson és utána egyen. Nem fordítva. Ez egy kóser tejes bisztró, pizzéria. Ehhez igazodik az étlap. A szendvics megfizethető, ideális választás volt a repüléshez. Bírta a nem szakszerű szállítást és hidegen maradt. Nem ázott el az omlettes sem, nem nyomódott össze. Gusztusos és jóízű maradt az önkiszolgáló kóser repülőgépes vacsorára. A tökélyhez persze passzolt volna a lehajtható asztalka méretéhez igazodó tálca. Pohárkában a hideg narancslé, csészében a forró kávé. Az ásványvíz és a csoki a táskában így is elég volt. Nekem a kikapcsolódás már evés közben elkezdődött.

Még egy ilyen jó kóser szendvics sikere sem az enyém, pedig megvettem, megettem, megírtam a meséjét. Az Örökkévaló Norbinak segített ilyen jó pizzakenyereket összerakni, hogy én abba a helyzetbe kerülhessek, hogy ott fenn a magasban, akár még közelebb is a Jóistenhez, mint lent az aszfalton megegyem. A gépünk velünk együtt felszállt és leszállt, már épségben haza is jöttünk. A hetiszakaszunk, az Ékev ezt is tanítja, hogy a picike, és az eljövendő nagy sikereket is a Fennvalónak köszönhetjük. Ne sajátítsuk ki magunknak.

Köszi.