Toldot heti szakaszában, Mózes első könyvében arról is olvasunk, hogyan szerezte meg Jákob az elsőszülöttséget egy tál lencséért. Miként csalta ki édesanyja segítségével az elsőszülöttnek járó atyai áldást, ami eredetileg Ézsaunak járt volna. Ha belegondolok ez a világ legértékesebb receptje. Mégis kié lehet az eredeti recept? Két éhes ember, két fontos recept, akit Jákob jóllakat.

Elsőként Ézsaut, aki egy hosszú nap után egy tál vörös lencse pörköltért eladja elsőszülöttsége jogát. Ézsau nem az anyjától, hanem az öccsétől kér enni. Ebből arra biztosan következtethetünk, hogy ha vadászni nem is, de főzni biztosan tudott.

Izsák kívánsága, hogy mit egyen már más tészta. Vadat kívánt, de evés közben nem ismerte fel a kecskét, amit biztos, ami biztos Rebeka főz meg Jákob helyett. Valószínűleg a recept nem Rebekáé. Inkább egy gyermekkori ízvilágot hozhatott vissza Izsáknak. Az ízletes kecskéről távolibb elképzelésünk lehet csak, de a lencséről már könnyebb elgondolkodni.

A gyász gasztronómiájának a lekerekített formák hagyományos elemei. A főtt tojás ugyanúgy, mint a lencse. A bánat, a gyász folyamatosan közöttünk van, mert a halál az élet körforgásának része.

Tehát a lencse családi recept is, népszerű mindennapi étel, és hagyomány is. Nem én vagyok az első, akinek a képzeletét megragadta Jákob lencséje.[1] Kész ételként az indiai és a pakisztáni büfék szószos húsmentes kínálata jelenik meg a szemem előtt. Azért húsmentes, mert Izsák ebédjében szöveghűen külön jelentősége van annak, hogy húsos. A vadászat az első utalás, a kecskegidák kérése a második. Legalább 10.000 éves hagyománya van a lencse termesztésének. A bibliai kor embere is ette már a hüvelyeseket, a babot, a csicseriborsót, a borsót és a lencsét, valószínűleg az elérhető többi zöldséget is, mint pl. a répaféléket, a zellert vagy a céklát. A fokhagymát és a hagymát is ismerték, ahogyan a búzaféléket is. Az árpa is elterjedt volt, sört is készítettek belőle. Esélyesen a lencsével is főzték az árpát, mivel daraként besűríti az ételt, és tartalmas lesz tőle. A hozzáadott víz mennyiségétől függően levesnek, zöldségragunak, pörköltnek készíthették el. A fűszerek sem hiányoztak a konyhából. Elérhető volt a só, a koriander, a zsázsa, az édeskömény, a görögszéna, a majoranna, a kakukkfű, a sáfrány, a menta, az izsóp, a szumak, és a római kömény is. 

Ami ma egy daal, az bizonyosan már, egy másik, de hasonló főtt étel Jákob vörös lencse főzelékéhez. Biztosan használt Jákob is aromás, és csípős fűszereket, amelyeket ma már mással helyettesítünk. Itthon ritkább lehetőség, ha valaki esetleg próbálta már az etióp konyhát egy újabb réteget talált. A tányér maga a palacsinta sűrűségű szürkés-barna friss lepény. Ez a köret is. Gondolom Ézsau sem a családi ezüsttel, hanem a tíz ujjával evett. A lepénykéből téphetett, formálhatott kanalat, hogy megegye a lencse főzelékét. Ha elég kíváncsiak vagyunk kóstolni, a világ konyháinak ismerete a saját múltunk jobb megismerésében is segít. A kéz melege pedig egy egyszerű házias ételt is a világ közepére helyez. Oda, ahol vagyunk.

dr. Gádor György