Hogyan köszönjek el tőled, hogy ez rólad szóljon és nem rólam?      
Napok óta halogatom, hogy leválogassak két nagy doboz túlérett egrest. Tanulás és gyakorlás. Bajdekolok. Tálcát veszek elő. Világos helyre ülök. Beleborítom. Szedegetem a szemmel könnyen láthatót, a hibásat, a romlottat, azt amelyik nem gurul. Az ujjbegyeimre bízom a választást. Keresem a ráncost, a túl puhát, azt amelyik ragacsos. A tüskéket, a barnuló levélkéket és szirmokat.         
Közben merengek a mulandóságon és a múlton. Házibulik, zsinagógák és utcasarkok sokaságán, ahol csak beszélgettünk. Az elmúlt évtizedeimhez ugyanúgy kapcsolódsz, ahogy a pesti kóserság történetéhez is hozzá tartozol. Anyukád is dolgozott kósersági felügyelőként. Te is kerested ezzel a kenyered. A bor bizniszed a Hegedűs pincéjében az a színes felkiáltó jel, amiért sok évvel ezelőtt mindenki megtalált téged. Bíztál benne, hogy lesz kereslet, és megoldottad, hogy nálad legyen a kínálat. Éveken át keresett kóser borért, szőlőléért egy halom ember Pészach előtt. A Pávának is nálad vásároltam be. Nemcsak bepakolni segítettél a kocsiba, hanem kipakolni, a helyére rakni. Finoman megjegyezted, ha a hűtőszekrény belső kapcsolóját leragasztom celluxszal, akkor szombaton sem fog felgyulladni a villany, ha kinyitom az ajtót. Mentünk együtt hajnalban tejezni. A boldog külterületi tehenek első fejése. Mit kell csinálni a tőgyével. Merre megy a tej a csőben. Hova kell parkolni a furgonnal. Mire kell figyelni. Mitől tréfli, mitől kóser. Ágit is tanítottad, támogattad a szakdolgozata téma választásában és megírásában.       
Lehet, hogy Te voltál a leghosszabb ideig hallgatója a Rabbiképzőnek. Lassan siettél. Mindkettőnknek vannak erősségei és éveken át rendszeresen kérdeztünk egymástól. Nehéz lesz hozzászokni, hogy ez abbamarad.
Emlegethetném a munkádat a temetőben, a Hegedűsben, ahogyan korrepetáltál, hogy meglegyen a vizsgára a beadandó fordításom. Köszönöm az őszi ünnepeket a Pávában, amit elvittél a hátadon, amikor nem volt rabbink. Jó volt együtt dolgozni, hiába csípte ez más szemét. Betegen is bejöttél a Sípba, mind a két tisztújító közgyűlésre, mert fontosnak tartottad. Korszakokon át itt voltál Te is a saját cirkuszunkban, mind a három ágazat előadásain.      
Nászajándékba azt kaptuk tőled, hogy nem vendégnek jöttél a lagzinkba, hanem mesgiachként dolgozni. Titkos készletedből a már hiánycikk kóser bonbon meggy likőrt szereztél, mert láttad, mennyire elkeseredtünk, mert nem volt elég kóser a vásárolt limoncello, hogy felszolgálják a vacsorán.
Téged kérdeztelek, hogy vállaljam-e a műtétemet Jom Kippurkor. Jó tanácsot adtál, hogy kérdezzem meg - lehet-e halasztani?    Az volt a jó, hogy te is kérdeztél, ha kérdésed volt, és a válaszok az én erősségeim voltak. Ennek akár örökké kellett volna tartania.      
Fogok még kérdezni és előbb utóbb hallani is fogom a válaszodat.   
Nyugodjál békében, és nem fog már fájni. Nem fogysz tovább és nem lesz rád bő a ruha.

Áldassék az igaz bíró!         
ברוך דיין האמת

Szia Joszi! Örökre fél évvel fiatalabb leszel.

Az sms-eid is rád jellemzőek – „Persze bocsi imán voltam amikor hívtál.”

Természetes volt, hogy vagy. Hiányozni fogsz.