Nem tudom, hogy skandináv őrültségem a svéd húsgombócokkal kezdődtek-e, vagy már megvoltak azóta, hogy először olvastam a vikingekről. Annyira különbözik ezeknek az országoknak a hangulata, a fények és az időjárás is attól, amiben élek, hogy ez elvarázsol.

A Midnight Sun, a bélije nocsi, a fehér éjszakák idején utaztunk Norvégiába július elején.  Gimnazistaként már megismertem, hogy Leningrádban milyen, amikor gyakorlatilag nem megy le a nap. Nemcsak világos van, de pörög a város. Emberekkel vannak tele az utcák és a parkok. Izlandon az egyik novemberben megismertem a brutál hideget. A majdnem egész napos éjszakát, most ismét ennek az ellenkezőjét. A karórám, a gyomrom korgása, és az időérzékem is utal arra, hogy mennyi az idő, de még este tíz után is bőven világos van. Várjuk a naplementét az Operaház tetején, hogyan bukik le messze a házak mögött a nap. Aranyba vonja hátunk mögött a falat, a Munk múzeum üveg emeleteit, és a többi tolakodó turista napszemüvegét. Két csoport mindig belegyalogol a képbe. A vihogó muszlim tinilányok. Ők egyébként szimpik. Valamint a rejtélyes arcú zoknis ázsiai nők, akik még az ülőhelyekért is versenyeznek. A lapát méretű mobilok többségben vannak a vagány valódi fényképezőgépekhez képest. Ez alapjaiban változtatja meg a fényképezéshez kötődő gesztusokat.

A sötétség és a világosság változása mindenre hatással van az alvástól kezdve a kedélyállapotunkig, de az üzlet működésétől, a társadalom működéséig is.

Péntektől vasárnapig maradtunk Oslóban, majd vasárnap utaztunk tovább Bergenbe.

Nagy volt a kísértés, hogy péntek este nézzünk le a helyi zsinagógák egyikébe, de nem szerveztem meg időben, hogy be is jelentkezzünk. Göteborgban egyszer már lepattantunk, ez azóta is frusztrál. Július 8. pénteken este 22:16-ig lehetett meggyújtani a sabeszi gyertyákat, és a sabesz szombatról vasárnapra virradó éjjel 01:21-kor ment ki. Balak hetiszakasza volt soron. A helyi közösség így sem marad magára. Péntek este fél kilencre szerveztek minchét, 20:40-kor gyújtottak gyertyát. Szombat reggel pedig kilenckor kezdtek a sachrisszal.

A heti rutin része, hogy mikor jön be, és mikor megy ki a sabesz. A 25 órás keretekhez én is, más is hozzá van szokva, de ezzel itthon a szépséges Kárpász medencében csatlakozik a napnyugta, a sötétedés, hogy látom a csillagokat. Norvégiában, vagy Izlandon ez nagyon másképp van. A mi hétvégénken ez durván 27 órát jelentett. A net persze a megfelelő keresőszóval segít, hogy ilyenkor merre hány óra? Aki olvas ebben a témában tudja, fog találni a múltból egy rabbit, beülhet a Deloreanbe és már gurulhat is vissza az időben, hogy kérdezzen. Rabbi Izrael Lipschutz a XIX. századi lengyel kikötővárosból azt válaszolná, hogy különbséget kell tenni az olyan helyek között, ahol talán sosem sötétedik be igazán éjszaka. Ilyen pl. Koppenhága. (Remek város, idén ott szavaztam, de nem segített a végeredményen.) A nap azonban minden nap lenyugszik, és az északabbra eső helyek között, ahol a nap hónapokig is a horizont felett látható. Azokon a helyeken, ahol a nap lenyugszik, a szombat akkor kezdődik, amikor a nap lenyugszik, még ha nem is lesz teljesen sötét. Akkor is, ha a napnyugta jóval éjfél után van. A sabesz pedig 25 órával később ér véget függetlenül attól, hogy elég sötét van-e ahhoz, hogy lássuk és megszámoljuk a három csillagot. De azokon a helyeken, ahol a nap egyáltalán nem megy le, az utazónak ahhoz az időszámításhoz kell alkalmazkodnia, ahonnan elindult. A kérdés nélkül nem maradunk. Honnan indult az utazó? Mikor indult el? A szülővárosához vagy az egynapi járóföldre az utolsó faluhoz vagy városhoz viszonyítsunk?

Be kell látnom, nem érint mindenhol minden nap mindenkit ez a probléma. Az egyediesítés helyett teret kapott az a megoldás is, hogy a legközelebbi jelentősebb zsidó hitközséghez igazodtak. Így igazodtak Hamburghoz is, amikor hamburgi születésű rabbi ült a szószékben. A forrás cikk alapján (myjewishlearning.com) norvégiai szokás Baal Shem Tov tanítása alapján, hogy mindannyian mindig Jeruzsálem felé sétálunk, ezért a sabeszt akkor hozzuk be, amikor Jeruzsálemben aktuálisan kezdődik, követve az órát és a percet helyi idő szerint. A sabesz pedig másnap ér véget, amikor a nap a legalacsonyabb ponton van a horizonton.

Nem is olyan egyszerű, hogy mikor vesszük magunkra a sabesz örömeit, és kötelezettségeit, és a föld forgásával, az idő múlásával is váltakozik a nappalok és az éjszakák hosszúsága. Az, hogy ki mennyire bírja legalább annyira adottság, mint hozzászokás kérdése. A szombatok időtartama mellett azért az sem mindegy, hogy a böjtnapok milyen hosszúak. Ma (08.05.) például Oslóban 21:19-ig lehet gyertyát gyújtani, és holnap este 23:03 megy ki a sabesz. Budapesten 19:54-ig lehet meggyújtani a gyertyákat és holnap 21:04 megy ki a sabesz. A Havdala élménye ugyanilyen fontos, és érdekes. A késő estéből átcsúszik a vasárnap reggel programjába.

Tehát, amennyiben Rabbi Lipschutz döntését követné bárki a fehér éjszakák alatt a messzi északon kalandozva, a nagyon kései gyertyagyújtásba, és a vasárnapi szombatbúcsúztatásba futhat bele. Ha már utazunk, pihenünk, és több időnk van magunkra - ezzel a problémával is lefoglalhatjuk magunkat, hogy mikor vegyük magunkra a szombatot? Mikor vacsorázzunk? Gyújtsunk-e gyertyát áldás nélkül, de a szokott otthoni idősávban? Hétköznapi kiddust mondjunk vagy sem? Szóval mennyiben követjük a megszokott rítusainkat.

A hibáimmal együtt én is zsidó maradok akkor is, ha elhagyom a Budapest táblát. Aki elutazik itthonról, az ismerősből, ahol tudja mi hol van, és mikor kezdődik, ha van ideje, előre felveheti a kapcsolatot a helyi közösséggel, hogy leinformálják, és be tudjon csatlakozni. Tudják, hogy nem jelent kockázatot sem biztonsági szempontból, sem a Covid protokoll felől, és még a minjenbe is beszámít. Ebben fejlődhetnék én is. Amit a norvégiai zsidóktól így is tanultam, hogy ők megtartották a látogatóik részére az előzetes online regisztrációt, amit a Pávában kifejezetten a Covid időszakban követtünk csak. Ezt az irányvonalat érdemes lenne ismét elővenni, és követni.

Dvárim hetiszakaszánál járunk. Jó lenne még hazaérni az irodából. A barcheszt már megvettem. Még kéne friss gyümölcs is a Lehel piacról. Egy jó zuhany, váltás ruha és irány a Páva zsini. Ma este hétkor kezdünk. Holnap, szombaton délután 17:00 órakor indulunk minchével, és készülünk kiejtés szerint Tisebofra ill. Tisabeávra. Közös tanulással emlékezünk a Szentély lerombolására, és készülünk a böjtre is egy könnyű közös étkezéssel.

Gut Sabesz Mindenkinek! J

Utóirat: itthon vagyunk. Tényleg. Annak ellenére, hogy Oslóban csak 22 fok van nagyjából, és az Operaház mellett ott van a főváros közepén a szabad strand a tengerrel. Csak csobbanni kellene.