Chájé Szárá – Sára élete
Tömör tanítás stílusgyakorlatok
Sára élete mindannyiunk életének körforgásáról szól. A születésről, a házasságkötésről és a halálról.
Kifejezi a legtöbb zárt közösség szorongását, amit az új, amit az idegen jelenthet egy családban.
Amikor családban gondolkodom, akkor helytelen csak a sajátomra gondolnom a saját életemben. Nekem kicsi családom van, nehéz is elképzelnem, hogy milyen lenne a valóságban testvérek, unokatestvérek tömegével egy generációban élni. Ettől még léteztek ilyen nagy létszámú családok.
Ábrahám Terach fia volt, Nachor és Hárán testvére. Ábrahám Noé tizedik, és Ádám huszadik leszármazottja volt. Azért változott a neve Ábrámról, Ábrahámra, mert az Örökkévaló népek sokaságának az atyjává tette.
Ábrahám elhagyta a szülőföldjét, de magával vitte a gyermekkora benyomásait és emlékeit. Ezek közé tartozott, hogy ki kivel házasodik. Ma is van erre közmondásunk: guba a gubához, suba a subához. Nem kell ehhez se zsidónak, sem semitának lennie. Az idegenekkel szemben alkotott énkép, az egyént, a családot, a nemzetséget is meghatározza.
Ábrahám el akarja rendezni fia, az örököse Izsák dolgát, mielőtt az a saját feje, vagy más testrésze után menne.
Nem akarja kizárólag az Örökkévalóra bízni az örökségét, hogy népek sokaságának az atyja lesz. Segíteni akar önmagán. Ezért hívja magához Eliezert, akiben régóta megbízik, aki érti azt, hogyan gondolkodik ő, hogy keressen megfelelő feleséget a fiának Izsáknak, aki egyébként az engedelmességét már bizonyította.
„ 24. 3hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, 4hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak!”
Eliezerben megvan az empátia, a kötődés, tudja mit jelentene egy vegyes házasság a családban, bár valószínűleg meghökkenti, hogy még esküt is kell tennie. Elmegy és teljesíti a kötelességét.
A világ felosztható emberekre, akiknek a családjában nincs, és emberekre, akiknek a családjában van vegyesházasság. Nekem is megvan erről a saját élményem, családi történetem.
Ha a XXI. század irodalmi kódjaival akarnám leírni, hogy a „Z” és az alfa generáció olvasó tagjai is értsék, vajon milyen következményekkel járna egy sárvérű és egy aranyvérű esküvője.
Ki lenne a mugli ebben a képletben?
Ady Endre fogalmaz így - Az én menyasszonyom című versében
„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.”
Ezért is kell becsülnünk a visszatérők erejét a közösségben, mert a XX. század történelme megtanított arra, hogy Ojvénu, az ellenségeink kevésbé tesznek különbséget, mint mi saját magunk.
