Elalvós vagyok. 45 éve vagyok elalvós. Az elején folyamatosan elaludtam. Üvöltöttem, kiabáltam elaludtam, becsináltam, sírtam, elaludtam, ja gyakran fel is ébredtem, akkor megint elsírtam magam. Ettem, ittam és zabáltam is. Amit nem égettem el, mint kalóriát az mind kijött belőlem. Lassan több, mint 45 éve van ez így, a 46-ot még meg kellene érni. A lényeg keveset változott. Eszem iszom, még mindig becsinálok, de már nem pelenkába, három hónap kivételével nem is sztómazsákba. Megtanultam magam kitörülni. A bilin ülni türelemmel és játszani a kisautókkal. Túl sokszor nem bogyózni a parkettára, amíg elveszik tőlem a bilit. Valamiért nem szoktam rá a neogranormonra, pedig mindig mosolyogtam mikor körbekenték az űrgyűrűmet. Minden nap elalszom. Próbálom kibírni napközben, hogy ne aludjak el. De elaludtam munka közben, konferencián, az autóban is. Jó, hogy nem vezetek. Egyszer az előjáték alatt. Mikor felébredtem az utolsó emléktől folytattam. Tegnap a fotelban az on-line zoom óra alatt bekapcsolt kamerával, néma mikrofonnal. Privately kaptam az üzit, hogy jó reggelt. Csináltam gyorsan egy kávét kamera és miki nélkül, de maradt a fülemben a hang. Szóval elalszom minden nap. Talán egy stokin ülve kéne léteznem, hogy ne essek olyan nagyot az arcomra, amikor leesek róla, mert elaludtam. Este szinte soha nem tudok időben elaludni, mert pörgök. Áramot kellene fejlesztenem másodállásban, vagy centrifugázni a mosott ruhát. Ma reggel is elaludtam. A nejem ébresztett riadtan, hogy három percen belül elzárják a vizet a házban. Én, hogy utálok vezényszóra versenyt sz@rni az idővel. Soha nem készültünk el ilyen gyorsan. Ma még nem ittam kávét sem. Cigizni se voltam. Ébren vagyok. Kibírom elalvás nélkül a délelőttöt. Kibírom talán a délutánt is. Az éjszakáig meg kihúzom valahogy. Ülök a körben a szélén a vödörrel. Átadom a szót. Le se önthetném. A szennyvízcső tört el a ház alatt. Még a végén sürgetésnek veszik. Nem annak szántam a csőpostát, de ennek se rossz. Köszi.