A hégeli dialektika közérthető példája, hogy az a történet, hogy a vadász lelőtt egy medvét. Ez a tudósítás másképp jelenik meg a vadászok és másképp a medvék lapjában.

Az előző hetiszakaszban, a Bálákban Pinchasz Elázár fia ledöf dárdával egy másik férfit, mert az annak ellenére üzekedik egy midjanita nővel, hogy már tudni kellene, ezért az Örökkévaló haragszik. Ez nem hiba, ez bűn. Eleve nem egy-egy emberre haragszik már, hanem mindenkire.

Meg is mondja Mózesnek, elfordította haragját Izrael fiairól. Nem pusztította ki őket. Az előzmények sem hétköznapiak. A tetthely Sittim, ahol akkoriban őseink laktak. A lányok gyönyörűek és izgatóak voltak. A férfiak elcsábultak. Alkoholról nincs szó, de ettek, szerelmeskedtek, és a helyiek bálványait, isteneit kezdték imádni. Baál-Peór marketing kampánya működött, hiába járt érte halálbüntetés.

Egy férfi mégsem bírt magával és fényes nappal mindenki szeme láttára szobára ment. A többi már 18 karikás műsor.

Ahhoz, hogy az isteni haragot, a züllés, a bálványimádás mértékét jobban értsem, a Szentírás konkrét halálozási statisztikát ad, a büntetésnek 24000 áldozata van.

Pinchasz ezt állítja le egy brutális kettős gyilkossággal.

Tényleg gyilkosság? Sem ennek a kettőnek, sem a többi 24000 halottnak nincs neve. De pontosan számon tartjuk őket.

El kell kezdődnie a negatív hősről, Bálákról elnevezett szakasz után a pozitív hős Pinchasz hetiszakaszának.

Áron a főpap unokája elnyeri jutalmát. A nép fiai, nem mindenki, de túlélik.

Neve lesz az utolsó két halottnak.

Zimri Szolu fia Simon törzséből. A nő neve Kozbi Cúr lánya Midjánból.

Gyilkosság-e az emberölés, ha az mások életét a közvetlen és biztos haláltól megmenti?

Nincs olyan történet, aminek csak egy olvasata van.

Mindenkinek, minden nap elkezdődik a saját története, amikor felkel és kinyitja szemét.