Nem tudok aludni. Ági sem tud aludni. Már rég kikapcsoltam a tévét. Harry Hole-val nyomozok Oslóban. Oldalról oldalra haladok. Még egy szereplő sem halt meg a sorok között, de a címadó hóember már megjelent. Leteszem az olvasnivalót. Szellőztetünk, beszélgetünk.

Iszom egy kis vizet. Megnyugtató az óraátállítás, nincs is annyira késő, csak mindjárt felkel a nap. Az a nap, ami megint megfordult. Új hét van, új időszámítás.
Későn vacsoráztunk, de ez nem indok. Beette magát a fejembe a vírus. Ahelyett, hogy éhenhalna telesz@rja újabb unalmas problémákkal, mint a családtagok egészsége, a megélhetés, a túlélés, a tényleges ember - ember, az őszülő, a vörös és a foltos kutyáinkkal a közvetlen kapcsolat szünete. Poénkodik az internet, hogy milyen elhízottak leszünk. A magam részéről, és ez nekem fontos is, de fogytam. Kevesebbet eszem. Nem a kalóriával spórolok, pusztán az étvágyamat elveszi a valóság. Nem üresek a napjaim. Kerek óra van. Tik tak. Reggel nem vagyok ilyen éber. Mossam meg az arcomat belülről egy kis piával? Inkább írással oldom a szorongásaimat. Nézem Ágit, ahogy a képernyő megvilágítja. Az a jó, hogy egyikünk sincs egyedül. Nem egy kórházi ágy van alattunk. A vadi új sztómazsákkal az oldalamon került ennyire az álom nem egész két éve. Hosszú szövegeket gépeltem a messengeren, hogy valahányszor Ági is felébred, várja tőlem egy üzenet. Nem akarom percre pontosan kiszámolni. Két év, hány hét, hány napja már. Kiszámoltam, de nem írom le. Húsz percen belül felgyulladnak az osztályon a lámpák, indul a vérvétel túra, a mosdatás, az ágynemű csere, a tortúra a gyógyulásig. Felgyógyultam. Már nem vagyok elég magas a súlyomhoz igazodva. Át kell simulni a pozitív oldalba. Le kell lassulni a nyugiba, a jóba. Valami nagyon finomat kéne reggeliznem. Paradicsomos babban gondolkozom sült virslivel és tükörtojással. Nem jó. Mennyei káposzta lesz ebédre. Talán sok lenne ez egyetlen napra. Nincs is kávé a véremben, de még most sem álmosodom. Feta sajt, házi készítésű padlizsán pástétom, melegített pita némi zöldség. Most is ennék a füstös ízű padlizsánból. Már egészen össze kellett érjen a hagyma, a majonéz és pici mustár a rusztikusra tört krémben. Ott lakik a jénaiban a hűtő polcán. Most sincsen messze tőlem. Majdnem olyan jó, mint a nutella. Ezt is szeretem csak úgy magában enni. Nagyokat nyelek a paplan alatt. Lágy tojást is ennék. Tojástartóból. Kiskanállal beverem a tojás hegyesebbik csúcsát. Megszabadítom pár cserépnyi héjtól. A rezgő fehér kalapját sózom és bécsiesen levágom. Bekapom. Melegen kikanalazom a héjából. Egy szokásos normális vasárnapot is szeretnék. Legalább az illúzióját. Dobálnám a fenyőtobozokat Trevi babának. Számolnám hány darab fér el egyszerre a szájában. Aludni is kéne.