A sötétség és a világosság órái. A hideg és a szél már novemberben megtanítanak értékelni azt a telet, amit itthon Magyarországon megélek. Eligazít abban a kérdésben is hogyan döntsek, szeretném-e legyen nyári és téli időszámításra való átállás vagy sem. Úgyis csörög az a vekker. Mikor szóljon hát? Sötétben vagy világosban? Mikor hagyjam ott a munkát? Sötétben vagy világosban? Felismerem, hogy hatással van-e rám?

Sejtettem mire számítsak egy pszichiátriai betegekkel foglalkozó nemzetközi szemináriumon. Nem ez az első ilyen kalandom. Mi a túrót keresek itt? Egyrészt szakmázom másrészt szeretem az elmebetegeket. Bolond is lennék kihagyni egy izlandi Erasmus plusz utat miközben az angolomat is erősíthetem. Nekem nem meglepetés, hogy segítők és betegek vegyesen alkotják a mezőnyt.

A helyszín egyszerre unikális és szerény. Ölverben vagyunk a sziget nyugati részén Akranestől nem messze. Ugye jól elmagyaráztam. Itt hiába van koronád, nincs mire költened. A szomszéd faluban Borganesben a kocsma is este hatkor nyit ki és filippínó konyhát vezet a helyi arcoknak, akik zárórakor is jönnek enni-inni. Szóval a főúton egy nyeles rendszámtáblán elolvasod, hogy Ölver majd lekanyarodsz jobbra. Mész mész mész a hegyig. Aztán a kábeldob és az oszlop között kell behajtani a fekete kavicsos úton. Bordó bádog borította kétszintes kulcsosház a hegy lábánál játszótérrel, füves kispályával a focihoz. Balra van a dühöngő szomszéd néni, aki megvédi a földjét a betolakodó futóktól.  Petit kockázat, ahogy a francia mondaná. Itt szinte mindenkinek van puskája. Nyárra van jacuzzi, szauna sajnos nincs. Légvonalban kb. 1500 méterre húzódik a tengerpart. Éjszaka látom Akranes fényeit az öböl túloldalán a messzeségben. Láttam a sarki fényt is. Szép, de nem volt elég tiszta az égbolt, hogy elolvadjak tőle. Ide elsődlegesen elvonulnak az izlandiak. Pl. lelki gyakorlatra, vagy cserkésztáborba.

Az időjárás a szokásokat is alakítja. A bejáratnál az előtérben cipős polcok és fogasok várnak. Sáros lucskos cipőben senki ne járja össze a házat. Az iskolákban ugyanez a szokás. Először zokniban fedezzük fel az épületet, később váltócipőzünk. Pár helybéli mezítláb közlekedik, mások papucsban. A fűtés erős. Minden tiszta. Linóleum és fapadló szerteszét. Fenyőfa emeletes ágyak, szekrény alig. Szobánként ketten-hárman alszunk. A fürdőszobák azonban közösek. Dedikált idősávokat kínálnak közös férfi majd közös női zuhanyzásra. Vezetékes illatmentes vagy kénes termálvizes tusolás is az ajánlat része. Akinek az intimitása ezt kevésbé támogatja, választhatja az egyénizést egy egyszemélyes fürdőben, amit magára zárhat. 15 perces egységekben lehet feliratkozni és befoglalni. Az izlandi, a román, az észt, a dán és a magyar hozzáállás más és más.

Az alkalmazkodás figyelmet és empátiát igényel. A türelem persze ritka madár, közel a gatyámba csináltam, de az összes mosdó foglalt a lányokkal. Fülke ugyan lenne szabad, no de szóval izé. Mikor végre bejutottam Ovidiu fogat mosott. Gudjon széles mosollyal a nadrágját rendezte és beljebb invitált. Húztam a legközelebbi fülkéhez szapora tyúklépésben mire azt mondja - “ Not this. “ A plusz egy méter, az plusz egy másodperc mikor egy pillanat késlekedés is veszélyes.

Nem vagyunk teljes mértékben önkiszolgálók, de a mosdókat takarítjuk magunk után. Van, aki nem értette meg a kérést, emiatt néha magunk előtt is. Besegítünk a rámolásban, a napi fotózásban, a napi riport készítésében, a résztvevők mozgatásában. Ez nemcsak helyi sajátosság. A bevonás a projekt megvalósításának módszertani része. Cél, hogy a pszichiátriai - és szenvedélybetegekkel foglalkozó résztvevők bemutassák szervezeteiket, szolgáltatásaikat és jó gyakorlataikat. Tanuljunk egymástól és készítsük elő remélt eljövendő programjainkat. A programok technikai szempontból is kötődtek ehhez a témához ugyanakkor fullos önismereti tréninget is kaptunk részletesen kidolgozott feedback rendszerrel, ami meglepetésre még működött is. Agyunk, lelkünk, testünk kifárasztása mellett az igényeinket feldolgozva változtattak a program töménységén. Ez a program magyarul is leterheli az elmét, angolul még inkább.

Mocskosul fúj a szél és hangszerként játszik a házzal. Az alvásból kipattant szemmel zongoráztam a hetet a fejemben, hogy visszaaludjak. Talán még egy sört ki kellett volna pattintanom, vagy talán egyet sem. Itt a sötét sem olyan, mint az Újlipótvárosban. Megértettem micsoda a fény hiánya.

Sok mindent hoztam haza magammal a vikingektől, ami örömet okozott. Élővé tett tanultakat az önismeretről, a csoportban való egyéni kommunikációról, a tatai úttörő táborból, a hazai és izraeli vezető képzésekből és tréningekről, WUJS kongresszusokról, a szarvasi táborból és az egyetemről. Frissültek a fejemben a játékok, a módszertan, és nyertem új ismereteket is.

Szinte laboratóriumi körülmények között vagyunk és egy kísérlet résztvevőiéként életkorunk, személyiségünk, iskolázottságunk, a “von Haus aus” az otthonról hozott viselkedési normáink szerint reagálunk egymásra, az érzelemnyilvánításokra, a képzésre, a szituációs játékokra. Persze van egy halom egyéb tényező is, ami hat rám és szükségszerűen másra is. Azonban az elszigeteltségnek, a tömény és feszes napirendnek célja van.

Belőlem azt hozta ki ez a helyzet, hogy visszafogtam magam. A tükrömből akkor is ez néz rám, ha más nem így látja. Aki ismer tudja mennyire szeretem fényezni magamat. Megfontoltabban és kevesebbet szerepeltem, mint ami rám jellemző. Nem toltam előre sem a tapasztalataimat, sem a zsidóságomat. Kevesebbet beszéltem csoportban. Hallgattam a visszajelzésre, hogy ne többes szám első személyben beszéljek, hanem egyes szám első személyben nyilatkozzak. Ügyvédként ügyféllel együtt a beszéd rendszerint többes szám első személy használatát igényli. Igyekeztem támogató lenni. Ha így érthetőbb nem rúgtam állandóan kapura, inkább a gólpasszokra koncentráltam. Ez bár kevésbé élvezetes olyan, mint a fogyókúra: szar, de hasznos.

Az énképemhez képest gyakorolt erősebb kontroll segítette a tanulást és az új dolgok befogadását. Azt már a gimnáziumban megtanultam, hogy nem kell mindenkit minden áron megnevettetnem. Miért? Mert én mégsem nevetek azon, amit kapok a poénjaimért. Hiszem áldott emlékű Raj Tamás rabbinak azt a tanítását - ha megszólalsz, akkor taníts. Azonban megtanultam, nem tudok mindenkit tanítani. Hiába szeretném. Akinek a viselkedése azt tükrözi, hogy ő egy teli pohár, oda én hiába próbálok csak azért is több vizet tölteni. Az bizony kicsorog. Élből nemet mondani, élből ellenkezni is egy magatartás minta. Tanultam belőle, nem kell mindenkit tanítanom. Nem kell mindenkit meggyőznöm, hogy érdemes végighallgatni. Nyitott fülekkel.

Nem állom meg, de a hasamra is gondolok. Itt bizony kényeztettek engem. A séf és a segédje. Az elfek és a trollok mellett Eirikur és Csabi konyhatündérként így is óvtak a falakon túli könyörtelen elemektől. Házias menüsoron tartottak minket. A rántott tőkehal filé friss volt és hatalmas. A halfasírt akkora volt, mint egy teniszlabda, de ropogott külseje, de belül ízletes puha volt. Az állam leesett mikor elmondták, a halfasírtot félkész előhűtött formában vették, csak be kellett tolni az elektromos sütőbe. Így volt mindig friss magos zsömlénk, briósunk a hamburgerhez. A vega virsli egyszerűen borzalmas volt. A sült csirke mintha otthon ettem volna.

A csúcs azonban a rozé bárány comb. Amíg én hóban-fagyban kirándultam vulkánra fel-le, kiolvadtam egy oldtimer Mercedes buszban addig a napfelkelte előtt megismert bárányok száraz fűszer pácot kaptak. Nyolc órán keresztül 56 fokon sültek. A keletkező szaftjuk lett a gombamártás alapja. Bari bari bárány alig áll a lábán. Az öt comb, izlandiul lambalæri egyenként a finisben perzselő hőt kértek és kaptak. Valljuk be egy 56 fokos szaunát én se éreznék elég melegnek. A hús a hosszú előkészítés után a hirtelen sütéssel finom kérget kapott. A színes borsszemek és a fűszerkeverék darabkái (salt, kryddblanda, sinnep, sellerí, laukur, rósmarin, marjoram, timian, paprika, basilika, salvia, kóriander stb…) esti meseként sorokat alkotva követik a lágy hajlatokat. A desszerttel nem törődve tüntettem el a tányéromról az omlós falatokat. A roppanós szélétől haladva egy sült csirke fehérségű sávon harapom át magamat a puha rózsás belbecsig.

Köretek széles választékából válogathattam, kabátban sült krumpli, párolt lila káposzta, párolt-sült zöldborsó, friss saláta. Állítom, hogy a rozé bárány nemcsak a nap, az egész hét gasztronómiai koronája. Jó hely ez az Izland.

#hugarafl, #erasmusplus,