Van az a bögyös festett szőke karakter, aki mindig kívánja a figyelmet. Minden körülmények között. Aki ennyire éhes, és ilyen lábai vannak, az el is nyeri. Ugye a jó kislányok majd a mennybe jutnak, a rossz lányok mindenhová eljutnak. Ahová csak akarnak. Hangjával hangosan és határozottan csilingelte végig a folyosót. Pásztázta a szabad helyeket. Mit ád I-ten, velem szemben foglalt helyet. Ha ülök és kihúzom magamat, még magasnak is tűnhetek. A műtét erről is gondoskodott, a haskötőben egyenes derékkal feszítettem. Bár úgy csomagoltam, hogy nejem mellettem ült mégis elfogott az érzés. Engem stíröl. Vastag szeletként kint vagyok a húspiacon. Annyira nem volt meredek, mint ezer éve a ferencvárosi gyámhivatalban. Akkor éreztem először, hogy vetkőztetnek és pontoznak. Az egyetemi felvételi rendszerben gondolkodva, aki épp, hogy vállalható, az a nappali tagozatra jut be. Akivel nem dicsekszünk, csak lefekszünk, ő a levelező tagozatos. A pöpec partnerek pedig az esti tagozaton pörögnek. Jó ütemben kell szalmának lenni. Legális szép emlékek. Hajjaj. Csendben mosolyogtam, még a hasamat se húztam be. Pillogás, kecses csuklómozdulatokkal mobilozik. A határidőnaplótól eljutunk a bulvársajtóig. Méreget. Mit rejthettem el a bő nadrágomban? Játszunk. Ki kicsoda? Ő is telefonál, én is. Ő is dolgozik, én is. Elejtett megjegyzések. Már a határidőnapló sűrű sorai is beszédesek voltak, de amikor bosszankodott, hogy a varratszedés miatt lekési a rendelését, már egyértelmű volt. Ő fogorvos. Én agysebész, vagy nőgyógyász. Becsszó, egy kulcslyukon keresztül kitapétázom az előszobát. Na jó csak egy szakállas ügyvéd vagyok. Ági elment a büfébe és én ismét azt éreztem, hogy csak egy szexuális tárgy vagyok. Egész gimnáziumban erre vártam. Így lettem először férjes asszony szeretője. Feltűnt, hogy bámul egy nő a trolin Szegeden. Odamentem hozzá, hogy elnézést, de honnan ismerjük egymást? Mire ő: csitt, ne itt a trolin. Meghallják. Csevegtünk, mint akik már ismerik egymást. A többi már történelem. Amíg kavartunk mindig körülnéztem mielőtt leléptem a járdáról. Tudtam a férje rendszámát.

Ma hegyek völgyek között zakatoltam, hogy hogyan érzem magam. Kb. öt hónap után megint bent voltam a kórházban. Indokolatlanul elkezdtem szorongani már attól, hogy megyünk befelé. Mikor megláttam messziről a Tanár urat, aki a szikét és a beleimet tartotta a kezeiben úgy dobogott a szívem, mintha egy régi barátnőt pillantottam volna meg. Az, hogy beszéltünk is röviden, és kezet ráztunk jó érzés volt. Kerestem valami bennfentességet, hogy én egy kórházi veterán vagyok, és a bőrömön hordom a túlélés érdemrendjeit. De nem éltem át semmi ehhez hasonlót. Lestem az ismerős arcokat, nővéreket, doktorokat, betegszállítókat, betegeket. Azonban két kedves ember kivételével pont leszarták, hogy ott vagyok megint. Egy halom ember felmondott, másokból vezényszóra civilből honvédségi alkalmazott lett. Őket már nem fogja izgatni a rabszolga törvény se. Az eltörpül ahhoz képest, hogy szinte korlát nélkül vezényelhetőek már egyik munkakörből a másik munkakörbe. Ez egy honvédségi objektum, a parancsot meg nem baszogatjuk, mert szaporodik. Kapott rá mindenki négy napot, hogy gondolkodjon - felszerel, vagy sem. Decemberben, ahogy hallottam az osztályon minden három ágyas szoba már ötágyas volt a pótágyazással. Én meg azon nyöszörögtem, hogy a sok köhögés kirázza a helyéről a műtéti sebeimet.

Szőke ciklon cseppet sem hervadt, az érett asszonyok dicsérete szálljon rá. Jól áll. Jól áll neki a piros ruci. Vigyázó szemetek mégis vessétek a magasba. Az őrizetlenül hagyott értéktárgyak elvesztése esetén a bekövetkező káreseményekért az intézmény nem vállal felelősséget. Nagylány már a doktor néni, de ő is valakinek a drágasága. Vettünk ma házassági leckéket is középhaladóknak a Centrál Színházban. Florian Zeller négyszereplős meséjében már az is izgalmas, hogy kivel azonosulnánk? Kinek szorítunk, melyik férfi, melyik nő kellene? Komédia a megcsalt férjekről, és megcsalt szeretőkről. Vágyunk is a tilosba, meg nem is. Hogyan vegyük mindig csak a finom falatokat a kosárból? Ilyen csak másokkal fordul elő, velünk, a barátainkkal soha.  Szóval hazudjunk valami szépet, és mindenki boldog lesz.