A Balaton az a hely a fejemben, ahova bármikor elbújok. Ahol bármikor körülnézek, ha elegem van az engem körülvevő világból, vagy ha tűvel szurkálnak egy kórházban.

Simogat a napsütés. A víz hideg. Minden mozog.

Átveszem a hullámzás ringatását csak emlékeznem kell.

A szomszéd bográcsban főzött marhapörköltje sóba-vízbe krumplival a legjobb ebéd a stég vasak pakolása után.

Béla a hatkilós potyka sem csak egy ponty a sok közül. Egy 325 milliós parti telek füvén várja a sorsát. Szívesen megvenném. Most még csak a halra telik, de ez bízom benne, hogy változni fog. Visszaviszem az üres üvegeket. Eggyel kevesebb tábla csokit veszek, kiállítom a számlát. Van még pár ötletem, de pénzt még ajándékba is elfogadok. 

Szóval, pancsi-pancsi. Néhány hónap és felfázás nélkül is lehet majd fürdeni.