Boldog óra. Éjszakai telefonhívás. Sok éve az egyik nyomozó elmentette a számomat és a nevemet. Feltételezem elégedett volt anno, és mást nem értek el, meg biztos volt, aki nemet mondott. Kirendelés, de nem sorsolás. Most én vagyok a helyettesítő ügyvéd. A csibész csibész. Ma fogták meg. A kihallgatás flottul megy. A csibész otthon fog ma már elaludni. Kulturált felújított infrastruktúra. Látom az adómat. Az ujjlenyomat vétel azért még hagyományos. Mindenki fáradt, de udvarias. A budai hegy gyönyörű éjjel. Harapni lehet a jó levegőt. A biztonsági beléptetésnél leadott telefonomat kiveszem a fiókból. Szólok, innen hívok taxit és itt is várnám meg. Semmi probléma. Nyugodt kollegiális válasz. Mindannyian éjjel dolgozunk tulajdonképpen.

Idefelé applikációval hívtam otthon a taxit. Öt perc alatt megjött, az utat is normál idő alatt megtettük. A számlát e-mailben megkaptam.

Ugyanez az éjszakában már nem ment. Az applikáció nem működött.

Ok. Hívom a számot. Viszonylag hamar felveszi az operátor, felveszi a rendelést. Átkapcsol az automatára, az megmondja, hogy hány perc múlva jön a kocsi.

A főváros összes taxija közül, ami ebben a brutális méretűre nőtt megacégben van, amelyik felzabálta a kisebb taxi társaságokat egy sincs a közelben, hogy engem a zsíros szőrös fuvart hazavigyen. Ismételjem meg a hívásomat! Ha nem is pontos az idézet, de azt kérték lényegében tőlem, a szorgosan ismételt állapot jelentések után, hogy hívogassam addig őket, amíg nem talál a rendszer taxit. Fent vagyok a búsban közelebb a Normafa réteseshez, mint Újlipótfalvához. Nem sétálok hazáig. Dünnyögök magamban melyik céget nem olvasztotta be a Főtaxi?

Kipróbálom a hatszor hatot. Itt is hamar felveszik. A diszpécser rögtön Gádor úrnak hív. Tetszik. Valamikor már fizettem az adataimmal is. Felveszi a rendelést, és ő is átad egy géphangnak, mondja meg a robot a nagy hírt, mikor érkezik a sofőr. Remélhetőleg autóval jön. A várható idő húsz perc. Ebben a pillanatban nem vagyok úrinő.

Udvariasan szólok a pult mögötti fegyvereseknek, hogy még maradok húsz percet, míg megjön a taxi. Nyugtázzák. Senki sem böfög vagy fingik hangosan ha a munkahelyén, de az intim szférája közelében egy idegen van. Útban vagyok, de én vagyok a munka és fegyelmezettek.

Az agyam eldurran, most emeltek brutál nagyot a taxi árán, és nincs autó Budán? GPS alapú a rendszer, és nem kell a fuvar? Kilenc ropit elégettem ma éjjel a taxiban, az nem vacak menet.

“Ügyvéd úr megjött a taxija.” - szól kedvesen az egyik rendőr, mert látja a monitoron. Megköszönöm, elköszönünk.

12 perc alatt érkezett meg húsz helyett. A sofőr csodálkozik, hogy a számítógép miért becsült húsz percet. Örülök, hogy gurulok haza, csak fel vagyok spannolva. Pedig nem nálam volt a cucc.

Még most sem alszom, de legalább itthon meresztem a szemeimet.