Még a suliból ismertem. Aztán elszakadtunk, egymásba rohantunk. Jó volt nálam egy kávéra. Én egy ingyen pizzára.  Röhögtünk a magyar tanárnő blúzból kiugrott keblén. Az első padban lengett a fejünk felett. A gombok a barátaink voltak. Olyan közel húzódtunk, hogy a mellkasunkra csíkot húzott a pad széle. Megadtuk magunkat serdülő korunk nagy pillanatának. Elragadtatásunkban a szánk is tátva maradt. Különlegesek voltunk. Be is kaphattuk volna. Utána jól elfenekelt volna. Azután mi őt, és szobára megyünk. Ez persze marhaság, de a tanári dudák a középpontba löktek. Ahogy múlt az idő, úgy estünk egyre nagyobb túlzásokba. Nemcsak egyszer történt, verekednünk kellett, hogy megtartsuk a helyünket az első padban. Csipkés selyem kombiné volt, fekete áttetsző melltartó volt, testszínű push-up, nem is volt rajta semmi csak egy kinyílt blúz. A mellbimbójára ráakaszthattuk volna lakáskulcsainkat is. Addig ágaskodtunk, amíg a föci tanárnő, Zselé le nem hervasztott. Zselé hervadt hippi volt. A tanári szék háttámlája sarkát minden alkalommal a combja közé kapta, és folyamatosan fényesítette. Fel-le, jobbra-balra. Izgató látvány lehetett húsz éve, nekünk elhozta a merevedési görcsünk végét. Már szinte fájt. Zselé pedig tíz percenként szélesen mosolygott. Mindketten vendéglátósok lettünk, de neki ez maradt élete csúcsa. Majd ő meghúzza az érettségi után. Ja. A biosz tanár és a testnevelő is tolta egyszerre. Otthon meg a két gyerek, és a munkamániás ügyvéd férje. Az érettségi találkozón is megpróbálhatta volna, de csirke volt hozzá. Néha szereztünk egymásnak munkát. Senki sem tudja mikor és hol lépte át az őrület határát. A vékony vörös vonal úgy választotta el a pizza lágy tésztáját paradicsomból a tépett mozzarellától, ahogyan az értelme szakadt el a valóság érzékelésétől. Észre kellett volna vennem. Éreznem kellett volna. Soványnak se sikerült lennie, de a kövér emberek bája elkerülte. Se nem magas, se nem alacsony. Nálam magasabb, de nálam mindenki magasabb. A kocka has más kiváltsága, de ha a kanapéra görbült, akkor sem állt úgy a hasa, megálljon rajta a sörös doboz. Csecsemőnek volt csak formás, hurkás. Talán az anyja se szerette. Babakék szemekkel nézett a világra. Mindig kicsit közelebb állt meg hozzád, szándékosan belépett az intim zónádba. Azonban sosem kezdeményezett szexuális kapcsolatot sem kollégával, sem kolléganővel. Egy idő után inkább a frászt hozta rájuk. Sosem késett, neki minden beosztás megfelelt. Legyen szó a tészta előkészítésétől a kiszállításig, kivéve a pénztárban a pultos kiszolgálást. Kovászt készített, dagasztott, pörgette a tésztát. Értette az összes feladatot, jó volt benne. Ez mindenkinek megfelelt. Leginkább neki. Véletlenül hullott a haja, a szempillája az ételbe. Szégyenkezve kezdte kihalászni, de a pizzaszakács kinevetette. Hagyd! Megérdemlik a vendégek! Belesütjük nekik az életet! A pizzaszakács másnap élete szerelmének, a csalfa pincérnő Tündikének szalámis pizzaként felszolgálta azt a futárt, akivel felszarvazták. Pizza Diavola, paradicsomszósz, mozzarella, és eredetileg csípős szalámi. Eredetileg. Buon Appetito! A maradék testrészeit a hűtőkamrában találták meg. Kiadagolta a fickót műanyag dobozokba, és fóliát hegesztett rá, mintha csak Lasagne al forno lenne. Gondosan felmatricázta a csomagolás időpontját is. Örülhettek neki, hogy parmezánt nem reszelt rá. Így vált intő példaképpé. Okosabban követhető példaképpé. Komoly pofával mesélte nekem a sztorit. Tündike természetesen nem üzemeltetett olyan tejbárt, mint a tanárnőnk, de higgyem el abba a kosárba egész nap dobálgatnám az olajbogyót a konyhában. Azt már nem tette hozzá, hogy a hangok is azt mondják neki oszd meg az életed, és a testrészeid a vendégekkel. A szempilláit szerette. Azonban, mintha tenyésztené teste szőrzetét körömcsipesszel, és kisollóval szálanként gyűjtötte kis tégelyekbe. A szakállát negyedévente vágta a mellkasa bozótját ennél is ritkábban ritkította. Naptár szerint haladt. Nyiratkozás után gondosan habbal borította és óvatosan leborotválta. Így járt el a karjaival és a lábaival. Körmeit kezén-lábán csipesszel vágta, aprította, őrizte. Ahogy porcicák cseperednek, úgy termelte készleteit. Bármerre is dolgozott egy hamiskártyás gyorsaságával csempészte az ételbe a szőrét, a körme darabkáit. Mellettem dolgozott, de nem vettem észre. Kedvenc fogása volt a tészta alá ejteni a dobozban a cuccot. A paradicsomos szószra szórni és sajttal befedni. Sosem bukott le. Egyre bátrabb lett, nem bírt ki egy napot sem. Neki a lényével kell fűszereznie az ételt. A készletei túl gyorsan ürültek ki. Kiborult. Munkahelyet váltott többször, a pizzázókat melegkonyhás éttermekre cserélte. Én barista lettem, leléptem angolba. Hívtam, hogy jöjjön, legyen olcsóbb az albérlet, de ő maradt. A szószok, a húsok, a levesek, a főzelékek mind az ő titkos fűszerére vártak. Élvezte önmaga sós ízét. Építette a karrierjét, a testével mérgezte a vendégeket és a munkatársait. Minden munkahelyén volt panasz a szőrszálakra az ételben. A tulajdonosok, a menedzsment sosem gondolta másképp, hogy néhány hajszál a fejeden kevés, de ugyanannyi a tányérodban már túlzás. Mégis úgy álltak hozzá, mintha ez természetes lenne. Előfordul.

Megszedtem magam, bejött az élet. Fizessenek adót a balekok. Trendi gyerek vagyok hazajöttem, a kormány még az albérletem is megtámogatta, és az éttermet is okosban. Hárman álltunk össze Londonból, mind megkaptuk, és befektettük együtt a vállalkozásfejlesztési támogatást. Kicsi hitel, önerő már alig kellett. Miért ne adtam volna neki is munkát? Jól hangzott a királyi tévében is, hogy osztálytársnak is teremtettem munkahelyet. Egy banánhéjon csúszott el. Szó szerint. A banános nutellás óriás palacsinta mindig is szerepelt az étlapon. Belerengett a konyha. Komikus látványt nyújtott hanyatt fekve. Rémült arca elcsitította a nevetést, felért egy beismeréssel. Mindenkiben a helyére kerültek a zavaró részletek. A gyógyszeres üvegcse csillogó cserepei zsíros hajszálaival füstölgő fegyverként mutattak rá. A többit is megtalálták rejtett zsebekben a ruhájában. Én csak álltam és hörögtem. Amíg tudott beszélni, elmondta, hogy melyik üvegben mi van, és mit tett. Mióta teszi. Mióta eteti magát a munkatársaival is. Többé nem beszélt. Nem rágott meg semmit sem. Nyelni se nagyon tudott. Ülni sem tudott sokáig, bár az részben meggyógyult. Lezáratlan büntető ügy lett, akire rátaláltak az étterem mögött. A törzsvendég zsaruk gyors döntést hoztak, és nem törték össze magukat a nyomozásban. Hónapokig volt a transzplantációs listán, de ép záróizom átültetésére esélye sem volt. Az aranyér senkit sem kímélt.

Az orvosai fiatalok voltak, kreatívak, és sebész isteneknek tartották magukat. Klumpahuszárok és sportcipősek. Az ötlet éjszakai ügyelet közben jött. A fáradtság oldja a fantázia gátjait. Előbb csak vicc volt. Viccnek viszont durva volt. Mire a fél hatos vérvétel túra elindult kórteremről kórteremre haladva már nagy lépésekben a műtétet is megtervezték. Ha már úgyis alulról táplálják, akár egy nyelv beültetésével is megoldhatnák. Megtették, megformázták. Tökéletes pótlás volt. Az idegek hozták-vitték az információt. Nyit, zár. Az áttörés az ízek érzékelése volt. Édes, keserű, sós, savanyú, csípős, és a szar íze. Mert amit bepumpáltak, az ki is jön. A gravitációt nem tudták megfordítani. Nyit, zár. Köpni nem tud.

A tudomány érdekében spirituszba fogják helyezni az alfelét bíztatták az egyetemi kórházban. Ritka kórkép, a csodájára jártak. Rá figyelt a főorvos, rá figyeltek az orvostanhallgatók is. Megint különleges lett. Szakcikkek foglalkoztak vele nehéz fényes színes papírra nyomva vastag magazinokban. Segítséggel ugyan de évekig elélhet. Ehet hagymát, fokhagymát, darálva még pizzát is. Ezeknek kétszer is élvezheti az ízét, ez mégiscsak jobb, mint az infúzió. Az egykori pizzafutár könnyes szemmel nézett rám, az anyjára majd az orvosára, hogyan tudná eldönteni, hogy WC papírt vagy szalvétát használjon. Fütyülni akart az egészre, de csak egy sunyi lapos szusszanásra telt tőle.

Nem hagytam magára a verés után. A kórházi kezelések során sem. Védtem magam, és a befektetésem. Ő se beszéljen, és én sem beszélek. Mindenki jól jár. Én kicsit jobban. A héten felvettem dolgozni az étterembe a magyar tanárnőnket. Még most is hatalmasat domborít. Ülve csodálom az asztalomnál, és műszak után hazaviszem. Amikor csak akarja. Amikor csak akarom.