Nem múlik el nap, ha kézben van a telefonom, akkor gyönyörködöm mások vizsláiban. Az egész napomat feldobja, ha egy egy ismerős vizsláját megsimogathatom. Intenzív örömteli érzés belenézni a szemeikbe, a tapintásuk. Imádom a nagy és kissé kövér testvéreket, Trevort, Lizit és Basulit is. De egy 58 kilós kölyköt nem lehet ölbe venni, csak ha leülök a földre. Ha behívnám őket, hogy aludhat velem délután, akkor szegény apósomék mellé is ugyanúgy be akarnának feküdni. Abból nem lenne se alvás, se kényelem, se pihenés. Arra ébrednék, hogy Basa az ujjaimat rágja, rajtam fekszik és feneke egy szemmel indexelve néz rám. A csóváló farkával ritmikusan orrba vág. Miközben levegőt próbálok venni, bár nem boszorkány, csak egy bukovinai pásztorkutya ül a mellkasomon a szám tele lesz szőrrel.

Szóval hiányoznak a vizslák és szeretem a többieket, mindegyikük egyéniség és más és más. Együttélésem, nem minden nap de durván hétről hétre egyfajta állat asszisztált terápia, aminek sosem lesz vége. Egyrészt velem is jót tesz, másrészt nem akarom elengedni azt sem, hogy emberek legyenek az életemben, még ha bonyolultak is oda-vissza kötődéseim.

Megfogalmazni, hogy mit érezhet egy tejfölös pohárnyi vizsla könnyebb, mint az, hogy mit érzek én.

Az őszi ünnepek végén járunk. Ma van Hosana Raba. Az utolsó esély, hogy az Örökkévaló jó helyre pecsételjen be, ha mégsem az élet könyvébe csúszott a stempli. Egy lehellet egy a párna. Vár rám a három éves kontroll. Ágira is. Nem lesz gond, de örömömben se tapsolok. Megszúrnak. Bódítanak. Vizsgálnak. Várakozom. Szemüveget is kell csináltatnom.

Sárikának is Jahrzeitje van. Nem várom meg a reggelt, hogy akkor posztoljak. Este ismét beköszönt az ünnep és lezárjuk az emelkedett hangulatú fényes mézes heteinket.

Holnap Mazkir. A nagymamáim is itt járnak már az eszemben. Eleve most kicsit egyedül vagyok. Befelé is figyelek, írok is, tanulok. Azon gondolkozom, hogy a múltban ragadok-e, amikor átölelem az emlékeimet. Élek a mában is. Amikor újra olvastam, mit írtam két éve - jól esett.

Fejben hosszú idő után megint velem volt Bori, Sári, Rozi.

Ági itt vagy velem akkor is ha éppen Hehán vagy és Trevi baba kunyerál egy kis falatot mielőtt éhen veszne.