A Nagymama féle őszibarack salátának az a lényege, hogy bármilyen barack jó bele. Az íztelen, az érett, a hamvas, a szőrös, a kemény, a lucskos, és a hibás is.
Előttem van, hogy ülök Hódmezővásárhelyen a népköztársaságilag helygazdaságos konyhácskában. Üvegezett ajtó függönnyel. A kilincs gyakran a hátamban van. Viaszos vászon terítő az asztalon. A citromleves flakon sárga árnyékot vet. Én pedig lelkesen hámozom és darabolom a gyümölcsöt.     
Nyakunkon maradt egy kis ajándék őszibarack. Előfordul. Cígöltük ezt is, meg a saját paradicsomot is magunkkal a Balcsira. Tömeg sehol. Az iskola elkezdődött. Gyakorlatilag kedd az új péntek és végre vége a hétnek. Kezemben a kés és a barack. Elbambulok. Oda sem figyelek. Fáradt vagyok. Kivágom a csúnyáját. Semmi kockázás. Elmarad a félbevágás, a milliméteres pontosságú azonos vastagságú szeletelés. Rusztikus formában nő a halom. Görbén vágok. Megtámasztom a magon a kés hegyét. Mintha vastagon hámoznék, de kanálnyi darabokat. Unoka vagyok a nagyi konyhájában. Nincs itthon kristálycukor, csak barna. Belevágom még a túlérett szilvát is. Ne menjen pocsékba.    
A varázslathoz barack kell, citromlé és cukor. Az íztelen édes lesz. A túl édes limonádés. A hűtőszekrénytől meg hideg. Az éjszakától pedig összeérnek az ízei. El sem lehet rontani. Cserélhetném benne a gyümölcsöt, a cukor helyett mézet vagy szörpöt. Friss mentalevelekkel kertészkedhetnék. Az igazi feladat, hogy vasárnap délután, amikor már szárad a kötélen az éjszakai ágynemű. Csomagolni kellene. Tűz a nap. A maradékot halkan egyem ki az evőkanállal a dobozból, mert másképp felébresztem a kacsákat a stégen. Egyrészt így Ági sem tud fotózni. Másrészt ezeknek a kényelmes vadkacsa hordáknak ijedtükben mindig becsúszik, csakhogy a deszka a gatyájuk. Megtiszteltetés mezítláb belelépni. Szökőkútként fröccsennek a lábujjaim között az ég felé. Ha már száraz és hegyes, mint egy habcsók, akkor lépek bele teli talppal. Szúr.
Mentünk minden alapanyagot a hűtőszekrényből. Az egyik fazékban a natúr lecsó hűl, a másikban hámozott paradicsom főtt saját levében a bontott olajbogyóval, zöldfűszerekkel. Csak a tésztát várja. Mit együnk? Most együnk? Mást együnk? Menjünk be előbb a vízbe?
Sokáig irigyelni fogom magamat ennek a délutánnak a problémáiért. A kacsák még alszanak. Betakarnám őket egy kis fokhagymával.         
Nehezen engedjük el a Balatont. Azt sem tudom, mit együnk. Legyen lángos és palacsinta. Már egy éve hirdeti a tulaj a Hunyadi sörözőt, a nagyon retró csoda büfét itt a Jankovich telepen. Ha tehetném megvenném és új életet kezdenék itt. Nagyon fut a hely, de kiöregedtek. Itt zárjuk a szezont. Talán az utolsó lángosok egyikével. Nem akarok hazamenni. Nem akarok lefeküdni. Nem akarok iskolába menni. Nem akarok dolgozni. Az a bibi, hogy köll.

Tényleg létezik olyan, hogy hétfő reggel? Ez nem csak propaganda?