Hol volt, hol nem volt Fülöp, aki állt a felszabadított Theresienstadtban. Sovány volt, de legalább már a tífusz sem gyötörte. Azon gondolkozott, hogy hová menjen. Haza nem akart menni. Tudta, hogy egyedüli túlélő. Azt is sejtette, hogy ki költözött be a házukba. Velük sem akart találkozni. Kérdezték az orosz katonák is, hová akar menni? Azt válaszolta, hogy szívesen lenne most már inkább kínai, mint zsidó, mert szereti a rizst. Nevet is választott már – Fitymámsincsen Fülöp. Csak ő nevetett. Nem értették. Hová akar menni? Kínába. Az nem jó, ott még tart a háború. Akkor legyen Svédország. Így került el Svédországba. Többet magyarul meg sem szólalt évtizedekig. Senki sem értette a családjából, miért mulat mindig azon, ha a kenyeret kér valaki az asztalnál. Hol értené egy svéd, miért vicces az a szó, hogy brödkaka. Svédebb lett a svédeknél, átdolgozta az életét. Volvóval járt, fürdött a hideg tengerben a nudista strandon, és saját maga szerelte össze mindig az új bútorait. Öreg korára néha elkapta a nosztalgia. Ilyenkor zsíros kenyeret evett piros paprikával és hagymával, rakott krumplit sütött és palacsintát. Útikönyvet is vett Magyarországról, és imakönyvet, meg gyertyatartókat, két magányos karcsút, egy hét és egy kilencágút. Az imakönyvet ki sem nyitotta, de ott volt az éjjeli szekrényében. Az útikönyvet ronggyá olvasta. Minden pénteken sötétedés előtt gyertyát gyújtott. A hétágú gyertyatartót az ajtó mellett tartotta a polcon, arra akasztotta a kulcsot is.  December környékén pedig a kilencágú gyertyatartóval játszott. Felesége szerette, gyerekei szerették, ők nem kérdezték, ő nem mesélt. Aztán meghalt, eltemették. Az anyjuk is elment, eltemették. A gyerekek nekiálltak összepakolni mindent, hogy eladhassák a lakást. A könyvek nem érdekelték őket, a gyertyatartók stílusa nem tetszett nekik, nem passzolt a minimál stílushoz, a függöny nélküli ablakokhoz, és a kislámpához. Egy az egyben elvitettek mindent a helyi egyházközség raktárába, hogy támogassák az adományboltot. Egy kivétellel. A hétágú gyertyatartót, a legkisebb fiú megtartotta, és ő is a bejárati ajtó mellett őrzi, és arra akasztja kulcsait, mint az apja. Az apja hagyománya iránti tiszteletből.

Így került el minden egy hatalmas göteborgi raktárba, egy keresztényi adományboltba, ahol a mindenféle országból érkező bevándorlók építik újjá aprópénzekből otthonaikat. A svédeket inkább csak a használt ruhák érdeklik, nem az öreg bútorok és csecsebecsék. Ide mentünk el mi is bámészkodni kint élő rokonainkkal, mert itt érdemes körülnézni. Nem hétköznapi turista élmény. Nem is az. Nagyon tetszett. Őrült nagy alapterületen elképesztő választék, a bútortól a festményekig, az öltönytől a konyhagépig. Mi még egy kilencágú réz gyertyatartót is találtunk, egy igazi hanukkiát. 30 svéd koronáért nagyon olcsó volt. Megvettük és hazahoztuk. Akár ez is lehetne a története. Nyugodj békében Fitymámsincsen Fülöp. Fakadjon áldás emlékedből, bárki is voltál, de a hagyatékod jó helyen kötött ki. Boldog Hanukkát mindenkinek!