Délután. Ebéd után. Ki-ki nyugalomban. Hol voltam. Hol nem voltam. Itt sem voltam. Ott, ahol a kurtafarkú malac sem túr és az életemben csupán egyszerű háziállatok vettek részt. Halak, hullámos papagájok, akváriumi csigák, gyík, kiscsibék, a tubifex kukac kolónia a WC tartály folyton megújuló friss vizében. A telkes mindenki macskája, nálunk Berci, aki megkapta anyutól a paprikás krumpli szaftjának a végét. A fehér cica szürke barna foltjai mellé mély narancs körszakállat növesztett és négy füstös paprikás zoknit húzott a fehér lábaira. Így jár, aki belemászik a tányérba. Anyu volt a jószívű. Én kaja-irigy lettem, még azt megettem volna! Szerintem a bográcsot is képes vagyok kitakarítani néhány szelet kenyérrel. Olyannal, ami egészben jön ki a boltból, mire hazaérek vele véletlen letörtem és megettem a sarkát. A nyolcvanas éveknek a gyerekkorom és a ropogós kenyérhéj is része. Az én gyerekem csinálná ezt hajjaj, a büdös kölyök. De nem csinálja.

Tízen évek teltek el az életemben a négylábúak aktív megjelenéséig. Az egykutyás barátnőtől a sok kutyás barátnőig. Előbb a kutyák jöttek utóbb a macskák. Leszögezném Tisztelt Bíróság! Mindig kutyapártinak vallottam magam. Még zavartak is kicsit a macskák. Aztán ahogy beleszülettek a vénülésem napjaiba, változni kezdtem.

A padlásra a szellőző ablakon keresztül érkezett egy migráncs macska, aki elkerülte a bernáthegyik és a vizslák határellenőrzését a Baromfi Birodalom szélén. Szó szerint a mennyezetre kölykedzett. Nehéz volt a közelükbe férni, pláne megszeretni őket.

Hirtelen rengeteg macska lett a tanyán. Túl sokan a vizslák közvélemény mutatása és a megszokásomhoz képest. Minden együttérzésem a kutyáké volt, mert nap nap után azt látták, hogy nem egyszerre, de mindenki kap enni. Feldolgozni azt, hogy sem a macskát, sem a kajájukat nem szabad megenni, sőt megcsócsálni sem megengedett. Ez gyötrő engedelmesség.

Később jött egy új alom. Egy papírdoboznyi sokszínű kiscica nagy szemekkel. Őket kézbe lehetett venni, dédelgetni, simogatni. A fekete Muter cica gyönyörű kis kölyköket adott a világnak. A vizslák is jöhettek babanézőbe, megszagolták őket kézből egyenként. Ők pedig rákaptak a macska nyalogatásra. Csöpögtek a nyáltól. Nem olvadtak el, nincsenek cukorból. Tisztábbak lettek, és a nyelvcsapások a bélmozgásukat is segítették.

Én, aki a kipukkadás határán irigy lettem egy macskára, hogy megeszi előlem a maradék paprikás krumplit egyre jobban vesztem el a kismacskák szemeiben.

Persze az összes kutya is féltékenykedett.

Mikor jobban érdekeltek, rájöttem, hogy a macskák tényleg jellemek. Addig csak a kutyáink személyisége érdekelt.

A kiscicák szépek, lehet őket babusgatni. Nyílt tekintettel kezdenek szeretni, mint egy kiskutya. Messze vannak még az érett macskától, akit akkor simogathatsz meg ha ő is akarja. Csak nyitogassam az alutasakokat és takarítsam ki az almot.

Nem szerettem bele mindegyik cirmosba, de Nyaksálba igen. A vonzalom pedig kölcsönös volt. A harag is. Én például sosem kakáltam az ő ágyára mert ő elcsavargott. Én pusztán hazamentem a városba. Emberi pimaszság, tudom. Mélyen szégyellem magam.

Miről beszélgetnék Nyaksállal, ha tudna beszélni?

Biztosan beszélnénk arról, hogy melyikünk mit eszik a valóságban és mi az, amit enni akar?

Létezik-e a macska libidó? Milyen kandúr a zsánere?

Akar-e emberré válni? Vagy Pinokkió után szabadon ő csak egy kislány lenne?

Hogyan éli meg az életkorát? Gyerek lenne vagy felnőtt?

Akarok-e én macska lenni? Honnan tudnám, hogy még nem voltam macska eddig a végtelen számú reinkarnáció során?

Mennyire hiányozna a hüvelykujjam?

Megéri-e a kilenc élet, hogy macska legyek én is?

Milyen érzés volt neki az újjászületés?

Számolta-e az életeit? Mennyinél tart most?

Mit szól hozzá, hogy macskátlan emberek hosszú perceket, akár órákat töltenek el azzal, hogy macskás videókat nézegetnek és küldözgetnek egymásnak? Tényleg van ennyi néznivaló a cicákon?

Végeredményben az emberek tömegesen néznek korhatáros filmeket is. Ez mozgatja az internetet válaszolna Nyaksál. Egy macskának is van önbecsülése. Nyaksál egészen biztosan nem nézne cuki cica videókat, vagy meztelen emberek kéjes játékát. Ő főzős videókat gördítene le a mancsával. Burrata paradicsomos linguinivel. Hagyományos angol reggeli tükörtojással, kolbásszal, véres hurkával, pirított gombafejjel, sült paradicsommal, és az elmaradhatatlan paradicsomos babbal. Hallani fogom, ahogy a ropogósra sült bél elpattan, amikor a karmaival felszakítja a kolbászt. A bajszáról fog csöpögni a zsír. Az összes szál bajszáról. Ne idegeskedjek, mert ő eszi meg a bacon-t is. Nem én. Amúgy is az, hogy ő egy filoszemita macska nem jelenti azt, hogy nem eszik tréflit. Egyek én kósert, meg a paradicsomos babot a tányérról, mert azt csak a látvány kedvéért kéri.

Mióta Bori vizslánk meghalt, közös a veszteségünk. A maga módján ugyanúgy gondozta Borikát, mint mi. Hozzábújt és melegítette. Addig dagasztotta, masszírozta a hátát, amíg egy fájós részhez nem ért. Bori meg zsémbesen leugatta. Utána persze várta a folytatást. Nyaksál pedig jött mindig. Mi is szorosabban tapadtunk egymásra. Egy darabig a lábunknál aludt paplan fészekben. Mivel mindig sokat beszél, a forgolódásainkat méltatlankodó és hangos nyávogással jutalmazta. Mintha az ő ágya lenne. Nekiállt rajtunk közlekedni. Végre lefeküdt. Mielőtt visszaaludtam volna nekiállt a körmét pattogtatni a huzaton. Olyan, mintha egy túl feszes gitárhúrt piszkálna valaki a zene vágyával. Ritmikus, de dallamtalan és ébren tart.

Végül megunt minket és mindig abba a szobába költözött be, amelyikre épp gusztusa volt. Én folyton becsuktam az ajtókat, hogy korlátozzam a mozgását. Nyakimaki ugyanis ellustult, hogy a kerti illemhelyet látogassa. Ági anyukája mindig kinyitotta a szobákat és szellőztetett. Változatos bújócska volt.

Nyaksál lassan beletörődött, az emelet nem lehet mindig az ő privát játszótere. Aztán Maci, azaz Sámuel a bukovinai pásztorkutya átgyalogolt a szúnyoghálón. Függöny lett belőle.  Nyaksál szabadon közlekedett amíg nyitva volt a terasz ajtó. Az őszi hidegek beköszöntéig.

A hűvösebb szezont elképzelni sem akarta anélkül, hogy valamelyikünk nyakában Erik bácsiéban vagy az enyémen heverne. Ha a pocakomon ejtőzött néha begőzölt, olyan erővel dagasztott és masszírozott, hogy az ingemet és a bőrömet és kilukasztotta.

Számtalan délutánt és estét dolgoztam végig nyakamban Nyaksállal. Néha kényelmesen körbe sétálta fejemet. Aludt egyet mellettem a kanapén. Ha úgy gondolta, hogy nem figyelek leugrott és körbejárta az emeletet. Én követtem és megkérdeztem, hogy mit akar. Szemrehányóan rám nézett. Durván minden második alkalommal elfogadta a nyitott terasz ajtót. Elintézte a domboldalban a szükségleteit és vacsorára, lefekvésre vissza is jött.

Megnyugtató aludni valaki mellett, akihez kötődünk. Egy nő mellett elaludni, akit szeretek még jobb. Ágival viszont tudok beszélni. Kérdezzük egymást és válaszolunk. Egy macska viszont tudja, hogy mi az a karminca cic. Tudja, hogy nem eszem meg őt, legfeljebb viccből meghúzom a farkát. Ezt már megtanította nekem, hogy nem szabad. Nagy közös reggeli volt az emeleten. Visszakézből véres árkokat mart belém a felháborodásában. Meg is sértődött. Én is. Elbújt és visszajött. Többször próbáltam kiengesztelni. Újra és újra fújt rám. Felkelt. Más ölébe bújt. A kanapé másik végébe költözött. Késő délután lett mire odajött hozzám. A fotelben ültem. Kopogtam a billentyűkön. Határozottan megállt mellettem rám nézett és nyávogott. Kinyújtottam a bal lábamat, hogy ugorjon fel, mint máskor. Ő csak nyávogott. Gondolom a fekete macskák méltóságáról. Ő tisztában van vele, hogy kicsoda. Tudja, hogy mennyi az idő és hol van. Én vagyok eltévedve, hogy nekem mit szabad. Na azt szabad, hogy óvatosan felemeljem. Megöleljem, és én legyek a párnája amíg a laptopon dolgozom. Ő aludni fog. Soha többé nem voltam sem olyan bátor, sem olyan bolond, hogy meghúzzam a farkát.

Igazat megvallva elég gyakran elalszom a családi ebédek után, akár az asztalnál. Nyaksál csak erre vár, hogy leterítsen a kajakóma.

Én elalszom és felébredek.

Ő elaludt és nem ébred fel.