A töménysége miatt kimondhatom, hogy éltem közel két hetet Spanyolországban, Granadában. Évekkel ezelőtt egy Erasmus programon vettem részt Ágival együtt. Így jutottunk el ilyen messzire a kontinensen.

Granada most az olíva olajról jutott eszembe. Tecáve hetiszakaszát olvassuk, és az Örökkévaló utasítja Mózest, hogy vegyen Izrael gyermekeitől tiszta olívaolajat, hogy azzal táplálják az „örökmécsest”, amelyet Áronnak kell minden nap meggyújtania, hogy „estétől reggelig” égjen.

Granada szélén, Atarféban, a szegénysor környékén egy furcsa kommunában laktunk. Az Alapítvány, amelyik fenntartotta, az egész világot meg akarta javítani. Hatalmas kertjük apartmanok, és közösségi terek sokaságát rejtette. A tönkrement üzem helyén hitelből, adományokból, saját zsebből különös támogatott lakhatás nőtt ki. Lakások, de közösségi szállás is. Saját óvoda, könyvtár, turkáló és fodrászat is. Menekültek, lecsúszottak, pszichiátriai betegek, lányanyák, rászorulók, otthonról lelécelt fiatalok, világpolgárok és önkéntesek otthona lett. Minden színben és vallásban. Én azért érkeztem ide, hogy a pszichiátriai betegek emberi jogainak képviselete, a velük törődő civil szervezetek jógyakorlatai témájában tanuljak. Megosszam azt, amiben én is dolgozom, amit én is tanítok. A nyertes pályázat még a repülő jegyet is biztosította, naná a nap is ragyogott. Az Ibériai félszigeten már a május is elbűvölő.

Itt találkoztam Manoloval, a tanárral, a volt iskolaigazgatóval. A Jóisten biztosan szerette. Középiskolai tanárként előbb hobbiból, majd egyre komolyabban dolgozott az olajfákkal. Sok olajfával. Az én családom itthon némi szilvafával, körtével, barackkal bírt. Karcsi bácsival cefrézni és pálinkát főzni is megtanultam. Manolo olajfa ültetvényekkel és olívával foglalkozott a szabad idejében. Végül ez annyira jól sikerült neki, hogy tanáremberként, és nem gázszerelőként gazdagodott meg.

Megtehette, ezért korkedvezménnyel nyugdíjba vonult. Otthagyta az iskolaigazgatói fizetését és tekintélyét. Mégsem volt elégedett ember. Találkozott a város elmebetegeinek az önsegítő egyesületével, a Sapamé-val. Nekik szükségük volt egy mentálisan egészséges segítőre, aki az operatív feladatokkal is boldogul. Ez lett Ő. Pályázatokat írt, szervezett, az idegenvezetőnk volt egy történelmi városban. Angolul is tanította a tagokat. Továbbá minden nap tanított nekünk valami újat az olíva olajról, és én minden nap valami újat kóstoltam, tanultam. Ugyanarról a fáról ahhoz képest, hogy az év szüretjeiből melyik termésből préselik az olajat más és más íz csorog. Olíva olajat kóstolni éppen úgy íz élmény, mint borkóstolóra menni. Viszont nem rúgsz be. A csípős, és a kesernyés jegyeken, a mandula és a gyümölcsök ízén gondolkodsz. Most mit is érzel, ami ennyire finom? Törik, ütik, sajtolják, préselik épp az olajat?

Bár a saját kemencéjükben is sütöttek kenyeret, a helyi „Élelmiszer bank” segítségével mindennap érkezett tegnapelőtti bagett. Szikkadt, de ehető. Hosszában félbevágták. A sütőben megpirították. Az önmagában is illatos pirítóst Manolo könnyed csukló mozdulattal meglocsolta a saját termésű olíva olajával. Ültem az asztalnál az üres tányérommal és csorgott a nyálam. Négyünk között az asztalon az alu tálca. Rajta, az eladhatatlannak ítélt, de ehető zöldségekkel, sajtokkal. Előbb ettem az olajos pirítósból, mint a paradicsomból.

Másik este azt kérdezte, szeretjük-e a nutellát? Természetesen, válaszolt a kórus. Ezt kóstoljuk meg! Utána más szemmel látjuk a mogyorókrémet is. Az ő szeme eleve csillogott hozzá.  Holland kakaóport kevert ki az olíva olajjal. Hihetetlenül jó íze van. Nem krémes, csurog. A pirítós kis tócsában szívja magába.

A program végén, kettesben elbuszoztunk Malagába. Legyünk turisták is néhány napot, ha már ilyen messze jöttünk. Onnan is repültünk haza. Vajon ki cipelt magával busszal és repülővel egy egész karton első osztályú olíva olajat? Naná, hogy mi ketten. Jó áron, Manolo légkondis kocsijának a csomagtartójából vásárolva, kp.

Ez az út többek között az olívával kötött kapcsolatomat is átalakította. Egy kis só, olaj és a kenyér olyan egyetemes ízeket ad az éhes embernek, amit az új hazájukat kereső zsidók is ízlelhettek ezer évekkel ezelőtt. Az olajban nemcsak megsütjük a húst. Lehet az pác. Lehet öntet. Mártás. Jó a szakállamnak. A bőrömnek. Segít lehúzni a gyűrűt a bedagadt ujjamról, mert nem ittam elég vizet. A bélésemet is védi.

A bogyók szerepei is gazdagodtak. A piacon kimérve vettük. Magában enni a napsütésben a hideg zöld és fekete manzanilla olajbogyót harmóniát alkot. Nem a ropival, vagy a chipsszel zörgök a zacskóban. Cuppantok ahogy eszem a síkos bogyeszt. Ropog a húsa a fogam alatt. Nagyot nyelek ahogy írok.

Manolo aktív életének egy törése volt a betegsége. Mikor megismertem már maga mögött hagyta teste térfoglaló folyamatait számos okból, és életben maradt. Az egyik ok, amiben hitt, az a saját olíva olaja volt. Minden nap evett egy evőkanállal.

A Jóisten pedig azt a feladatot adta Mózesnek, hogy vegyen Izrael gyermekeitől tiszta olíva olajat. Áronnak pedig az örökmécsesről kellett gondoskodnia, hogy égjen. Fényt adjon. Illatozzon. Az olaj kell az áldozatként bemutatott kovásztalan kenyérhez is, de a papok felkenéséhez is. Az olíva iparcikk, alapvető élelmiszer, de szakrális jelentősége is nagy. Az áldozati kultusz alapeleme. Az egy olajbogyónyi mennyiségnek később is jelentősége lesz. Az, hogy ki mennyit eszik, meghatározza kell-e bencsolnia evés után vagy sem.

Milyen kicsi egy szem olíva bogyó, és az olaja mégis szerepel a Tórában. Része ma is az életünknek.

Péntek este én is gyakorlom az előimádkozást a Pávában, és én mondom a drósét is. Még valami újban is kell még gondolkodnom. Hiszen ezt a történetet már leírtam, vagy ismételjem magam élőszóban?

Este hatkor kezdünk. Térj be hozzánk nyugodtan! Shabbat Shalom!