Csirkét szüretelek a diófán

2019.aug.14.
Írta: Doktor Gádor Szólj hozzá!

Csomagoljuk májkrémbe a gyógyszert

Gyógyszerész ismerősünk van-e? Bori és Sári vizsláinknak az állatorvos Spiropent nevű gyógyszert írt fel 0,02 mg kiszerelésben, jó ideje szedik és segít. Ez ember gyógyszer is, és kezd HIÁNYCIKK lenni, meg fogják SZÜNTETNI a forgalmazását. Ez a stabil gyógyszere az öreglányoknak. Jó lenne, ha még néhány dobozzal ki tudnánk váltani nekik... Macera amúgy az állatorvosi recept beváltása, mert egyes gyógyszerészek, akik igazán bizalmatlanok képesek felhívni az állatkórházat, hogy csekkolják a kutya nevét, a gazdi nevét, azt, hogy ki veszi át a gyógyszert és tényleg nem kamu recept-e. A bibi ott kezdődik, hogy rosszul olvassák a kutya nevét, az állatorvos nevét. A receptet Ági vagy én váltjuk be, a kutyáink pedig váltakozva Ági anyukája nevén vagy Ági nevén vannak a kórházban regisztrálva. Több kutyánk is volt, és van is. A kórház néhai kutyáinkat is nyilvántartja. Elképzelem amikor válogatnak a többi helyben kezelt kutyánk nevéből is, az örök vadászmezőkről: Alex, Panka, Rozi, Barna, Betti, Maci, Marci, Buksi. Még a fotelben tartás nyers csirkelábát rágcsálja Szőke, Trevinnyó, Lizi, Gizi, Sámuel. Szóval nem szívesen kockáztatnánk egy gyógyszer átállást, természetesen receptre vásárolnánk gyógyszert. A vizslák pedig májkrémben fogyasztják és nem fecskendővel. A töpörtyűbe nehéz lenne belenyomni a tablettát. Tehát, kinek a Gyógyszertárában és hol van még ipari mennyiségben SPIROPENT? 
Utóirat: Bori és Sári a köhögésükre szedik ezt a gyógyszert. Mint megtudtuk a bringások és a gyúrósok arra használják ezt a szert, hogy szálkásítsák az izmaikat. Ugyan ma is gondoltam a fogyókúrára, de elfog a röhögő görcs, ha ezzel szembesítene egy patikus: Tuti Gádor úr, hogy a kutyájuk szedi? Nem maga nyalja be, hogy a bicepszét növelje? A hasát kockásítja?

UPDATE: köszönjük a rengeteg segítséget, ötletet. Sok forrásból, sok segítséggel sikerült elfekvő utolsó doboz gyógyszereket kiváltanunk recept ellenében Budapesten és vidéken. A gyógyszer már nem is rendelhető. Nincs helyettesítő gyógyszere sem. 14 éves anyókák már a vizsláink. Nyáron kevesebbet, télen sokkal többet köhögnek. A következő télre elvben van már elég gyógyszerük. Érdekes volt átélnünk, hogy milyen sokan, milyen konkrét segítséget nyújtottak. Mit jelent egy hálózat ereje. Milyen patikáról patikára haladni. Remélem sosem kell megismernünk, hogy ugyanezt kétlábú családtagjainkért is megtegyük.

Sacher a menzán, és még kóser is

A napi menü nekem jó, meg neked jó, és a harmadiknak. Óhatatlanul, még a kedvenc éttermünk fogásai is átugorhatnak menzává a fejünkben, csak a tányér össze ne törjön. Tegyük hozzá, hogy a Kosher Deli a Síp utca 12-ben viszont nem egy népkonyha. Kisebb adagszámban is főznek. Nekem mint részvényesnek, ugyanis pesti zsidó gyerekként, közgyűlési tagként a BZSH pizzériájára úgy tekintek, mintha részvényes lennék benne – jól esik, hogy jól főznek, még ha a napi menüben vigyáznak is a vonalaimra. Hetekkel ezelőtt Feleségemmel elkezdtük végigenni az étlapot. Ezt a gasztro túrát másnak is ajánlom. A tervbe az ebéd menü is illeszkedik. Szakállas csirke tuti nem lesz, tejes a konyha. Ma a napi ajánlat gomba pörkölt rizzsel és kísérőnek sacher torta volt.
Egyszerű tálalás. A rizs pereg ahogy kell. Só, fűszerek a helyükön, pont annyi amennyi kell. A gomba zamata uralkodik a paprikás alap felett nem pedig fordítva. A sacher torta viszont verte így is az egész ebédet. A cukrászdai színvonalhoz minden helyben készült süti esetében szeretnék hozzászokni. Eddig egyszer sem csalódtam. A csokoládé krém, a piskóta, a rétegeket pikáns lekvár választja el. A kemény csoki forgács hullik, ahogy a villámmal falatozom. Kalóriadús csábítás. Eredetileg nem vártam csodát a napi menüben akkor sem, ha a pizzák tésztájával jó a tapasztalatom. A shakshukában is nagyobb adagot szeretnék, de a mai menü így is meglepett. Telt ízek, finom szaft. Az ebéd akkor is megérte volna, ha nem eszem gombapörköltet, csak magában a sütit. A galérián folyamatosan nagy a forgalom, de az egyik pultnál így is találtam helyet. Olyan nagy a pörgés, hogy Ákos beugrik a pincéreknek segíteni, leszedi és letörli az asztalt. Smúzol a turista családdal, megadja kölyköknek a wifi kódot. Kanál helyett úgyis a mobillal eszik majd a levest. Nem az ő dolga, de kérem szépen a sportújságírók munkaerkölcsét tanítani kell. A menübe egy pohár ásványvizet is beépítenék, és növelném a méreteket. Legyen a menü csak ebédidőben elérhető 12:00-15:00, és kialakul majd az a törzsvendég kör, amelyik örül, hogy megfizethető áron kósert és finomat eszik. Ebéd menüben nagy a verseny, a környék tele van jobbnál jobb konyhát vezető helyekkel. Nu, de nem mindegyik kóser. Tekintsünk az ebéd menüre mi is marketing költségként. Ha tetszik, próbáljátok ki! Először tessék vacsorával indítani, az drágább! Jó szívvel ajánlom az Alfredo pizzát.

Parasat Chukat avagy műtét után egy évvel

“ Fresh Air. Tiszta levegő.” Ezek voltak az utolsó szavaim. Semmi kéket vagy a pirosat vágjam? Bármelyik másik állampolgár is megtenné ugyanezt Önért Miniszterelnök úr. Dugovics Titusz vagyok ne felejtsétek el! - sem csúszott ki a számon. A vastagbeleim igazolják Kásler méltóságos úr igazságát! Ez se vót. Az imádkozáson is már túl voltam. Nevelgetett szakállamat, bajszomat is lenyírtam. Apám nézett vissza rám a tükörből.
Szimplán feküdtem a világ leghangosabb gurulós kórházi ágyán papír köpenyben. Pucér seggem még a hajnali beöntéstől öblösen könnyezett a gravitációnak engedelmeskedve. Ági és Miki volt a liftben és a beteg tologató. Függőleges irányban mozogtam a másodikról az elsőre a műtőbe. Már minden hivatalos papírt aláírtam az adatvédelemtől kezdve a műtét kiterjesztésének a lehetőségéig. Eljött az idő, nincs több kiskapu. “A” “ B” és “C” verziók. A biztonság kedvéért kék tollal írtam a kipontozott részre, hogy a péniszem megrövidítéséhez nem járulok hozzá. Ez fontos információ az életrajzom írójának. A honvédség úgysem dob ki semmit. Ott lesznek a papírjaim ötven év múlva is a kórházi levéltárban. Egész reggel újra és újra megígérem, hogy felébredek a műtét után. Aki komolyan gondolja, annak elég lenne csak egyszer mondania. 2018.06.29. volt a műtét napja. Életmentő műtét lett belőle. Kifelé gurulva a műtőből ébren voltam. El kellett mondanom, hogy megmondtam, felébredek. A következő négy nap az intenzíven egyszerűen másodpercekbe sűrűsödve elveszett. Lassan engedett ki a Tanár úr, és olyan sokat jártam vissza kötözésre, kontrollra, mintha csak látogatóban lennék otthon.
Egy év eltelt, és az a pár nap még mindig a homályos zóna része. A matracba olvadtam a napok múlásával a hőségben. Gyűrtem a lepedőt és haragudtam a világra. Főképpen a csörgő fehér óriás zacskóra a hasamon. Ismerős zsibbadással jelez most is. Mai napig viaskodik bennem az önvédelem, a felejtés és a tudni akarás. Az emlékezni akarás, az én életem, az én szenvedésem. Tudni akarom, hogy mennyire fájt, hányszor vertem le a párnámat, Lali hányszor vette fel újra, hányszor igazította meg. A nővérek nevére ugyanúgy akarok emlékezni, mint az arcukra, hogy hány ballon infúziót, mennyi fájdalomcsillapítót kaptam. Vajon kinek a vére csörgedezik még az ereimben? Kitől kaptam az új véremet a nagy tarisznyából, amit rámkötöttek. Megváltozhatok az ő vérétől? Megváltoztam? A saját testem fosztott meg a szabad akaratomtól, hogy betegségem minden percére emlékezzek vagy a Mindenható? Elbírná az ember, hogy mindenre emlékezzen amit tapasztalt, érzékelt, tanult, átélt? Áldás lenne ez a tudás vagy átok? Hiányosak lábadozásom emlékei, a logikával és mások elbeszéléséből tudok sok mindent. Ha úgy vesszük vándoroltam a személyes sivatagomban, újra és újra megmartak a mérges kígyók. Mózes jött velem kezében a bottal és a rézkígyóval ahogyan az Örökkévaló parancsolta. Én ránéztem és meggyógyultam. Kételkedtem én benne, türelmetlen voltam? Büntetésből martak meg és lettem beteg? Miért lettem beteg? Miért maradtam meg? Miért én? Miért nem emlékszem mindenre? Miért nem láthatja mindenki a rézkígyót, aki élni akar? Nem tudom, nem tudhatom, mert nem emlékszem. Éppen ezért cáfolni sem tudom. Logikus ugye? Ez nekem a misztérium Chukát heti szakaszában, nem a vörös tehén. A pörlekedés vizénél más vétkezik. No de én vétkeztem? Zúgolódtam? Hiányoltam Egyiptomot, a kenyeret, a vizet? A halált, azt biztosan féltem, még ha nem is hittem az ismeretlent, hogy elragad. Itt vagyok a mostban és a sós tengerben ázom egy évvel azután, hogy halott is lehetnék, tanulok és gyűjtöm emlékeket, hogy megmaradjon. Örülök, hogy élek. Az élet megy tovább, ahogy felkerekedtek őseink és folytatták a vándorlást a pusztában.
Ezért is gondolkozom el azon, hogy az aranyborjú építése, pláne bálványként imádása nem kóser. A rézkígyó készítése mégis helyes. Nem borulunk le előtte, nem szolgáljuk, és az Örökkévalónak adok hálát.

Szigetelés újra és újra

 

Pódiumbeszélgetésen a volt Diákszigeten nem csak Sziámi rajongókkal eurowoodstock sztorizással Gerendai Károllyal. Kezdeti bakijuk volt, hogy a szocmunkásból lett pénzügyesük, Árpi lemaradt az ÁFA bevezetéséről, két évig nem is fizették. 
A Love Revolution-t feltesszük a Nagyszínpadra mondja el Kádár Tamás, az utód, a jelenkor nagyfőnöke a szigeten Havervagy Kéri Csaba bíztatására. Valamint szeretnének gyorsan beengedni 95000 embert az Ed Sheeran-re, aki nagyon szép vörös fiú. Bízik benne, hogy kilenc előtt kijön a Szigetre mert, különben nehezen fog bejutni. Sztár allűrökről, hogy mit kért az öltözőjébe nem tud mit mesélni. Ez a pali működik, egy szál gitárral. Nem minden produkció tudja a karizmájával elvinni a Nagyszínpadot. (Részemről kíváncsi is vagyok rá.)
Az a drukk benne van az emberben, hogy hallatlan nagy felelősség ennyi emberrel foglalkozni, Gerendai nem izgulós, de annak idején gyomorgörccsel indult a hétnek. Tavaly elbujdosott a backstage-ben, mert szakmabeliként nem tudta elengedni magát. Idén tudatosan látogató lesz, nem lesz fikagép, nem keresi a hibákat. Kádár Tamás izgul, hamarabb felidegesíti magát, a tempón, a minőségen, apróságokon. Nyitás előtt 24 órával végig mentek- mennek az egész szigeten autóval, lassan, és diktafonra mondják a hibákat, amiket még látnak. Hova kell még kuka, hova kell több fény éjszaka, kezdjenek valamit azzal a büfével mert ronda, autók parkolnak ott ahol már nem kéne. Van rá még 24 óra megoldani. Kapkodásnak is tűnhet, de mégis, egy egész éven át készülnek erre a hétre.
Az utolsó napon idén annyit költ a Sziget a Nagyszínpad fellépőire, mint 2016-ban az egész Nagyszínpadra. Örök dilemma lesz az eredményesség és a sztárokra való esetleges túlköltés. Ez Európa egyik legjobb fesztiválja. Nagy a verseny, gyorsabban emelkednek a fellépti díjak, mint a belépőjegyek ára. Nem egy Mekis órabér, 90 perc show műsor. 
Az összes látogató 20 %-a visszajáró. Sok külföldinek bakancslista a Sziget. Az átlagéletkor évek óta 22-23 év. A fesztivál öregedik, érik, de folyamatosan fiatalodik annyira, hogy a regisztráció miatt pontos adatbázisokat is elemezve a fiatalok fesztiválja maradhasson úgy, hogy én, mint visszatérő szigetelő idén már 45 leszek.
Nincs meglepetés, jól is esik a májamnak, mivel sokat vártam, hogy negyedóra playback után otthagyjam a koncertjét, szóval a legnagyobb csalódás mindkettőjüknek Rihanna.
Biztos van, aki tudja miért volt ilyen gyenge - mondja Kádár. Gerendai szerint elvesztette a kapcsolatát a valósággal, nagyon fiatalon lett világsztár, nem is érezte, hogy milyen volt a show. Itt volt időben a Szigeten, a menedzsmentje se tudta, hogy miért nem jön a színpadra.
Rihanna ezt nemcsak itt követte el. A közönség az ilyet megbosszulja. Csökkent az ázsiója.
Prince a legnagyobb élmény Kádárnak. Gerendainak is, és Dávid Bowie is, és a Sex Pistols is. A nagy világsztároknak is nagy élmény ennyire nagy közönség előtt játszani és odateszik magukat. Hónapokkal a fesztivál után is még interjúkban elő-elő kerül, hogy milyen jó volt koncertezni Budapesten. 
Ez egy abszolút keresleti piac, annyira sok jól fizető fesztivál van, és ajánlat, hogy ez determinálja a helyzetet. Világsztárok világpiaccal. A saját koncert és a fesztivál közönsége különbözik. A fesztivál más keresztmetszet, nemcsak a rajongók állnak a tömegben. A sokrétű közegben bizonyítani nagy kockázat is. A sziget a piacban kinőtte az országot. Szervezettségében kinőtte a fővárost, rendezvényszervezés szempontjából nekem minden év felér egy tanulmányúttal. Szokásunk persze panaszkodni, nekem is. Nagy a por, nagy a zaj, szegény szomszédok, nagy a tömeg, nem két fillér a kaja, ki tudja ezt megfizetni, hogyan lehet dönteni ide jönni vagy a Balaton Sound-ra? Bezzeg mikor a Presser lépett fel. Világfalu lett a Világzenei színpadból. Mi lesz a hozadéka a Civil Szigetnek a Civilek számára. Lehet-e exportálni a Szabadság Szigetét – Island of Freedom-ot a Hajógyári – híd határállomásán túlra? Át a vizen, a Viktatúra partjára. Hány értelmezéssel töltjük fel a szeretet forradalmát egy olyan országban, ahol a politika szintjére emelkedik a Coca Cola kampány értelmezése. Aki nem akar inni kólát, ne igyon. Magánügy, amíg otthon a négy fal között csinálja. Bojkottot hirdet közszereplőként, az már közügy. Ne igyanak akkor kólát, ha csak így lehet szeretni a kólát, az igaz hitű illiberálisok fel is szívhatják az orrukba. Az NER-kompatilisabb a jelek szerint, mint jéghidegen meginni. Zéró cukor, zéró tolerancia? Ismét egy gyűlöletkampány.
Voltam kint hétfőn, kedden, szerdától pedig tömegekkel együtt leszek szitizen, és vonz ez a multikulti a forgatagával az alulöltözött csajokkal, a seggfejekkel kevéssé, de a jó arcok plüss sült csirkét húznak a fejükre. Dolgozom is, válogatok is a zenei kínálatból, otthon alszom. Ha lehet minden nap hajóval megyek a Szigetre. Sziget állampolgár szeretnék lenni az egész évben, egy hétig még remélem, de nem lóg bele a bilibe a kezem.
#loveislove, #havervagy, #loverevolution

Megcsalt férj, megcsalt szerető

Van az a bögyös festett szőke karakter, aki mindig kívánja a figyelmet. Minden körülmények között. Aki ennyire éhes, és ilyen lábai vannak, az el is nyeri. Ugye a jó kislányok majd a mennybe jutnak, a rossz lányok mindenhová eljutnak. Ahová csak akarnak. Hangjával hangosan és határozottan csilingelte végig a folyosót. Pásztázta a szabad helyeket. Mit ád I-ten, velem szemben foglalt helyet. Ha ülök és kihúzom magamat, még magasnak is tűnhetek. A műtét erről is gondoskodott, a haskötőben egyenes derékkal feszítettem. Bár úgy csomagoltam, hogy nejem mellettem ült mégis elfogott az érzés. Engem stíröl. Vastag szeletként kint vagyok a húspiacon. Annyira nem volt meredek, mint ezer éve a ferencvárosi gyámhivatalban. Akkor éreztem először, hogy vetkőztetnek és pontoznak. Az egyetemi felvételi rendszerben gondolkodva, aki épp, hogy vállalható, az a nappali tagozatra jut be. Akivel nem dicsekszünk, csak lefekszünk, ő a levelező tagozatos. A pöpec partnerek pedig az esti tagozaton pörögnek. Jó ütemben kell szalmának lenni. Legális szép emlékek. Hajjaj. Csendben mosolyogtam, még a hasamat se húztam be. Pillogás, kecses csuklómozdulatokkal mobilozik. A határidőnaplótól eljutunk a bulvársajtóig. Méreget. Mit rejthettem el a bő nadrágomban? Játszunk. Ki kicsoda? Ő is telefonál, én is. Ő is dolgozik, én is. Elejtett megjegyzések. Már a határidőnapló sűrű sorai is beszédesek voltak, de amikor bosszankodott, hogy a varratszedés miatt lekési a rendelését, már egyértelmű volt. Ő fogorvos. Én agysebész, vagy nőgyógyász. Becsszó, egy kulcslyukon keresztül kitapétázom az előszobát. Na jó csak egy szakállas ügyvéd vagyok. Ági elment a büfébe és én ismét azt éreztem, hogy csak egy szexuális tárgy vagyok. Egész gimnáziumban erre vártam. Így lettem először férjes asszony szeretője. Feltűnt, hogy bámul egy nő a trolin Szegeden. Odamentem hozzá, hogy elnézést, de honnan ismerjük egymást? Mire ő: csitt, ne itt a trolin. Meghallják. Csevegtünk, mint akik már ismerik egymást. A többi már történelem. Amíg kavartunk mindig körülnéztem mielőtt leléptem a járdáról. Tudtam a férje rendszámát.

Ma hegyek völgyek között zakatoltam, hogy hogyan érzem magam. Kb. öt hónap után megint bent voltam a kórházban. Indokolatlanul elkezdtem szorongani már attól, hogy megyünk befelé. Mikor megláttam messziről a Tanár urat, aki a szikét és a beleimet tartotta a kezeiben úgy dobogott a szívem, mintha egy régi barátnőt pillantottam volna meg. Az, hogy beszéltünk is röviden, és kezet ráztunk jó érzés volt. Kerestem valami bennfentességet, hogy én egy kórházi veterán vagyok, és a bőrömön hordom a túlélés érdemrendjeit. De nem éltem át semmi ehhez hasonlót. Lestem az ismerős arcokat, nővéreket, doktorokat, betegszállítókat, betegeket. Azonban két kedves ember kivételével pont leszarták, hogy ott vagyok megint. Egy halom ember felmondott, másokból vezényszóra civilből honvédségi alkalmazott lett. Őket már nem fogja izgatni a rabszolga törvény se. Az eltörpül ahhoz képest, hogy szinte korlát nélkül vezényelhetőek már egyik munkakörből a másik munkakörbe. Ez egy honvédségi objektum, a parancsot meg nem baszogatjuk, mert szaporodik. Kapott rá mindenki négy napot, hogy gondolkodjon - felszerel, vagy sem. Decemberben, ahogy hallottam az osztályon minden három ágyas szoba már ötágyas volt a pótágyazással. Én meg azon nyöszörögtem, hogy a sok köhögés kirázza a helyéről a műtéti sebeimet.

Szőke ciklon cseppet sem hervadt, az érett asszonyok dicsérete szálljon rá. Jól áll. Jól áll neki a piros ruci. Vigyázó szemetek mégis vessétek a magasba. Az őrizetlenül hagyott értéktárgyak elvesztése esetén a bekövetkező káreseményekért az intézmény nem vállal felelősséget. Nagylány már a doktor néni, de ő is valakinek a drágasága. Vettünk ma házassági leckéket is középhaladóknak a Centrál Színházban. Florian Zeller négyszereplős meséjében már az is izgalmas, hogy kivel azonosulnánk? Kinek szorítunk, melyik férfi, melyik nő kellene? Komédia a megcsalt férjekről, és megcsalt szeretőkről. Vágyunk is a tilosba, meg nem is. Hogyan vegyük mindig csak a finom falatokat a kosárból? Ilyen csak másokkal fordul elő, velünk, a barátainkkal soha.  Szóval hazudjunk valami szépet, és mindenki boldog lesz.

Dróse a Merényi pszichiátria emlékére - Mispátim

Bő 18 éve, hogy először betettem a lábam a pszichiátriára a Merényi kórházban. Addig azt hittem, hogy csak vonzom az őrülteket és a problémás csajokat. Aztán egyre többször hozta a sors, és munkám lett az elmebetegek jogi képviselete. Olyan sokféle megközelítésben, amennyi csak lehetséges. Furcsa módon, ez helyekhez is kötődik. A Szegedi kórházban izgulni más öngyilkossági kísérlete miatt még az élet része volt. A Merényi már egy hosszabb elköteleződés kezdete. A gondnokoltamat látogattam meg. 40 kilós nők, emberi roncsok fogadtak a folyósón. Mintha Auschwitzban jártam volna. Az egyikük elém állt, torzan elmosolyodott és egy pillanat alatt levetkőzött. Volt hálóing, nincs hálóing. Követtem tovább az ápolót, és jobban felzárkóztam. Bevezetett Julianna kórtermébe. Ötvenen túl volt, aránylag jó karban lévő őszes szőke, dús keblekkel. Kicsit magasabb nálam. Volt tartása, és ítélettel korlátozott cselekvőképessége. A csúcson 18 gondnokolt ügyét vittem már jelöltként az ügyvédi irodában. Ehhez jöttek még az eseti gondnoki kirendelések. Julianna nekem az első elmebeteg klienseim közé tartozott. Azért kellett bejönnie a kórházba, mert aktuális volt a gondnoksága felülvizsgálata. Itt kellett rendelkezésre állnia, hogy az elmeorvos szakértő megvizsgálja. Viszont valami baki miatt a szakértő késve tudta meg, hogy ő már itt van, ezért tovább kellett volna maradnia a tervezettnél. Így hát megszökött. Meg sem állt az íróasztalomig. Bejött pénzért és lakáskulcsért. Nem volt bonyolult meglépnie. Lement a kávéautomatához és nem ment vissza. Én tárgyaltam a kórházzal, hogy megvan, él, jól van. Nem kell körözést kiadni ellene. Adnak időpontot a szakértői vizsgálatra és bemegy önként. Így is lett. Julianna rejtélyes is volt. A kilencben lakott egy tanácsi lakásban az ötödiken guberált szeméthegyek és irdatlan mennyiségű függöny között. Rákattant. A függöny, mint a jólét része megelőzte a tiszta konyhát, vagy fürdőszobát. Fizikai munkás volt. A rendszer plakát arca volt bizonyosan. Láttam magam előtt, ahogy izzadtan hidat épít a magasban. Szegecselő volt. Bizarrul nőies volt a kétezres évek elején is. Huszonévesen valószínűleg sorban álltak alatta a szakik, és kéjelegtek miként feszül formás fenekén a kék munkás ruha, és rakoncátlan szőke göndör fürtjeit fújja az állandó dunai szél.
A tömör jelölti véleményem szerint szarban volt a lakhatása. Olyan tanácsi bérlakásban lakott, aminek a szerződésében egy idegen női név volt. L..... Alajosné. Hatalmas tartozásai voltak. Úgy hajtottam érte, mintha a nagyanyám lenne, és bűntudatból segítek talán, mert egyik nagymamám már nem volt közöttünk, a másik túl messze lakott. A nyakára jártam a lakásosztálynak, könyörögtem támogatásért egy Alapítványnál. A principálisom nevében levelet írtam az önkormányzati bizottságnak, menthető a helyzet. Vele törődjenek. Túlzottan is bevonódtam, hogy megmenthessem, pedig nem ez volt a feladatom. Nyertem egy évet. Durván hetente jött be Julianna pénzért, vagy csak beszélgetni. Rendszeresen rákérdeztem, hogy hol lehet a bérleti szerződése. Ki az a L.... Alajosné. Rosszul kérdeztem. Egy nap váratlan átkötésként megkérdeztem, hogy nagy szemét volt ez a L..... Alajos? – Sóhajtott és kimondta - “ Igen nagy. Mikor házasodtak össze? “ Megnyílt és elmesélte szerény szomorú élete történetét a férfiakról, a férjéről a csalódásról. Másnap fél kilenckor rohantam a lakásosztályra, megvan a megoldás, tudom kicsoda Julianna, kicsoda L.... Alajosné.
Julianna figurája, sorsa jelképes történet nekem a Merényi kórházra, és pszichiátriai betegeire. A rengeteg nyomorúságos sorsra, amit jogászként a falai közt láttam, ahogy az ápolókra, az orvosokra. A Retro műbőr fotelekre és kanapéra. Reggel milyen sokszor bambultam el, hogy az Ecserin a jó buszra szálljak. A forró radiátorra az orvosi szoba mellett, aminek dőltem a reggeli hideg után. Meglepetés, de még egy ilyen lerobbant kórház is élmény marad, emlék. Egyik kliensünk a földszinten abban a pillanatban halt meg amikor beléptünk a szobájába. Máskor egy munkatárs gyereke ült az asztal túloldalán. Hány elveszett beteg életének anekdotái futnak szét a kórház bezárásával. Kórtörténetek és ami mögöttük van. Hányan maradnak majd ellátás nélkül. Bezárt az OPNI, több, mint 500 ágy. Bezárt a Bajcsy, több, mint 100 ágy. Bezárt a Merényi, több, mint 100 ágy. Még az idén bezár a Kútvölgyi is, az is kb. ennyi. Szűken méri a társadalom, vagy az uralkodó osztály, hogy fontos-e az elmebetegek kezelése. A segítségnyújtás. Nekem is nehéz felfogni, hát még azoknak, akik nem alkalmilag jártak ide dolgozni, hanem munkavállalóként. Okkal építették oda a kórházakat, ahol vannak. A környék lakóit kell, hogy szolgálják. Ezen a héten lejárt az utolsó hónap. Ott voltam az utolsó bírósági felülvizsgálati napon, hogy a kötelező gyógykezelést fenntarthassa a kórház négy betegére. Már ők is a Nyírőben vannak, és holnaptól már kezdjük elfelejteni a neveket és a sztorikat. Fakadjon áldás az emlékedből Julianna. Itt kezeltek évtizedekig.
Nem a gyilkosságok és öngyilkosságok az érdekességek a Merényiben, egy bezárt kórházban, vagy az álmennyezetből hulló patkányok. A betegek azok, akik érdekesek. Nem értek egyet a kórház bezárásával. Kellett az ombudsmann vizsgálata. Jót tett a helynek és mindenkinek. Ezért is hanyagság és pazarlás bezárni. Nem hiányzik, hogy odaragadjon a talpam a demencia őrző padlójához, de sok betegnek ez volt az utolsó esélye. Vegetáció és halál. Csekély mértékben, de az emberi méltóság morzsái övezte halál. Ajándék a hozzátartozóknak.
Mispatim hetiszakaszát olvassuk ezen a héten, amikor elhagyta az utolsó pszichiátriai beteg is a Merényit. A legfelső emeleten már múlt pénteken leoltották a villanyt. Fekete fehér a folyosó ahogy végignéztem az üvegajtókon a szemközti falig.
A Mispatim a jogfosztottak és gyengébbek tiszteletére is tanít. A rabszolgákéra, az idegenekére, az özvegyekére, az árvákéra. Ez a heti szakasz a vallásjogi kodifikáció része, ezt olvassuk ezen a héten a Tórából. „ Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában. Egy özvegyet és árvát se sanyargassatok. Mert ha sanyargatod őt, hogyha kiált majd hozzám, meg fogom hallgatni jajkiáltását; és fölgerjed haragom és megöllek benneteket karddal és a ti feleségeitek lesznek özvegyek és gyermekeitek árvák.” Bár a magyar egészségügyben is szerepet kapott a tíz parancsolat. Azért nem ártana a Szentírás mind az öt kötetét elolvasni. Juliannában talán már te is látod az embert. Remélem élővé tettem az alakját. Julianna már nem él, de egy csomó másik beteg még igen. Ja, és én sem érzem túl jól magam. A hangok is megmondták.

Puszi anyu elmegyek

Még, hogy csak az izraeli anyukák, a jiddische mámék az egész világon, de főleg Budapesten reagálnak így, ha azt mondjuk - Anya, elmegyek itthonról. Ismerős?
- Anya, elmegyek itthonról.
- Elmész? Mikor? Kivel? Ki visz téged? Mikor jössz? Minden nap programod van. Mi ez itt átjáróház? Szálloda? Mennyi pénz van nálad? Szórakozni van időd, de a szüleidre nincs. Ha majd meghalok, majd megérted. 
Ez persze csak szabad fordítás. Lemaradt, hogy - tudhattad volna, hogy elfogyott a mosogatószer. Felöltöztél? Ettél már? Mit fogsz enni? A gyógyszeredet bevetted? Bérlet van nálad? Melyik cipőt veszed fel? Mi ez az ing? Kockáshoz csíkos nyakkendő? Csomagoljak szendvicset? Felhívtad a nagynénédet? Az öcséd hová ment? El tudod hozni a szemüvegemet az optikustól? Hol a sapkád?

Merry Hanukka és Happy Christmas

Az egyik jó az ünnepekben, hogy van újabb indok, hogy miért eszünk nagyot és finomakat. A zsinagógai sütés-főzés előnye az a dimenzió, hogy nem két főre, kis családi méretekben készítesz valamit, hanem 20-40, akár 60 emberre tervezve. A saját konyha is kihívás, de ez mégse hétköznapi feladat, hiszen ezt kvázi hobbiból csináljuk. Nem ebből élünk. A csoda hirdetésének az egyik lehetséges útja a gyomron át vezet. A Hanukkához elsődlegesen az olajos ételek passzolnak érthetően, de hát ilyenkor már hideg is van. A nyolcadik napra pedig a hideg kirázza az embert, hogy még egy fánkot betoljon. A maceszt is meg lehet unni. Kell egy kis változatosság. Tudom, ne sírjak ehetném sprotnival is a fánkot, ha unom a lekvárt. Még ropogna is a vékonyka gerince a fogam alatt. Hideg is, esik is néha. Jól esik a nasi. Mi az, amit mégsem készítünk el feltétlen otthon olyan könnyedén. Picit lustaságból, talán mert nem megy olyan könnyen. Esetleg nem akarjuk napokig ezt enni. Egy napra kívánjuk, de akkora, hogy nyolc napra is elég lenne. Az egyik ilyen fogás a sült tök. Készen a Lehel piacon 1290 Ft/kg az ára. Ebben azért eléggé otthon vagyunk. Kakukkfűvel, rozmaringgal, vagy csak úgy natúran megsütve. Feldogoztuk már krémlevesnek, gnocchinak, kevertük karamellizált lilahagymával és chili pelyhekkel is, vagy összetörve pürének grillezett húsok mellé. A másik házi kedvencünk a sült gesztenye. Decemberben, ez még akkor is sláger, ha nem Bécsben sétálunk. Cilinderes csókák úgy csinálnak, mintha konflis kocsisok lennének, akik Stephansdom mellett gyűjtik a lócitromot, ami a pacipelenka mellé csapódott be. Óvilági kályhák tetején egy vagyonért vesztegetik hatosával, nyolcasával a marónit. Majdnem akkora lehúzás, mint az égett kürtős kalács kétezerért. A téli vásár hangulata azért mégis mindenkinek jár. Ezért is sütöttünk mi magunk gesztenyét. Megtanultuk és gyakoroljuk. Szeretjük.  Kell egy jó kapcsolat, aki bejáratos a nagybani zöldség piacra, és elszántság, hogy megveszünk egy komplett ötkilós zsákot a legjobb olasz gesztenyével tömve. Szorgos kézzel kalákában bevagdossuk, leöblítjük. Megsütjük. Figyelni is kell rá, oda ne égjen. Nem is gondolnátok, hogy milyen gyorsan elfogy öt kiló. J  Egyetek otthon ti is sült gesztenyét. Süssetek! A tejszínhabos gesztenyepüré hízlal. A sült gesztenye is, de kevésbé lesz bűntudatod.

Fitymámsincsen Fülöp a majdnem kínai bevándorló

Hol volt, hol nem volt Fülöp, aki állt a felszabadított Theresienstadtban. Sovány volt, de legalább már a tífusz sem gyötörte. Azon gondolkozott, hogy hová menjen. Haza nem akart menni. Tudta, hogy egyedüli túlélő. Azt is sejtette, hogy ki költözött be a házukba. Velük sem akart találkozni. Kérdezték az orosz katonák is, hová akar menni? Azt válaszolta, hogy szívesen lenne most már inkább kínai, mint zsidó, mert szereti a rizst. Nevet is választott már – Fitymámsincsen Fülöp. Csak ő nevetett. Nem értették. Hová akar menni? Kínába. Az nem jó, ott még tart a háború. Akkor legyen Svédország. Így került el Svédországba. Többet magyarul meg sem szólalt évtizedekig. Senki sem értette a családjából, miért mulat mindig azon, ha a kenyeret kér valaki az asztalnál. Hol értené egy svéd, miért vicces az a szó, hogy brödkaka. Svédebb lett a svédeknél, átdolgozta az életét. Volvóval járt, fürdött a hideg tengerben a nudista strandon, és saját maga szerelte össze mindig az új bútorait. Öreg korára néha elkapta a nosztalgia. Ilyenkor zsíros kenyeret evett piros paprikával és hagymával, rakott krumplit sütött és palacsintát. Útikönyvet is vett Magyarországról, és imakönyvet, meg gyertyatartókat, két magányos karcsút, egy hét és egy kilencágút. Az imakönyvet ki sem nyitotta, de ott volt az éjjeli szekrényében. Az útikönyvet ronggyá olvasta. Minden pénteken sötétedés előtt gyertyát gyújtott. A hétágú gyertyatartót az ajtó mellett tartotta a polcon, arra akasztotta a kulcsot is.  December környékén pedig a kilencágú gyertyatartóval játszott. Felesége szerette, gyerekei szerették, ők nem kérdezték, ő nem mesélt. Aztán meghalt, eltemették. Az anyjuk is elment, eltemették. A gyerekek nekiálltak összepakolni mindent, hogy eladhassák a lakást. A könyvek nem érdekelték őket, a gyertyatartók stílusa nem tetszett nekik, nem passzolt a minimál stílushoz, a függöny nélküli ablakokhoz, és a kislámpához. Egy az egyben elvitettek mindent a helyi egyházközség raktárába, hogy támogassák az adományboltot. Egy kivétellel. A hétágú gyertyatartót, a legkisebb fiú megtartotta, és ő is a bejárati ajtó mellett őrzi, és arra akasztja kulcsait, mint az apja. Az apja hagyománya iránti tiszteletből.

Így került el minden egy hatalmas göteborgi raktárba, egy keresztényi adományboltba, ahol a mindenféle országból érkező bevándorlók építik újjá aprópénzekből otthonaikat. A svédeket inkább csak a használt ruhák érdeklik, nem az öreg bútorok és csecsebecsék. Ide mentünk el mi is bámészkodni kint élő rokonainkkal, mert itt érdemes körülnézni. Nem hétköznapi turista élmény. Nem is az. Nagyon tetszett. Őrült nagy alapterületen elképesztő választék, a bútortól a festményekig, az öltönytől a konyhagépig. Mi még egy kilencágú réz gyertyatartót is találtunk, egy igazi hanukkiát. 30 svéd koronáért nagyon olcsó volt. Megvettük és hazahoztuk. Akár ez is lehetne a története. Nyugodj békében Fitymámsincsen Fülöp. Fakadjon áldás emlékedből, bárki is voltál, de a hagyatékod jó helyen kötött ki. Boldog Hanukkát mindenkinek!      

Csendélet tomfával, stukkerral, citromos kólával, hogy friss legyen az egyenruhás lehellete. Aztán legyőzi környezetét a szénsavas büfi fokhagyma szaga.

Már egy hete csak az önfényezésemre gondolok, mindig meg-meg állva. Keresek valami tükröt, mert még szép is vagyok. A szemöldököm, mint egy zsiráfé. Nem olyan sűrű, hanem ennyire magas vagyok. Lehetnék Petrocelli is, de legyen kész a házam. Bicepszem kipattintva. A kirakat üvegében, a kék metró ablakában. Soha nem süt be a nap. A megállók tovaszállnak. A tükörképem még mindig szakállas, az orrom árnyékot vet a bazilikára, de legalább a fodrász jó munkát végzett. Az ablak alsó részéből mosolygok vissza. A csaj mellettem festett vörös, és hatalmasak a szemei. Fitos orrába gond nélkül lehetne köpőcsővel lőni a nyálas papírgalacsinokat. De meggymaggal is betalálnék mandinerből. A nénikét talán zavarná, aki előttem ül. Talán nem. Ő is rendes bérrabszolga. Jövőre már hároméves munkaidőkeretben túlórázhat, és várhatja, hogy kifizessék. A főnöke biztos ennél rosszabbakat is művel vele a valóságban. Cserébe nutellát kenhet a mellkasomra. Tán nem akarja lenyalni. Mi van ha mégis? Pfuj. Mi van ha protézise van? A két foga közé szorul a szőrzetem. Ő hátramozdul. Cuppanás és egy felső fogsor himbál a mellbimbóm alatt. Van ez olyan undorító, mint suttyomban hatnapos munkahéttel megoldani a munkaerőhiányt? Ezt jelenti az egy éven belüli heti 48 órára emelhető rendes munkaidő keret. Itt kopogtat már január elsejével. Mi akadályozná meg ebben a parlamenti többséget? Az önkritika? A túlóratörvény rabszolgatartása még nem ment át érzékelésbe. Vajon hány havi munkabér után jönnek rá, hogy a túlórát ráér a főnök kifizetni később? Mi a különbség az éves 300 és 400 óra túlóra között? Melyik kép az undorítóbb? Ennél a pontnál próbálok egy másik csinosabb utast magam elé vetíteni. Elképzelem, hogy a fején megtámasztom az üveges meggybefőttet. Kihalászom a szemeket, és ujjaim közé szorítva pinkózom. Az eldöntendő kérdés, hogy melyik mag pöccinthető jobban? A kompót, vagy a frissen csócsált? A meggy, vagy a cseresznye? Mennyi óradíjat kérne a szöszi, hogy célba juttathassak tizenegy meggy magot az orrlyukába? Hanyadikra megy be? Megsértődne, ha megkérdezem? Ajvé, leszállt, mielőtt randira hívhattam volna. Pedig micsoda ajándék vagyok! Pontosítok, nagyon szeretek ajándék lenni. Jól is csinálom. Mindig is jó voltam benne. Szerintem még most is. A gimiben, emlékszem, hogy Rita dekoltázsába több padnyi távolságból betaláltam. A szememet és az alufólia bogyót is vonzotta.

Mindezt csak azért említem, hogy lássátok milyen sokoldalú tehetség vagyok. Jóllakott óvodás hangulatom már egy hete tart. Az előzetes letartóztatások óta benne vagyok védőként egy büntető ügyben. Emberölés kísérlete és csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság. Rengeteg vádlott. Annyian nincsenek, mint a valóságban a tetthelyen lehettek. Ez egy a vártnál rosszabbul elsült tömegverekedés volt. A perbeszédemet már a nyár elején megírtam, a kórházi bélfotó szépségversenyem ütközött a tárgyalással. Nem csorbulhatnak az ügyfelem védelemhez fűződő jogai. Felkészítettem a helyettesítő kollégát a védőbeszédre is. A feladat szerencsére megmaradt nekem. A büntető tárgyalásokon van egy emelkedett hangulatú szakasz, amikor a vádlotti vallomások kerülnek sorra. A jogászi stratégia, az újra csoportosított tények, az indokolt mennyiségű szépítése a múltnak és érezzük: Ez jól sikerült. Ez hihető. A kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a vádlottak javára, ès nem a terhére kell értékelni. Elönthet minket a kincstári optimizmus. Ennek a meleg és zsíros érzésnek az ellentéte egy alapos és részletekbe menő, a bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelő vádbeszéd. Hiányzik, mint a tökönrúgás. A bíró viszont megdicsért az egész plénum előtt a tárgyalóteremben. Az ügyész a tárgyalás után. A bíró a tárgyalás utáni csevegés és utalványírás közben újból. Nem ígérte, hogy felmentené az emberemet. Annál sokkal profibb. Sőt. Tanulni lehet abból, ahogy vezeti a tárgyalást és kérdez. Ritkán kap az ember ebben a szakmában ilyen visszajelzést. Úgy is éreztem magam, mint egy jól hangolt zongora. Ich arbeite wie ein wohltemperiertes Klavier. Aber keine zűhrzavar. Sok víz folyik le a földszinti retyón míg ítélet lesz. Addig lehet szorítani. Talán emelhetném az óradíjamat is.