Mióta kitört a háború
A rossz alvás, a feszültség árt a lelki állapotomnak és a nyelvtudásomnak is. Egyetem után még dolgoztam is orosz nyelven. Az egyik principálisom nyugdíjas csíkos nadrágos ügyvéd volt a belügyből. Fontos dolgokat is tanultam tőle. Például, hogy a naivitásomból veszítsek gyorsabban. Ráment egy teljes nyári munkanapom, kísérgessem, ügyintézzek, és fordítsak egy másik civillé lett csíkos nadrág gazdájának. Az biztos, hogy a volt munkahelyének három betű volt a rövidítése, a barátnője nálam is fiatalabb volt. A lánya meg öregebb. Melós nap volt. Pörögtem. Naivitás volt azt hinnem, hogy a borravalómat az ügyességemért a főnökömtől meg is kapom. Pedig elégedett volt az ügyfél.
Mióta kitört a háború megint használnom kell az oroszt. Mit tegyek. Ukránul sosem tanultam. Teljesen változó mennyire tudom megértetni magam, vagy megérteni a hívót. Minden egyes fogadott hívás vizsga helyzet.
Fogalmam sincs hova tettem a gimnáziumi orosz tankönyveimet. Pedig nem dobtam ki őket. Ahogyan az egyetemi kiadó megsárgult saját jegyzetét, a nyelvvizsgára felkészítő szószedettel.
Az este telefonszám egyeztetés közben mégis át kellett váltanom angolra, mert leblokkoltam. Nem jutott eszembe az, hogy kilenc. Teljesen kiborultam és hisztiztem. Én most nem tudok senkinek sem segíteni. Tíz perc alatt három hívás. Ez sok. Szerintem a frászt hoztam Ágira. Bocs. Sajnálom. Sosem féltem bármilyen idegen nyelven megszólalni. A nyelvtan következetes betartása az írásbeli témazáró problémája. Nem az élőbeszédé. Nem az enyém. Tolsztoj állatmeséin nőttem fel, már harmadikban olvastam. Majd Lafontaine-t, és Ezopuszt is. Furcsa versenytársak a delfin könyvek és Karl May regényei mellett. Ez van. A játszótérre nem értem rá.
Frusztrál a megkopott nyelvtudás. A gyakorlás hiányában olyan, mint egy feslett nadrág.
Hogy a pöcsbe felejtettem el a kilencet oroszul. Éjjel fél kettő van egyre kevesebbet fogok aludni addig amíg a telefon kíméletlenül fel nem ébreszt.
Pörög a szemgolyóm a szemhéjam alatt. Mindjárt gőz csap ki. Számolok. Negyvenkilencig rendben vagyok. Egyszerűen tudom. Ötvennél megakadok. Dühöngés helyett most arra gondolok hogyan mondom meg, hogy mikor születtem. Az évszámból már beugranak a számok a Google fordító nélkül is. Darálom magamban. Tovább ugrom a bevésett szóbeli tételekre. A bemutatkozás. Húsz harminc éve ki nem ejtett mondatok gördülnek a nyelvemen.
Még az egyik életszerűtlen olvasmány is beugrik a tankönyvből. Közmondás lett egymás között: a zene segít kikapcsolódni a mindennapi robotból.
Музыка помогает отключится от ежедневник завод.
Énekelek fejben, hogy elaludjak végre. Hajnali kettő van. Némán zenélek és nem vagyok hamis.
