Hol volt - hol nem volt három tenyeres talpas szőrös fekete fehér jószág. Tizenkét lábbal. Három csapkodó farkincával. Hat ijedt szemecskével. Hat szipogó nedves orrlyukkal, Mit fülecskével? Hat hatalmas meleg fülecskével. Óriás puha vatta legyezőkkel. Életre kelt játék plüss kutyák. Huszonnégy hetesen gurultak be az életünkbe Bori, Sári, Rozi, Szösze és Trevi Baba mellé. Megszeppenten üres pocakkal rontottak ki az autóból. Utáltak kocsizni. Örültek, hogy megérkeztek. Kirobbantak a szabad levegőbe, az új szagokba. Hol vannak azok a gyöngytyúkok, akiket meg kell menteni? Mekkora ez a tanya? Ki ez a sok kutya, aki morog? Ki ez a sok ember, aki gügyög, ahelyett, hogy ugatna? Na jó, lehet puszilgatni, simogatni. Ölbe venni. Dögönyözhetsz. Na most már elég, reggelizni is lehetne még egyszer!

Így toppantak be az életünkbe Gizi, Lizi, és Sámuel Bukovina messzi hegyei között a felhős sziklák között farkasokat kergető őseikkel, ők a pásztorkutya kölykök. Gizi és Samu testvérek. Lizivel pedig az apukájuk közös. Zebra talányok ők. Fekete alapon fehérek vagy fehér alapon feketék? Talán fajta jelleg, de a bizalmukat nem osztogatják. Általában nem megfordulnak, hanem tolatnak. Szemmel tartják az embert. Sámuel nagy utat járt be a falkában. Minálunk a vizslák diktáltak hosszú éveken át. Ahogyan Alex öregedett, úgy cincálta a bajszát, majd a torkát a bernáthegyink. Később zsémbes Borbála lett a főnök. Leugatta bizony a fiúkat. Kiskutya maradt Trevi és Sámuel is. Egy idő után Trevi csak hátrafelé deltásodott. Sámuel pedig mindenkinél nagyobbra nőtt. Erős döngő mellkassal. Van egy nagy metszett kő Sóskútról a garázs tetején. Legalább harminc kiló. A palatetőt tartja a helyén, hogy ne vigye el a szél. Az a kispárnája. Ha elálmosodik, oda hajtja le a fejét. Onnan belátja a völgyet, a telek határát a magasban a dombtetőn. Belát a teraszra is. Ha nyitva marad a kisajtó, akkor be is jön. Elkergeti a macskákat. Benéz az ablakon. Az ajtón is be tud jönni. Be is jön. A szúnyogháló értelmét kereste, rájött, ha nem áll meg, akkor azon is átgyalogol.

Úgy indul meg, mint a versenylovak a rajtnál. Ahogyan fut hullámzanak az izmai. Bájos vadállat. Nekünk szelíd. Kiskutyából Sámuel. Sámuelből Mackó uraság. Maci lett. Egy kutya formájú panda medve egyenesen a rajzfilmből.

Éjjel vár, hogy elalvás előtt rakjak újra a tűzre. Leguggolok megsimogatom. Elégedetten figyel rám, mint egy minőségellenőr, hogy Gyurka jól végzed a dolgod. A következő pillanatban már teli tüdőből telefonál az egyik távoli szomszéd kutyájával.

Tartottunk egy fiús estét tavaly nyáron. A tanyán belüli útvonalak keresztezik egymást. Őrségben olyan helyre kell ülni, ahonnan minél több irányt belátsz, hallasz. Szagolsz. Mindenki mozog. A rokonok, a levelek, a madarak. Mi. A kövér, és az izmos szobor. A brit palotaőrök méltóságával ültünk szorosan egymás mellett és megvártuk a naplementét.

Falánkak is vagyunk. Bár én megvárom, míg elkészül a füstölt hús. Fogod a szép vastag kacsamellet. Megformázod késsel, hogy még szebb legyen. Sózod. Pácolod. Ugyanaz érvényes a marhanyelvre is. Tudod milyen nagy a nyelv a nyelvtővel együtt? Alkar hosszúságú. Rücskös. Széles. Ijesztő húsdarab, mert nekem is van nyelvem. Egy komoly ládában ázott, mert nem szárazpácra van szüksége mielőtt felfűzöd egy horogra majd a füstre teszed. Más nyelve volt. Mármint nemcsak nem az enyém, egy néhai marháé és egy jónevű zenészé. Szívesség. Pácolás, füstölés, finomság. Maci pedig ellenőrizte a nyitva felejtett ajtót és megállapította, hogy a nyelvében él a nemzet. Persze ő sem bír egyszerre ennyi húst megenni. Sós is volt. Kicsipkézte és csak komoly szidalmak hatására adta Ági szüleinek. Pedig mindig, minden nap kap enni. Mindig van kint száraz táp, főtt étel. Egy rekesz csirkeláb. Egyszerűen, amit megkíván a szemével, azt a szájába is veszi. A kétlábú és négylábú illetéktelen behatolókra is igaz ez. A szájába vette az elcsatangolt tyúkokat, udvarlókat, kóbor macskákat, és rókákat is.  

Megtanultam, hogy még mindig tanulhatok. A stabilitás, hogy a kölyök kutyáink nőnek és várnak ránk nem örök. A nagy bundába beleakad minden. Fenyőtű, tokláz, bogáncs. Ott vannak a dús növényzetben a kullancsok is.

Maci lázas lett, bágyadt. Jött a doktor úr. megvizsgálta. Babézia. Megcsípte a kullancs. Gyógyszeres terápia. Jobban lett egy időre, majd megint rosszabbul. Négy hónap alatt öt különböző állatorvoshoz vittük. Már nem játszott, nem tiltakozott a kocsi ellen. Beszállt a Berlingo csomagterébe hátulról. Az üléseket felhajtottuk. Mászkált, nézelődött, az ölembe bújt. Volt annyira kedves, hogy csak nyáltócsát gyűjtött rajtam. Iszonyúan lifteztek rajta a kilók. Számoltuk mibe kerülne a CT, a képalkotás alapján a műtét, a rehabilitáció. Embernek ilyen gyorsan nem tudunk orvosokat, vizsgálatokat toborozni. A tünetei már Lime kórra is utaltak, és porckorong problémára, olyan ijesztő kifejezésekre is, mint daganat, térfoglalás. Figyeltem a rendelő várójában vajon a többi kutyával szóba áll-e, mint az emberi betegek. A kutyák csak nézték egymást. Meg se szólaltak, nehogy a másik megsejtse, mennyire legyengültek.

Nem normális, hogy egy négyéves kutya így lepukkanjon. Az ötödik orvos, és a tenyésztő is azt látta, hogy nincs visszaút. Sokáig reménykedtünk, de a remény és a nagy barna szemek a tényeket nem változtatták meg.

Maci soványan is negyvenöt kilót nyomott. Nem könnyű megfogni, megemelni.

Már-már kényszeresen kerengett mielőtt lefeküdt. Kereste a helyét, a legkevésbé fájdalmas testtartást. Sokat sírt, aztán a fájdalomcsillapító segített, de az meg bántotta a gyomrát. Doktor úr azt ígérte, ő már többet soha nem altat el kutyát. Öreg már hozzá. Mégis. Megbeszéltük a napját. Mint egy kockázatos műtétnek. Szerda. Előtte csípőtől lefelé lebénult. Két lábán előre billenve közlekedett. Tiszta hideg szerda reggel volt. Sütött a nap. Elzártuk a többieket. Megágyaztunk az udvaron. Két szivacs, pléd. Senki sem találta a helyét négyünk közül. Amikor engem altattak el azt ígértem Áginak, hogy felébredek, de pontosan tudtam, hogy miért kell aláírni a műtéti hozzájárulásokat.

Bárcsak tudnának a kutyák is beszélni. Egy szép napon fognak, mert hiszek Csányi Vilmosnak, és mert nagyon szeretném.

Aki dönt, még ha a helyes döntést is hozza a négylábú családtagja életéről vállalja a következményeket, a nehézségeket is. Ne más temesse el.

Szép helyet találtunk a domboldalon, egy kis tisztáson a füstölő közelében. Ott fut az egy eb szélességű ösvény is, amit szorgos talpak tapostak ki.

Közösen kiástuk. Nagy kutya. Nagy gödör.

Nem könnyű. Mi döntöttünk így. Én is. Életem végéig mégis bűntudatom lesz.

Még a földet simítottam a lapáttal, amikor Gizi Lizi és Trevi megjelent rohanva, felpörögve. Napokig fegyelmezhetetlenek maradtak. Újra szervezték az őrjárataikat, de három kutya az nem négy kutya. Elrettentő az erejük, de mélységében másképp tagolják a tanya védelmét. A házra mindig vigyáznak. Megint megjelent egy róka. Maci fogott rókát is. A saját tyúkjainkat, csak ők rághatják meg alapon. Nem is jöttek többet a vörös vadorzók. Idáig. Most Gizin és Lizin a sor. Magunkat is siratjuk. Én is kevesebb lettem. A világ is jobb hely volt Mackóval. Annyira természetes, hogy valaki van. Addig, amikor rá nem jössz, hogy már nincs.