Céges ajándék kiszlév hó végére. Ez a Hanuka gelt nem fér bele a borítékba. Ez mégis sok sok mogyoró érme rétegesen. A krémesedés csodája. Egy korsó nutella, de egy nap helyett nyolc napra is elég. Kiskanállal. Nagyra értékelem. Egy normál borítékba csak egy szelet kalács férne bele megkenve a mogyorókrémmel. Annak is örültem volna, hisz volt gyerekszobám, aminek csodája volt a dolláros boltból a Kinder csoki tojás és a nutella is. Mosolyogva átvenném a borítékot és megköszönöm. Mostanában ritkábban viselek zakót így nem a belső zsebbe tenném. Melengetném a kezemben. Érzékelném a boríték vastagságát. Óvatosan dörzsölném az ujjaimmal, hogy érzem-e a bankjegyek súrlódását. Kicsit zavarban is lennék. Poén ennyi ötszázas. Fejben szorozva az annyi, mint... A tapadást és a hajlékonyságot tapintanám. Nem egy jövő évi zsebnaptár. Tartanám a szemkontaktust és bal kezem három ujjával meghajlítom a borítékot és elteszem a farzsebembe. Ha már leültem, akkor jöhet az infó, hogy csomagoltak nekem is nutellás kenyeret. Borítékba.

Egy kiló plusz az üveg. Az arany színű záró fólia jellegzetes reccsenéssel engedi el a kupakot. Ezt a hangot szeretem akkor is, amikor a neszkávét nyitom ki.

Kezemben a kupakkal szoktam rájönni, hogy nem hoztam kanalat. Magad uram, ha szolgád nincs! Kanál helyett nekem is van ujjam. Persze ez csak akkor megoldás, ha nem túl hideg a krém. A kezem persze mindig megmosom különösen ezekben a koronázott időkben. A lényeg, hogy mosni kell. Nem vakarni. Ha rajta maradna a fertőtlenítő gél az szopi. Keserű.

Legyél felnőtt, keress sokat, hogy ne kelljen gondolkodnod sosem egy üveg nutellán! Ajándékba kapni ettől még mindig jobb érzés.

Azt hiszem kikeverek egy kicsi adagot mascarpone sajttal. Márványosan csíkozom egy sűrűbb szelet kenyéren és kicsit rámelegítek. Kevés vagyok, hogy pizza tésztába töltsem és megsüssem. Mégis, kísérletezni fogok.

Érzem, hogy gofrit sütünk Ágival. Megkenem. Banán karikákat halmozok rá.

Imádom a gofrit is. Tizenöt évesen magam kerestem diákmunkát és a huszadik maszek, akire rányitottam az utcáról az ajtót felvett a Szemere Szent István sarkán. Rendszerváltozás volt éppen. Sok új dolog érkezett a városba. Egy gofris alkalmazott üdítő és főtt kukorica árusnak. A rekordom napi 34 gofri volt, amit megettem. A full extra gofri első rétege barack lekvár, rajta egy csík csokis és egy csík hagyományos tejszínhabbal. Volt epres tejszínhabbal is. Porcukor nélkül toltam be. Az mégiscsak hízlal. Persze nem ettem ki a főnököt a vagyonából, a bekevert tészta romlandó. Én meg egy élő reklám vagyok akkor is, ha beszélek. Akkor is ha gofrit eszem a kánikulában nyáron.

Nutella. Ez az örömforrás, nem az ha eléred a buszt. Jelképes ajándék. A szaglásodat is tesztelheted vele, hogy elvitte-e a vírus magával.

Köszönöm Megálló.