Bő 18 éve, hogy először betettem a lábam a pszichiátriára a Merényi kórházban. Addig azt hittem, hogy csak vonzom az őrülteket és a problémás csajokat. Aztán egyre többször hozta a sors, és munkám lett az elmebetegek jogi képviselete. Olyan sokféle megközelítésben, amennyi csak lehetséges. Furcsa módon, ez helyekhez is kötődik. A Szegedi kórházban izgulni más öngyilkossági kísérlete miatt még az élet része volt. A Merényi már egy hosszabb elköteleződés kezdete. A gondnokoltamat látogattam meg. 40 kilós nők, emberi roncsok fogadtak a folyósón. Mintha Auschwitzban jártam volna. Az egyikük elém állt, torzan elmosolyodott és egy pillanat alatt levetkőzött. Volt hálóing, nincs hálóing. Követtem tovább az ápolót, és jobban felzárkóztam. Bevezetett Julianna kórtermébe. Ötvenen túl volt, aránylag jó karban lévő őszes szőke, dús keblekkel. Kicsit magasabb nálam. Volt tartása, és ítélettel korlátozott cselekvőképessége. A csúcson 18 gondnokolt ügyét vittem már jelöltként az ügyvédi irodában. Ehhez jöttek még az eseti gondnoki kirendelések. Julianna nekem az első elmebeteg klienseim közé tartozott. Azért kellett bejönnie a kórházba, mert aktuális volt a gondnoksága felülvizsgálata. Itt kellett rendelkezésre állnia, hogy az elmeorvos szakértő megvizsgálja. Viszont valami baki miatt a szakértő késve tudta meg, hogy ő már itt van, ezért tovább kellett volna maradnia a tervezettnél. Így hát megszökött. Meg sem állt az íróasztalomig. Bejött pénzért és lakáskulcsért. Nem volt bonyolult meglépnie. Lement a kávéautomatához és nem ment vissza. Én tárgyaltam a kórházzal, hogy megvan, él, jól van. Nem kell körözést kiadni ellene. Adnak időpontot a szakértői vizsgálatra és bemegy önként. Így is lett. Julianna rejtélyes is volt. A kilencben lakott egy tanácsi lakásban az ötödiken guberált szeméthegyek és irdatlan mennyiségű függöny között. Rákattant. A függöny, mint a jólét része megelőzte a tiszta konyhát, vagy fürdőszobát. Fizikai munkás volt. A rendszer plakát arca volt bizonyosan. Láttam magam előtt, ahogy izzadtan hidat épít a magasban. Szegecselő volt. Bizarrul nőies volt a kétezres évek elején is. Huszonévesen valószínűleg sorban álltak alatta a szakik, és kéjelegtek miként feszül formás fenekén a kék munkás ruha, és rakoncátlan szőke göndör fürtjeit fújja az állandó dunai szél.
A tömör jelölti véleményem szerint szarban volt a lakhatása. Olyan tanácsi bérlakásban lakott, aminek a szerződésében egy idegen női név volt. L..... Alajosné. Hatalmas tartozásai voltak. Úgy hajtottam érte, mintha a nagyanyám lenne, és bűntudatból segítek talán, mert egyik nagymamám már nem volt közöttünk, a másik túl messze lakott. A nyakára jártam a lakásosztálynak, könyörögtem támogatásért egy Alapítványnál. A principálisom nevében levelet írtam az önkormányzati bizottságnak, menthető a helyzet. Vele törődjenek. Túlzottan is bevonódtam, hogy megmenthessem, pedig nem ez volt a feladatom. Nyertem egy évet. Durván hetente jött be Julianna pénzért, vagy csak beszélgetni. Rendszeresen rákérdeztem, hogy hol lehet a bérleti szerződése. Ki az a L.... Alajosné. Rosszul kérdeztem. Egy nap váratlan átkötésként megkérdeztem, hogy nagy szemét volt ez a L..... Alajos? – Sóhajtott és kimondta - “ Igen nagy. Mikor házasodtak össze? “ Megnyílt és elmesélte szerény szomorú élete történetét a férfiakról, a férjéről a csalódásról. Másnap fél kilenckor rohantam a lakásosztályra, megvan a megoldás, tudom kicsoda Julianna, kicsoda L.... Alajosné.
Julianna figurája, sorsa jelképes történet nekem a Merényi kórházra, és pszichiátriai betegeire. A rengeteg nyomorúságos sorsra, amit jogászként a falai közt láttam, ahogy az ápolókra, az orvosokra. A Retro műbőr fotelekre és kanapéra. Reggel milyen sokszor bambultam el, hogy az Ecserin a jó buszra szálljak. A forró radiátorra az orvosi szoba mellett, aminek dőltem a reggeli hideg után. Meglepetés, de még egy ilyen lerobbant kórház is élmény marad, emlék. Egyik kliensünk a földszinten abban a pillanatban halt meg amikor beléptünk a szobájába. Máskor egy munkatárs gyereke ült az asztal túloldalán. Hány elveszett beteg életének anekdotái futnak szét a kórház bezárásával. Kórtörténetek és ami mögöttük van. Hányan maradnak majd ellátás nélkül. Bezárt az OPNI, több, mint 500 ágy. Bezárt a Bajcsy, több, mint 100 ágy. Bezárt a Merényi, több, mint 100 ágy. Még az idén bezár a Kútvölgyi is, az is kb. ennyi. Szűken méri a társadalom, vagy az uralkodó osztály, hogy fontos-e az elmebetegek kezelése. A segítségnyújtás. Nekem is nehéz felfogni, hát még azoknak, akik nem alkalmilag jártak ide dolgozni, hanem munkavállalóként. Okkal építették oda a kórházakat, ahol vannak. A környék lakóit kell, hogy szolgálják. Ezen a héten lejárt az utolsó hónap. Ott voltam az utolsó bírósági felülvizsgálati napon, hogy a kötelező gyógykezelést fenntarthassa a kórház négy betegére. Már ők is a Nyírőben vannak, és holnaptól már kezdjük elfelejteni a neveket és a sztorikat. Fakadjon áldás az emlékedből Julianna. Itt kezeltek évtizedekig.
Nem a gyilkosságok és öngyilkosságok az érdekességek a Merényiben, egy bezárt kórházban, vagy az álmennyezetből hulló patkányok. A betegek azok, akik érdekesek. Nem értek egyet a kórház bezárásával. Kellett az ombudsmann vizsgálata. Jót tett a helynek és mindenkinek. Ezért is hanyagság és pazarlás bezárni. Nem hiányzik, hogy odaragadjon a talpam a demencia őrző padlójához, de sok betegnek ez volt az utolsó esélye. Vegetáció és halál. Csekély mértékben, de az emberi méltóság morzsái övezte halál. Ajándék a hozzátartozóknak.
Mispatim hetiszakaszát olvassuk ezen a héten, amikor elhagyta az utolsó pszichiátriai beteg is a Merényit. A legfelső emeleten már múlt pénteken leoltották a villanyt. Fekete fehér a folyosó ahogy végignéztem az üvegajtókon a szemközti falig.
A Mispatim a jogfosztottak és gyengébbek tiszteletére is tanít. A rabszolgákéra, az idegenekére, az özvegyekére, az árvákéra. Ez a heti szakasz a vallásjogi kodifikáció része, ezt olvassuk ezen a héten a Tórából. „ Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában. Egy özvegyet és árvát se sanyargassatok. Mert ha sanyargatod őt, hogyha kiált majd hozzám, meg fogom hallgatni jajkiáltását; és fölgerjed haragom és megöllek benneteket karddal és a ti feleségeitek lesznek özvegyek és gyermekeitek árvák.” Bár a magyar egészségügyben is szerepet kapott a tíz parancsolat. Azért nem ártana a Szentírás mind az öt kötetét elolvasni. Juliannában talán már te is látod az embert. Remélem élővé tettem az alakját. Julianna már nem él, de egy csomó másik beteg még igen. Ja, és én sem érzem túl jól magam. A hangok is megmondták.