Csendélet tomfával, stukkerral, citromos kólával, hogy friss legyen az egyenruhás lehellete. Aztán legyőzi környezetét a szénsavas büfi fokhagyma szaga.

Már egy hete csak az önfényezésemre gondolok, mindig meg-meg állva. Keresek valami tükröt, mert még szép is vagyok. A szemöldököm, mint egy zsiráfé. Nem olyan sűrű, hanem ennyire magas vagyok. Lehetnék Petrocelli is, de legyen kész a házam. Bicepszem kipattintva. A kirakat üvegében, a kék metró ablakában. Soha nem süt be a nap. A megállók tovaszállnak. A tükörképem még mindig szakállas, az orrom árnyékot vet a bazilikára, de legalább a fodrász jó munkát végzett. Az ablak alsó részéből mosolygok vissza. A csaj mellettem festett vörös, és hatalmasak a szemei. Fitos orrába gond nélkül lehetne köpőcsővel lőni a nyálas papírgalacsinokat. De meggymaggal is betalálnék mandinerből. A nénikét talán zavarná, aki előttem ül. Talán nem. Ő is rendes bérrabszolga. Jövőre már hároméves munkaidőkeretben túlórázhat, és várhatja, hogy kifizessék. A főnöke biztos ennél rosszabbakat is művel vele a valóságban. Cserébe nutellát kenhet a mellkasomra. Tán nem akarja lenyalni. Mi van ha mégis? Pfuj. Mi van ha protézise van? A két foga közé szorul a szőrzetem. Ő hátramozdul. Cuppanás és egy felső fogsor himbál a mellbimbóm alatt. Van ez olyan undorító, mint suttyomban hatnapos munkahéttel megoldani a munkaerőhiányt? Ezt jelenti az egy éven belüli heti 48 órára emelhető rendes munkaidő keret. Itt kopogtat már január elsejével. Mi akadályozná meg ebben a parlamenti többséget? Az önkritika? A túlóratörvény rabszolgatartása még nem ment át érzékelésbe. Vajon hány havi munkabér után jönnek rá, hogy a túlórát ráér a főnök kifizetni később? Mi a különbség az éves 300 és 400 óra túlóra között? Melyik kép az undorítóbb? Ennél a pontnál próbálok egy másik csinosabb utast magam elé vetíteni. Elképzelem, hogy a fején megtámasztom az üveges meggybefőttet. Kihalászom a szemeket, és ujjaim közé szorítva pinkózom. Az eldöntendő kérdés, hogy melyik mag pöccinthető jobban? A kompót, vagy a frissen csócsált? A meggy, vagy a cseresznye? Mennyi óradíjat kérne a szöszi, hogy célba juttathassak tizenegy meggy magot az orrlyukába? Hanyadikra megy be? Megsértődne, ha megkérdezem? Ajvé, leszállt, mielőtt randira hívhattam volna. Pedig micsoda ajándék vagyok! Pontosítok, nagyon szeretek ajándék lenni. Jól is csinálom. Mindig is jó voltam benne. Szerintem még most is. A gimiben, emlékszem, hogy Rita dekoltázsába több padnyi távolságból betaláltam. A szememet és az alufólia bogyót is vonzotta.

Mindezt csak azért említem, hogy lássátok milyen sokoldalú tehetség vagyok. Jóllakott óvodás hangulatom már egy hete tart. Az előzetes letartóztatások óta benne vagyok védőként egy büntető ügyben. Emberölés kísérlete és csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság. Rengeteg vádlott. Annyian nincsenek, mint a valóságban a tetthelyen lehettek. Ez egy a vártnál rosszabbul elsült tömegverekedés volt. A perbeszédemet már a nyár elején megírtam, a kórházi bélfotó szépségversenyem ütközött a tárgyalással. Nem csorbulhatnak az ügyfelem védelemhez fűződő jogai. Felkészítettem a helyettesítő kollégát a védőbeszédre is. A feladat szerencsére megmaradt nekem. A büntető tárgyalásokon van egy emelkedett hangulatú szakasz, amikor a vádlotti vallomások kerülnek sorra. A jogászi stratégia, az újra csoportosított tények, az indokolt mennyiségű szépítése a múltnak és érezzük: Ez jól sikerült. Ez hihető. A kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a vádlottak javára, ès nem a terhére kell értékelni. Elönthet minket a kincstári optimizmus. Ennek a meleg és zsíros érzésnek az ellentéte egy alapos és részletekbe menő, a bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelő vádbeszéd. Hiányzik, mint a tökönrúgás. A bíró viszont megdicsért az egész plénum előtt a tárgyalóteremben. Az ügyész a tárgyalás után. A bíró a tárgyalás utáni csevegés és utalványírás közben újból. Nem ígérte, hogy felmentené az emberemet. Annál sokkal profibb. Sőt. Tanulni lehet abból, ahogy vezeti a tárgyalást és kérdez. Ritkán kap az ember ebben a szakmában ilyen visszajelzést. Úgy is éreztem magam, mint egy jól hangolt zongora. Ich arbeite wie ein wohltemperiertes Klavier. Aber keine zűhrzavar. Sok víz folyik le a földszinti retyón míg ítélet lesz. Addig lehet szorítani. Talán emelhetném az óradíjamat is.